 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Csatlakozás a húsáremelés elleni tiltakozáshoz
"Az volna a helyes fejlődési irány, ha a társadalom terheit
azokra a többségben vezetői rétegekre terhelnénk, akik az adósságok
felgyülemléséért, a szervezetlenségekért, a pazarló
költséggazdálkodásért, döntő mértékben felelősek."
DLF, Esti híradó:
Román ellenzéki memorandum
"Románia olyan
országnak számít, ahol temetői csend honol. Mégis egyes személyek,
vagy kisebb csoportok bátor akciói ellenállásról tanúskodnak. A
másként gondolkodók mögött persze még nem áll széles bázis, de
létjogosultságot ad nekik a román lakosság elégedetlensége és dühe,
az ellátás katasztrofális helyzete és a teljes jogfosztottság miatt."
|
|
|
|
|
|
 |
Április 4.
|
München, 1989. április 3. (SZER, Magyar híradó) - Holnap ülik meg a
legjellemzőbb pirosbetűs kommunista ünnepet, Magyarország szovjet
megszállásának 44. évfordulóját. - Hallgassák meg Kasza Lászlót:
- A Jereváni Rádió így jelent: az igaz, hogy nem azt a falut
foglalták el elsőnek 1945-ben a szovjet csapatok, amelyikről eddig
szó volt, és nem akkor hagyta el az utolsó náci katona az országot,
amikor ezt 43 éven át ünnepeltették az országgal, de a hír többi
része stimmel.
Ha valóban stimmelne, nem kellene ma is beszélnünk április 4-ről,
bár a nap igazságtartalmára már ezek az "ez sem igaz", "az sem úgy
volt" leleplezések is utalnak, de az igazi probléma az, hogy semmi
nem stimmel, amit erről a napról és következményeiről tanultunk,
amit ünnepeltettek velünk. Mert az, hogy felszabadultunk a szörnyű
náci elnyomás alól, csak féligazság, ha nem tesszük hozzá, hogy
ugyanakkor a nem kevésbé szörnyű szovjet megszállás igájába
kerültünk.
A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével.
Az 1848-as szabadságharc legutóbbi évfordulóján szavazott a magyar
társadalom arról, hogy mennyire fontos neki ez az ünnep. Mint
tudjuk, 100 ezer ember vett részt csak Budapesten a független
szervezetek tüntetésén. Az egyik transzparensen ezt a jelszót
olvastuk akkor: "Kádár János azt üzente elfogyott a regimentje".
Hogy mennyire igaz a jelszó, egy héttel később beigazolódott,
csupán 200 ázott veterán kullogott egy Kádár-kép alatt a
tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján. Most április 4-én
ennyire sem számítanak.
Úgy mondják, csendes ünnep lesz. Jövőre talán már semmilyen. +++
1989. április 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
" Kőszeg Ferenc, az SZDSZ politikusa augusztus közepén a Magyar Hírlap szerkesztőségében járt. Egy kollégám, aki tudta, hogy Prágába készülök, mert tudósítani akarok az ottani, várható eseményekről, összehozott bennünket. Kiderült, hogy ő is oda készül. Hogyan megy - kérdeztem..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok, Böde Sándorné vagyok lo82 Budapest, Leonardo da Vinci u. 32. Tel: 341-432. Kérném szépen Tibor nevű fiammal a kapcsolatomat 1989. aug. közepén teljesen megszakították. Illetve július 12-én kaptam utoljára levelet. Fiam Sydneyben él, fiamtól június óta semmi értesítést nem kapok júniusra pénzt ígért, levelet igért, a világon minden kapcsolatot megszakítottak vele, még az Anyák napi üdvözletet sem kézbesítették ki, a születésnapit is úgy, hogy lenyalták róla a bélyeget, meg a bélyegzőt, telefonon hívott, levették úgy a hangot, hogy alig tudtam beszélni. Ezt Szép úr részére szerettem volna elmondani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|