Rendszerváltás és az MTI

	Lengyelország - az elnökválasztás - 2.
Az elnökválasztáson az alkotmány értelmében az 559 képviselő, illetve szenátor legalább felének kellett jele lennie, s a jelöltnek az érvényes szavazatok több mint felét kellett megkapnia. A képviselőket és szenátorokat egyenként, név szerint szólították ki az urnához, hogy bedobják szavazatukat Wojciech Jaruzelskire, az egyetlen jelöltre. A szavazócédula tartalmazta a képviselő vagy szenátor nevét, valamint a ,,mellette, ellene, és tartózkodom,, szavakat. Ezek közül egyiket kellett kihuzatlanul meghagyni a szavazólapon. Hogy ki hogyan szavazott, azt nyilvánosságra fogják hozni a parlament üléseiről szóló közlönyben. A választást hosszú ügyrendi vita előzte meg éppen a szavazás módjával kapcsolatban. A vita eredményeként az ellenzék és a LEMP szövetségeseinek néhány képviselője felrúgta a kormánykoalíció és az ellenzék kulisszák mögötti megállapodását. Az eredeti titkos megállapodás értelmében a képviselőknek és a szenátoroknak abban a tudatban kellett volna szavazniuk, hogy a frakcióvezetők és a parlamenti előljárók utóbb megállapíthatták volna, konkrétan mire adták voksukat, de ez a közvélemény előtt titokban maradt volna. Hogy melyik frakció hogyan szavazott, az egyelőre nem ismeretes, de a választás előtt Jaruzelski jelöltségéről tett frakcióvezetői nyilatkozatokból is kitűnt, hogy a LEMP-pel szövetséges két kis párt és három vallási világi törpeszervezet képviselői és szenátorai sem szavaztak mind Jaruzelskire, viszont feltehetően a Szolidaritás soraiból is kapott szavazatokat a tábornok. A szavazás előtt valamennyi frakció vezetője nyilatkozatot tett a jelölttel, Jaruzelskivel kapcsolatban. Ez a koalíció és az ellenzék előzetes, színfalak mögötti megállapodásának felelt meg, amely szerint mások nem szólalhattak fel, és nem lehetett kérdéseket feltenni a jelöltnek, amint ezt az ellenzék eredetileg akarta. Jaruzelskit méltatva a Lengyel Egyesült Munkáspárt frakciójának vezetője Marian Orzechowski jelentősnek minősítette, hogy Lengyelország több év tized elteltével visszatért a parlamenti demokrácia hagyományaihoz. Jaruzelskiről kijelentette, hogy a közmegegyezés híve, ő biztosítja az állam stabilitását, működésének folyamatosságát, Keleten és Nyugaton egyaránt megkérdőjelezhetetlen nemzetközi tekintélynek örvend, a demokratikus szocializmus híve. A LEMP-frakció vezetője is elismerte azonban, hogy Jaruzelski nem élvez egyöntetű támogatást, amikor kijelentette, hogy Lengyelországban ma nincs olyan politikus, aki maradéktalanul az egész társadalom támogatását bírná. (folyt.) 1989. július 19., szerda 21:49
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »