|
|
|
|
Tabu nélkül?
|
(Váczi Sándor) Köln, 1989. március 11. (Deutschlandfunk, Csak egy szóra) - A magyar politika jelenleg naponta újabb és újabb meglepetéssel szolgál. A reformtörekvések olyan elemi erővel törtek elő, hogy még a nemzetközi közvélemény figyelme is Budapestre irányul. A világlapok is komolyan fontolgatják, sikerül-e, sikerülhet-e, a kísérlet az egykori kommunista diktatúra átalakítása nyugati típusú pluralista demokráciává. Az új utak keresése nem egyedi jelenség. A Gorbacsov által elindított új irányvonal teremtette meg a lehetőségeket. Lengyelország is habozás nélkül elindult ezen az úton. Az éllovas szerepét azonban Magyarország vette át. Itt persze hozzá kell fűznünk, hogy ebben szerepet játszott a közép-európai kultúrkörrel való évszázados kapcsolata és elszigeteltsége a szlávok idegen világában. De térjünk vissza az aktuális eseményekhez: lett légyen ez egy kabinetülés, a Politikai Bizottság tanácskozása, vagy a Központi Bizottság ülése, a hosszú lére eresztett, semmitmondó közlemények, vagy titkolózások helyett most már e grémiumban is hónapok óta tényeket gyártanak. Legalábbis felszámolják azokat az akadályokat, melyek a szabad vitákat gátolták. Így volt ez az Országgyűlés háromnapos ülésén is, mely pénteken este fejeződött be. A tabuktól mentes légkörben a képviselők szabadon vitatkoztak, felszólalást válaszbeszéd követett, és ezzel a képviselők igen nagy szolgálatot tettek a parlamentarizmusnak. A Tisztelt Ház egy, a klasszikus értelemben vett parlamenthez hasonlított. Még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg önök, kedves hallgatóim és mi, a külföldi megfigyelők teljes bizonyosságot nyerünk azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen megvalósulnak-e a hangoztatott magasztos eszmék és bátor követelések. A számtalan kezdeményezés és javaslat közül melyeket rögzítik majd fehéren-feketén az alkotmánytervezetben, és melyek épülnek majd bele a végleges szövegbe. Belekerül-e a népi demokrácia és a szocializmus fogalma? Lesz-e egy második kamarája a parlamentnek? Milyen lesz az új címer? Milyen jogokkal fog rendelkezni a tervezett alkotmánybíróság? Pillanatnyilag több a kérdés, mint a válasz. Azt sem tudjuk, hogy a parlamenten kívüli csoportok követelései a vita tárgyát képezik-e. Példaként a Fideszt említhetjük, amelynek 12 pontból álló katalógusa figyelemre méltó kezdeményezéseket tartalmaz. És azt a kérdést is feltesszük magunknak: hogyan is állt a párt által nyomatékosan kért nemzeti fegyelem? Szolidárisán ünneplik-e majd az előttünk álló, újra nemzeti ünneppé kikiáltott március 15-ikét, vagy talán ez fogja igazán felmutatni a szakadékot a vezetők és a vezetettek között? A külföldnek minden oka meg van arra, hogy érdeklődéssel figyelje a magyarországi fejleményeket. Ennek a fordítottja sem lenne helytelen. Azokat a kérdéseket, amelyek most Önöknél még vita tárgyát képezik - például Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban, vagy pedig nálunk, a Szövetségi Köztársaságban - már kielégítően megválaszolták. Az biztos, hogy a bonni-alaptörvényt nem lehet tetszőlegesen bármely országra átruházni. Erényei ellenére sincs szükség arra, hogy felülmúlhatatlannak kiáltsák ki. Az angolok írott alkotmány nélkül is boldogulnak, és senki sem állítja, hogy ne lennének demokraták. Mégis hasznos dolog egy pillantást vetni a funkcionáló alkotmányokba, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a szavak nem teszik ki a lényeget. A megfogalmazásokat tekintve, majd minden alkotmány épületes olvasmány, a szavak és a gyakorlat azonban nem mindig fedi egymást. Az új magyar alkotmány sikerének mércéje az egybevágóság lesz. A jelenlegi gyógyító szellemi nyugtalanság egyébként - úgy vélem - feljogosít arra, hogy optimisták legyünk. +++
1989. március 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|