|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Csatlakozás a húsáremelés elleni tiltakozáshoz
"Az volna a helyes fejlődési irány, ha a társadalom terheit
azokra a többségben vezetői rétegekre terhelnénk, akik az adósságok
felgyülemléséért, a szervezetlenségekért, a pazarló
költséggazdálkodásért, döntő mértékben felelősek."
DLF, Esti híradó:
Román ellenzéki memorandum
"Románia olyan
országnak számít, ahol temetői csend honol. Mégis egyes személyek,
vagy kisebb csoportok bátor akciói ellenállásról tanúskodnak. A
másként gondolkodók mögött persze még nem áll széles bázis, de
létjogosultságot ad nekik a román lakosság elégedetlensége és dühe,
az ellátás katasztrofális helyzete és a teljes jogfosztottság miatt."
|
|
|
|
|
|
|
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az, hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk, azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja - bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban, hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
" Kőszeg Ferenc, az SZDSZ politikusa augusztus közepén a Magyar Hírlap szerkesztőségében járt. Egy kollégám, aki tudta, hogy Prágába készülök, mert tudósítani akarok az ottani, várható eseményekről, összehozott bennünket. Kiderült, hogy ő is oda készül. Hogyan megy - kérdeztem..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok, Böde Sándorné vagyok lo82 Budapest, Leonardo da Vinci u. 32. Tel: 341-432. Kérném szépen Tibor nevű fiammal a kapcsolatomat 1989. aug. közepén teljesen megszakították. Illetve július 12-én kaptam utoljára levelet. Fiam Sydneyben él, fiamtól június óta semmi értesítést nem kapok júniusra pénzt ígért, levelet igért, a világon minden kapcsolatot megszakítottak vele, még az Anyák napi üdvözletet sem kézbesítették ki, a születésnapit is úgy, hogy lenyalták róla a bélyeget, meg a bélyegzőt, telefonon hívott, levették úgy a hangot, hogy alig tudtam beszélni. Ezt Szép úr részére szerettem volna elmondani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|