|
|
|
|
- Német menekülők - 1. folyt.
|
Ránk kiáltottak. Nem értettük őket. Gesztikulálásukból azt vettük ki, hogy le kell térdelnünk. A kutyáról levették a szájkosarat. Fél órát kellett térdelnünk. A szúnyogok majd agyoncsíptek bennünket. Aztán megérkezett egy dzsip. A legszörnyűbb az volt számunkra, hogy nem bántak velünk emberhez méltóan. Kinevettek, szórakoztak rajtunk, hogy belesétáltunk a csapdába. Így utólag egyértelműnek látszik, hogy az a polgár árult be minket, akinél leállítottuk az autónkat. Az őrségen három és fél órát töltöttünk el. Megnyugtatott a tudat, hogy az első alkalommal még nem pecsételnek be az útlevélbe. Azonban megfenyegettek, hogy a második kísérletnél bepecsételnek, és értesítik az NDK nagykövetségét. Féltünk és nem akartuk terhelni a gyermekeket még egy ilyen szökési kísérlettel. - A család információkat gyűjtött. A hölgy nővére férjével együtt Pestre utazott. - Elterjedt a hír, valami lóg a levegőben, Sopronban valami rendezvényre készülnek. Mondtuk magunkban, mi is részt veszünk ezen. Egy nyugati autóval mentünk Sopronba. Féltünk, hogy az NDK-s autót esetleg megállítják. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy sok NDK-s gyűlt össze. Csak abban reménykedtünk, hogy a megfelelő pillanatban mindnyájan ugyanazt tesszük. Így is történt végeredményben. 14 óra körül az összes NDK-s elindult az osztrák határ felé. Út közben magyar határőröket is láttunk, akik azonban nem avatkoztak közbe. Miután rossz tapasztalataink voltak, azt hittük, hogy vízágyúkat állítanak fel, vagy szétzavarják a tömeget. Az elsők között voltunk. Ott álltunk a bezárt kapunál. Egyesek azt mondták: ennyi volt az egész. Csupán egy séta. Az osztrákok a túloldalon biztattak, nyissátok ki a kaput. Aztán valaki ki is nyitotta. Én a két lányom kezét fogtam, a férjem utánunk jött valahol. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Halló Szer? Szeretnék egy magánjellegűnek látszó dolgot elmondani ha lehet. Ugyanis én ez év márciusában jöttem NSZK-ba. Német származású vagyok. Itt rokonaim vannak. Egy ezzel kapcsolatos kérelem el lett küldve, ami eltarthat talán egy évig is, tovább is, hogy elfogadnak németnek vagy nem. Minden a legnagyobb rendben van itt. Lakásom, hivatalos munkahelyem van és egy dolog aggaszt. Sok mindennel nem vagyok tisztában, ezért kérem világosítson fel. Ugyanis olyan dolgok történtek Magyarországon a családdal, lehet hogy meg sem tudom várni a döntést velem kapcsolatban. Mire számíthatok Magyarországot hátrányt figyelembe véve, hogy pl. hogy mehetek vissza, útlevelem lejárt, nem tudok semmit sem, pl. 28 év folyamatos munkaviszonyom van M.o-on az elveszett? Tehát nem tudom, hogy ha ez bekövetkezik, hogy tudok visszamenni, mit kell tennem. Köszönöm, ha választ kapok a rádióban, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|