Rendszerváltás és az MTI

	Grósz Károly Interjúja (11. rész)
- Hát a beszélgetésünk egyik legfontosabb gondolatköre az volt, hogy igen. Jó ez. Itt azonban ennek értékét nem egy választási eredményben kell mérni, hanem a nemzet fejlődésében és felemelkedésében. Hogyha a választások azt az eredményt hozzák, hogy egy új koalíciós struktúrában erős politikai és kormányzati vezetés jöhet létre, amely bírja a nemzet többségének támogatását, akkor ezen a gazdasági válságon hamarabb túl tudunk jutni. Itt egyetlen cél lebeghet előttünk: az ország érdeke. Túljutni ezen a nehéz helyzeten. Én alapvetően az ország érdekét tartom szem előtt, éppen ezért meg vagyok róla győződve, hogy az MSZMP jelentős pozíciókat fog magának a választáson kiharcolni. És arról is meg vagyok győződve, hogy a választásokig hátralévő vitákban meg fogja találni azokat a szövetségeseit, akikkel együtt egy olyan kormányzati stabilitást tud teremteni, amire az országnak szüksége van. x A túloldalról is úgy vetik fel a kérdést, hogy vajon melyik MSZMP-vel léphetnek szövetségre, koalícióra, vagy egyáltalán melyikkel tárgyalhatnak arról a bizonyos új Magyarországról. A legbefolyásosabb ellenzéki, független, alternatív szervezetek úgy vélik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak egy szárnya tárgyalóképes, alkuképes, egy másik nem, és úgy látom, hogy az MSZMP-n belül is meglehetősen nagy számban vannak hívei egy olyan formájú tisztulásnak, amelyet viszont mások közönségesen pártszakadásnak neveznének. Tehát ezzel a névvel tovább élne egy olyan - gondolom, hogy jelentős létszámú - politikai párt, amely kizárólag és csakis a jelenlegi reformszárnyat, a reform iránt elkötelezett párttagokat tömörítené. A többiek meg alakítanának maguknak más pártot. - Nézze, a politikatörténet azt bizonyítja, hogy azok a pártok is életképesek, amelyekben több irányzat és több áramlat van jelen. Tehát az MSZMP attól, hogy mondjuk három nagy áramlatban lehet jelölni tevékenységét, még ütőképes, erős párt lehet, és maradhat, ha az áramlatok, az úgynevezett különböző platformok közötti viszony a politikai kultúra olyan szintjén formálódik és alakul, amire nekünk nagy szükségünk lenne. Számtalan pártot tudok mondani a világon, ahol nagyon sok fajta irányzat van, mégis a párt előtt álló legfontosabb feladatokra összefognak, lábhoz teszik a fegyvereket, és amikor elérték a kitűzött célt, akkor újból kezdődik a párton belüli platformok közötti vita, konfrontáció, ütköztetés. Mégis fejlődnek és haladnak előre. De azt világosan szeretném megmondani, hogy ha valakik el akarnak menni a pártból, azt a vezetésnek nincs módja megakadályozni. (folyt.köv.) 1989. május 31., szerda 00:19
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »