|
|
 |
|
 |
- A vasfüggöny lebontása - 1. folyt.
|
A kiskatona vezette terepjárót követtük a taxival a kitünő
betonúton, majd egy őrtorony tövében átszálltunk a terepjáróba.
Korábbi esőtől áztatott hepehupás földúton érkeztünk oda, ahol a
haldokló vasfüggöny tövében várt ránk Kulcsár Péter határőr őrnagy,
a műszaki-védelmi részleg parancsnoka. Mikrofonnal a kezemben tőle
kérdeztem: ebben a körzetben hány kilométernyi drótsövényt szedtek
le?
- Amióta itt dolgozunk - 1989. május 2-ika óta - több mint 30
kilométert szedtünk le itt, a mi területünkön.
- Súlyban körülbelül mennyi?
- Ez körülbelül olyan 30-40 vagonnyi anyag, drótban.
- Hol tárolják ezt az iszonyatos drótmennyiséget?
- A vasdrótot különböző alegységeknél kijelölt helyeken, a
műanyagot pedig bent, központi bázison, tehát saját raktárunkban
tároljuk.
- Azok a kiskatonák, akik itt dolgoznak, ők kapnak valami
prémiumot, hogy ezt a munkát végzik, hiszen nem ez volt az eredeti
feladatuk?
- Hát különösebb prémiumot nem kapnak. Ők szolgálati idejük
alatt csinálják, illetve annyi kedvezményük van, hogy kéthetente
eltávozást kapnak.
- Most, amikor májusban beindult ez az egész folyamat, az ön
véleménye szerint a kiskatonák örömmel láttak munkához, vagy pedig
úgy fogták fel, hogy a fene egye meg, már megint valami nehéz
dolgot, munkát kell végeznünk?
- Azt sem mondhatom, hogy örömmel fogadták, meg a másik oldalát
sem, ahogy mondani tetszett, mert őnekik egy feladat volt ez. Ők nem
voltak itt állandóan, amikor ez működött, tehát ők váltották
egymást, nekik különösebb kapcsulatuk ezzel a jelzőrendszerrel nem
volt. (folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|