|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Csatlakozás a húsáremelés elleni tiltakozáshoz
"Az volna a helyes fejlődési irány, ha a társadalom terheit
azokra a többségben vezetői rétegekre terhelnénk, akik az adósságok
felgyülemléséért, a szervezetlenségekért, a pazarló
költséggazdálkodásért, döntő mértékben felelősek."
DLF, Esti híradó:
Román ellenzéki memorandum
"Románia olyan
országnak számít, ahol temetői csend honol. Mégis egyes személyek,
vagy kisebb csoportok bátor akciói ellenállásról tanúskodnak. A
másként gondolkodók mögött persze még nem áll széles bázis, de
létjogosultságot ad nekik a román lakosság elégedetlensége és dühe,
az ellátás katasztrofális helyzete és a teljes jogfosztottság miatt."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Fidesz tagokkal
|
London, 1989. május 3.(BBC, Panoráma) - A brit külügyminisztérium meghívta tárgyalásokra, illetve tanácskozásokra a Fidesz, azaz egy független magyar politikai testület tagjait. Munkatársunk Siklós István beszélget ez alkalomból a delegáció két tagjával, Vágvölgyi B. Andrással, és Wachtler Tamással. - Mindenekelőtt azt kérdezem meg Vágvölgyi B. Andrástól, aki a küldöttségnek az egyik tagja, hogy hogyan jött létre ez a látogatás? - A brit követség keresett meg bennünket, a Fideszt, hogy nagyon örülnének annak, hogy a Fidesztől egy küldöttséget fogadjanak Angliában, tehát a meghívás a brit külügyminisztériumtól érkezett, egy hétre hívtak meg bennünket, ami most április 30-ika és május 7- ike között zajlik. - És mi a látogatásnak a célja? - A látogatás célja tulajdonképpen bemutatkozó látogatás Angliában, az angol politikai élettel ismerkedünk, különböző angol pártok képviselőivel találkoztunk, így a Munkáspárttal, a konzervatívokkal, és a szociális és liberális demokratákkal a mai napig. Ezen kívül találkoztunk William Waldegrave-vel, aki külügyi államtitkár, és egy órára fogadott bennünket a mai napon, ami igen fontos dolog és nagy elismerést jelent - nemcsak a Fidesznek, mert hangsúlyozni szeretném, hogy jelen pillanatban mi nemcsak a Fideszt képviseljük itt, hanem az ellenzéki kerekasztalt Magyarországról. - Ami még nem valósult meg. - Az ellenzéki kerekasztal másfél hónappal ezelőtt megvalósult és nyolc szervezet a tagja ennek: a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Demokrata Fórum, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, a Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája, és a Fiatal Demokraták Szövetsége. Remélem, hogy nem hagytam ki semmit. - Éppen a Fiatal Demokraták Szövetsége volt az a szervezet, amelyiket a Magyar Szocialista Munkáspárt nem akart elfogadni tárgyaló félnek... - Ez így igaz. Ez két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy úgy tűnik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak és sajtójának, illetve napilapjának, a Népszabadságnak még mindig úgy tűnik, hogy mi volnánk a leginkább a mumusa, minket szerettek talán legkevésbé az ellenzéki szervezetek közül. Másrészt pedig - tegyük a szívünkre a kezünket - a Fidesz elkövetett annyiban egy politikai hibát, hogy a MISZOT tagsága révén, tehát a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsában való részvétel címén elmentünk január végén, illetve február elején - most nem emlékszem pontosan - az MSZMP-vel tárgyalni. Egy Fidesz képviselő ezen a bizonyos kétoldalú tárgyalásokon, amikor is a Fejti György vezette MSZMP küldöttség tárgyalt a függetlenekkel - ez egy hiba volt, mert így az MSZMP letudottnak vélte a Fideszt, ami teljesen hibás dolog, mert a Fidesz azt hiszem, hogy jelentőségében és nagyságrendileg több mint a MISZOT. Úgyhogy a MISZOT-tagságot mi mindig is egy ilyen fórumnak fogtuk fel, hogy a KISZ-szel és másokkal - tulajdonképpen egy politikai porond, egy politikai ring - ahol véleményeket ütköztethetünk. Úgyhogy a Fidesz külpolitikájáról - hogy erre visszatérjünk az angliai látogatás kapcsán - nagyon fontosnak tartom ezt a Fidesz- látogatást, hiszen ez az első hivatalos külföldi kormány által történt meghívásunk, és reméljük, hogy ezt mások is fogják követni. Lényege az, hogy a Fidesz külpolitikájáról, hogyha nagyon röviden kellene beszélnem, akkor azt mondanám, hogy ez egy hárompólusú külpolitika. Hárompólusú abban az értelemben, hogy az elsődleges fontosságú számunkra a Kelet- és közép-kelet-európai demokratikus szervezetekkel való kapcsolatkeresés. Éppen a napokban, tegnap, május 3-ikán (sic!) egy jelentős létszámú Fidesz-küldöttség járt Varsóban a lengyel alkotmány napján, és ott a Szolidaritás, a Független Lengyel Diákszervezet és más független szervezetek vezetőivel találkoztak. Elég rendszeresen járunk Prágába, illetve Pozsonyba a Charta-77 és más csehszlovák független szervezetek aktivistáival találkozni, és nem oly rég vettük fel a kapcsolatot az Észt Népfronttal, a Moszkvai Demokratikus Peresztrojka Klubbal és még más szervezetekkel is. Ezt nevezném akkor egy pólusnak. A másik pólus - ez, ami sokkal tapogatózóbb, amit még nem igazán tudunk - ez pedig az, hogy nyugat-európai és az észak-amerikai kormányok felé, illetve ugye országok felé való tapogatózás. Itt elsősorban persze a pártok felé a nekünk partnerszervezetekként számba jöhető ifjúsági szervezetek felé keressük a kapcsolatokat. Tulajdonképpen két extrémitást zárnánk ki ebből - tehát mindenkivel tárgyalunk itt Angliában is, mint mondottam, mind a három komoly párttal tárgyaltunk - két extrémitást zárnánk ki: egyfelől a szélsőjobboldali fasisztoid szervezeteket, másfelől pedig a kommunistákat. De ugyanakkor ezt is konkrétan kell elbírálni, mert például azt hiszem, hogy ez egy nagy hátrány volna számunkra, hogyha teszem azt amennyiben az olasz kommunista párt megkeresne minket - és nem vennénk fel a kapcsolatot velük egy ilyen okból. Úgyhogy természetesen a szélsőségektől mentesen, de a demokratikus kormányokkal, illetve a demokratikus szervezetekkel mindenképpen szeretnénk kapcsolatba kerülni. Harmadik pólus: a magyar emigráció. A magyar emigrációval kapcsolatban vannak rossz tapasztalataink. Már olyan értelemben is rossz tapasztalataink, hogy a fejünkre olvassák azt, hogy amennyiben a magyar emigráció bizonyos rétegeivel találkozunk - erre elég jó példa volt, amikor a Fidesz február végén bemutatkozó látogatáson volt Bécsben a magyar emigrációnál, és utána a Népszabadság egy aljas cikkben támadta meg ezt az utunkat - amit hát azóta több helyen visszautasítottunk, a Magyar Rádióban, a Népszabadság kértünk hibaigazítást és a Beszélőben is jelent meg erről cikk. Éppenséggel én írtam. Szóval itt arról van szó, hogy a magyar emigrációnak is van egy szélsőjobboldala,amivel nem keresnénk a kapcsolatot, ellenben azzal a demokratikus vonulattal, amit olyan orgánumok jellemeznek, mint amilyen a párizsi Irodalmi Újság, a Magyar Füzetek, a chicagói Szivárvány, és még sorolhatnám - ebben az irányban tapogatózunk. - Wachtler Tamás a Fidesz Angliában tartózkodó delegációjának a tagja. Mindenekelőtt azt szeretném megkérdezni, hogy az egyik legfontosabb akciója a Fidesznek eleddig a képviselők visszahívása volt. Ennek az akcióinak az elindítása. Hogyan történt ez, és mi jelen pillanatban a helyzet e téren? - A képviselők visszahívásánál az első lépcső Vida Miklósnak, a Parlament alelnökének a visszahívása, illetve a visszahívás megszervezése volt. Ez az október 7-ikei botrányos parlamenti ülésszak után kezdődött, amikor - mint tudjuk - a zárt ülésről, bizonyára mindenki emlékszik erre a bizonyos ülésszakra, ahol a Bős-nagymarosi vízlépcsőről döntöttek, és ezután kezdte el a Fidesz Műegyetemi és VIII. kerületi csoportja a Vida Miklós képviselőnek a visszahívását megszervezni. Hamarosan sikerült összegyűjtenünk elegendő - bőven elegendő - aláírást, amit be is nyújtottunk. Ezek után a Népfront körülbelül 80 napig ült ezeket az aláírásokon, nem csináltak semmi lényegeset - pontosabban a választási elnökség - és végül kiderítették, hogy mit ad Isten, egy százalékkal kevesebb az aláírás, mint amennyire szükség van. Ez egy meglehetősen botrányos dolog volt, és különböző akciókat terveztünk ennek a támadásnak az elhárítására, de közben Vida Miklós lemondott, és ezzel a dolog szerencsésen záródott,. Közben került sor a Dauda Sándor zuglói képviselő visszahívásának a megszervezésére. Egy nagyon érdekes fordulatot vett itt az ügy. Ugyanis - bár az aláírások összegyűltek, és a választási elnökség elismerte az aláírások hitelességét - Dauda Sándor közölte, hogy ő nem hajlandó lemondani, hanem felveszi a harcot - úgymond -, tehát most egy nagy megméretés előtt áll ez a - hadd nevezzem mozgalomnak. Teljes sikerrel járt Cservenka Ferencné gödöllői képviselőnek a visszahívása, aki szintén az Országgyűlés alelnöke volt régebben. Ő le is mondott. Azután tulajdonképpen egy visszahívási akciónak tekinthető Apró Antalnak a lemondása - ő ugyanis azért mondott le, mert szegedi Fidesz-csoportok elkezdtek aláírásokat gyűjteni a visszahívására. Erre úgy megijedt, hogy rögtön lemondott. És azért nap, mint nap hallunk még olyan terveket, hogy máshol is szeretnének ilyen akciót megszervezni. - És ezekben az akciókban a Fidesz, mindenütt részt vesz, vagy csak kezdeményező szerepet vállal? - Nem, én azt mondom, hogy hála Istennek nem mindenhol a Fidesz az, amelyik a kezdeményező. Úgy értem, azért mondom azt, hogy hála Istennek, mert ez a dolog segített a társadalomnak, egy kicsikét felébrednie, észrevenni, hogy képviselőknek valóban mi a dolguk és mi a felelősségük. Én nagyon örültem annak, amikor megtudtam, hogy Cservenkánénak a visszahívását például a gödöllői Demokrata Fórum kezdeményezte. Az természetesen hozzátartozik a dologhoz, hogy a Fidesz-aktivisták azok mindenhol teljes mellszélességgel részt vesznek ezekben az akciókban. - És ennek a célja az, hogy ráébressze a képviselőket arra, hogy a választókat kell, hogy képviseljék, vagy pedig változást akar a parlament összetételében? - Azt gondolom, hogy naivitás volna azt feltételezni, hogy a demokrácia-csinálás magyar módja lehetne az, hogy a képviselőket egyenként visszahívni a parlamentből és kicserélni újakra. De mindenképpen fontos az, hogy felelősségtudatot próbálunk ébreszteni a képviselőkben. Hallani ilyen hangokat, hogy képviselők egymást a Fidesszel ijesztgetik a Parlament folyosóján, és az is egy új tendencia a Parlamentben, hogy most minden képviselő a választóira hivatkozva beszél. Szóval én azt gondolom, hogy azért van eredménye ennek a dolognak. - Tehát ezt tovább óhajtja a Fidesz csinálni, hogy szemmel tartja a képviselőket - és azok a képviselők, akik nem úgy szavaznak, és nem úgy képviselik a választók ügyét, ahogyan azt illenék, akkor azokkal szemben ezt az eljárást kilátásba helyezik? - A kérdés első felére a válaszom: igen. Tehát természetesen továbbra is figyelemmel kísérjük, ami a parlamentben történik. Az, hogy a képviselők visszahívását kezdeményeznénk-e? - itt azt gondolom, hogy nem a Fidesz kezdeményezi a képviselők visszahívását, hanem egyrészt a választók kezdeményezik az aláírásukkal, másrészt pedig nem is a Fidesz szervezi meg ezt az aláírásgyűjtést, hanem a Fidesz egyes csoportjai. Tehát nincs egy központi Fidesz-álláspont arról, hogy ezt, vagy azt a képviselőt most vissza kell hívni, hanem ha egy csoport úgy látja, hogy ez indokolt, és segítséget kér a központtól, a Fidesz választmánytól, a Fidesz irodától, a Fidesz vezetőségétől, akkor természetesen lehetőségünkhöz képest minden segítséget megadunk. De ezek lentről indulnak, ezek a dolgok. - És a Fidesz maga akar-e képviselőjelöltet állítani? Van-e olyan szándéka-célja, hogy részt vesz az Országgyűlés munkájában? - Feltétlenül. A Fidesznek a közel jövőben a politikai aktivitásában első helyre kell, hogy kerüljön az országgyűlési választásokon való indulás, és a helyhatósági választásokon is természetesen. Tehát a közeljövőben erre fogjuk a hangsúlyt fektetni. És gondolom a többi független szervezet is természetesen. Az ellenzéki kerekasztal többi tagja is. - És innen Londonból milyen tapasztalatokat visz, vagy remél visszavinni Wachsler Tamás? - Számomra az nagyon lelkesítő itt, hogy mennyire partnerként kezelnek minket. Én azt vélem legalábbis felfedezni - lehet, hogy ez csak a legendás angol udvariasságnak köszönhető -, hogy kicsit bennünk látják a jövőt, tehát a "bennünk" ez most a többes szám első személy ez nemcsak a Fideszt jelenti, hanem a magyarországi ellenzéki szervezeteket. Tehát az itteni pártok és a kormány tagjai úgy tárgyalnak velünk, mint a lehetséges alternatívával Magyarország jövőjét tekintve. +++
1989. május 3., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
" Kőszeg Ferenc, az SZDSZ politikusa augusztus közepén a Magyar Hírlap szerkesztőségében járt. Egy kollégám, aki tudta, hogy Prágába készülök, mert tudósítani akarok az ottani, várható eseményekről, összehozott bennünket. Kiderült, hogy ő is oda készül. Hogyan megy - kérdeztem..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok, Böde Sándorné vagyok lo82 Budapest, Leonardo da Vinci u. 32. Tel: 341-432. Kérném szépen Tibor nevű fiammal a kapcsolatomat 1989. aug. közepén teljesen megszakították. Illetve július 12-én kaptam utoljára levelet. Fiam Sydneyben él, fiamtól június óta semmi értesítést nem kapok júniusra pénzt ígért, levelet igért, a világon minden kapcsolatot megszakítottak vele, még az Anyák napi üdvözletet sem kézbesítették ki, a születésnapit is úgy, hogy lenyalták róla a bélyeget, meg a bélyegzőt, telefonon hívott, levették úgy a hangot, hogy alig tudtam beszélni. Ezt Szép úr részére szerettem volna elmondani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|