|
|
|
|
Lengyel-magyar átalakulás
|
München, 1989. július 20. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Vadász János - Egy héttel az amerikai elnök látogatása után ismét a nemzetközi figyelem középpontjába helyezte Lengyelországot egy esemény, azúttal a lengyel köztársasági elnök megválasztása az újonnan választott varsói szejm és szenátus együttes ülésén. Mint híreink beszámoltak róla, a kommunista párt jelöltje, az eddigi köztársasági elnök, Jaruzelski, megkapta a megválasztásához szükséges többséget, szó szerint pontosan annyit, amennyire szüksége volt. Ha eggyel kevesebbet kap, már nem köztársasági elnök. Az e heti szerkesztők fórumán azonban nemcsak Lengyelországról, sőt nem is feltétlenül elsősorban Lengyelországról lesz szó. Két kollégám - Kasza László és Farkas Péter - amikor véleményét kifejti, elsősorban az a célja, hogy összevesse a demokratikus előrehaladás, átalakulás lengyel- és magyarországi folyamatát. És ebből az összevetésből próbálnak néhány következtetést levonni. Kezdjük talán nyomban egy fogas kérdéssel, buktatóval. Az, ami történt Varsóban - Jaruzelskit megválasztották -, tulajdonképpen megfelel a nevezetes kerekasztal tárgyalásoknak a kommunista hatalom és a Szolidaritás között, illetve a megegyezésnek, ami ezeket a tárgyalásokat a választásokat megelőzően sikeresen lezárta. Itt harmónia van. Ugyanakkor Jaruzelski megválasztása szöges ellentétben áll a lengyel társadalom óriási többségének akaratával, ami a legutóbbi szejm- és szenátusi választásokon olyan egyértelműen megnyilvánult. Milyen veszélyeket, buktatókat hordoz ez az ellentmondás? Kasza László (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 1. folyt.
|
- Ha megengeded, egy cseppet talán előbbről kezdeném. Én úgy gondolom, hogy nemcsak Jaruzelski megválasztása, hanem az egész egyezmény, amelyet a lengyel kommunista párt megkötött az ellenzékkel, a Szolidaritás szakszervezettel, nos ez az egyezmény mint olyan, óriási veszélyekkel jár. Hadd említsek csak kettőt. Szerintem elveszi az emberek hitét abban, hogy most ettől kezdve azért másképp történik az ország irányítása, mint ahogy eddig történt 40 esztendőn át. Hiszen eddig is a választók feje felett egyezett meg a hatalom, eddig saját magával. Most osztotta meg a hatalmat olyan értelemben, hogy a Szolidaritás vezetői, a kerekasztal résztvevői megegyeztek a hatalommal, megintcsak a nép megkérdezése nélkül. - Teljesen úgy van, ahogy mondod, hogy Jaruzelszki megválasztása és egyáltalán a parlament összetétele nem felel meg a nép akaratának, de megfelel az egyezménynek, amit a Szolidaritás és a hatalom, a kommunista párt megkötött egymással. Egyébként ezt szó szerint így fejezte ki szerda éjszaka közvetlen Jaruzelski megválasztása után Onyszkiewicz, a Szolidaritás szóvivője: "Jaruzelski személye és a választás módja sok lengyelnek nem tetszik, az eredmény a néptömeg véleményét nem tükrözi, de a kerekasztal megállapodást, a realitás lehetőségét igen." Én azt kérdezem, hogy akkor miért volt szükség választásra? Miért volt szükség arra, hogy a parlament most szavazzon Jarozelski személye körül? Hát ha ebben mindben megegyeztek, akkor a népre megintcsak nem volt szükség. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 2. folyt.
|
Elveszti a hitét a nép abban - szerintem - és ez a veszély, amit kérdeztél -, hogy ettől kezdve, hogy a Szolidaritás bekerült a hatalomba a kisajtón keresztül, elveszti a hitét abban, hogy most megváltozik a helyzet, és hosszabb távon, és ez a nagyobb veszély, elveszti a hitét a parlamenti demokráciában, mert azt mondja, hogy minket korábban sem kérdeztek meg, meg most sem kérdeznek meg bennünket. Hogy mi mire szavazunk, az tulajdonképpen tökéletesen mindegy. - Ezt a véleményt nem is annyira vitatni akarom, de valamit szeretnék ezzel kapcsolatban felvetni. Azt, hogy amikor ezt a nevezetes kerekasztal egyezményt megkötötték, akkor mindenki nagy győzelemként értékelte, és talán nem szabad elfeledni azt, hogy miből nőtt ki ez az egyezmény. Lengelországban nem volt tulajdonképpen folyamat, demokratikus átalakulási folyamat, amely ezt az egyezményt megelőzte. Egy drámai fordulat volt, voltak a nagy sztrájkok annak idején, amelyek ezeket a tárgyalásokat kiváltották. Tehát szinte a semmiből nőttek ki ezek a tárgyalások, és a tárgyalásokon, ne feledjük, a Szolidaritás létéről, legalitásáról volt szó. Farkas Péter: - Én most úgy látom azért, hogy az eredeti kérdésre is visszatérhetünk, a komoly veszélyekre. A veszélyeket úgy látom, hogy ugyanazok a veszélyek ma is fennállnak, amelyek az április közepén megkötött híres kerekasztal megállapodások előtt is léteztek. Magyarul arról van szó, hogy a hatalom szemben áll az egész társadalommal. Kettőjük között nincs kommunikáció és nincs együttműködés. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 3. folyt.
|
Az együttműködés és a kooperáció hiánya eredményezte, hogy a lengyel népgazdaság ma romokban hever. Felfutott az inflációspirál, ma már eléri a 100 százalékot. Tehát nem lehet ellenőrizni ezt a népgazdaságot. Ez a veszélyhelyzet semennyiben nem új. Értékelnünk kell azonban a Szolidaritást, mint egy taktikus szervezetet, és elsősorban Walesát és a körülötte lévő tanácsadókat. Az április közepén megkötött megállapodással ugyanis elsősorban - az én véleményem szerint - a Szolidaritás nyert. Szüksége volt arra ugyanis, hogy kilépjen az illegalitásból. Szüksége volt arra, hogy saját álláspontját nyílt vitákon keresztül, saját belső demokratikus mechanizmosokon keresztül tisztázza, és kiálljon a társadalom elé és a nemzetközi közvélemény elé is. A hatalom pedig egyértelműen veszített. És ez a veszítés, ez bebizonyosodott később is, a parlamenti választásokon. A társadalom egyértelmű nemet mondott a kommunista hatalomra, és egyértelmű igent mondott a kommunista hatalom ellenzékére. És ezt eredményként kell értékelnünk. Másrészt pedig, aki a politikai sakktáblán részt akar venni, annak okos kompromisszumokat kell kötnie. Egyik kompromisszum sem jelenti a parti végét. Mindig lehetőség van egy újabb nyitásra. Az április közepén megkötött szerződést követte a parlamenti választás, a parlamentben újabb harcokat lehet indítani, a harmadik lépcső pedig a már megígért következő, teljesen szabad, nyílt parlamenti választás. Tehát én nem látom azt, hogy itt visszalépés történt, éppen ellenkezőleg. Komprommisszum útján, de előbbre lépés történt. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 4. folyt.
|
- Igen. Szóval én körülbelül semmivel nem értek egyet, azzal amit most mondtál. Én szerintem a megegyezésnél a Szolidaritás szakszervezet csak akkor nyert, hogyha te a Szolidaritás szakszervezetet egy absztrakt kis csoport tulajdonának, vagy kis csoportot képviselő testületnek tekinted. Hogyha te a Szolidaritás szakszervezetet annak veszed viszont, amire a Szolidaritás szakszervezet is igényt tart, tehát hogy az egész lengyel társadalomat képviseli, akkor szerintem azon a bizonyos megegyezésen ellenkezőleg, nem a Szolidaritás szakszervezet nyert, tehát nem a lengyel társadalom nyert, hanem a kormány, illetve a kommunista párt. Mit nyert? Azt nyerte meg, ami be is jött, azt, hogy a nép akarata ellenére - ami teljesen világosan kiderült, hogyha valaki ezt eddig nem tudta volna a választásokon -, a nép akarata ellenére többségi hatalmát megőrizte az elkövetkezendő négy esztendőre. Kiderült most az elmúlt éjszaka, hogy megintcsak a nép akarata ellenére azt az embert állították az ország élére, amelyik a szimbóluma volt a nép elnyomásának. Ez történt. Ezzel a következménnyel járt a kerekasztal és a kommunista párt megegyezése márciusban. Tehát énszerintem, most mégegyszer hangsúlyzom, hogy szerintem igenis akkor is vesztett a Szolidaritás, illetve a társadalom, amelyet a Szolidaritás képviselt. - A veszteség - hadd térek vissza rá - szerintem taktikai. És az egész folyamat szempontjából mégis nyereségről van szó. Olyan stratégiai ütőkártyákat kapott a Szolidaritás, mint a nyilvánosság, a sajtó, a tévé, a rádió. Ezeket nem szabad lebecsülni. Ezek olyan operatív eszközök, amelyekkel a saját szervezetét építheti. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 5. folyt.
|
- És még egy dolog. A parlamenti mechanizmust sem szabad alábecsülni. A szenátusban, a felsőházban, a 100 tagú szenátusban 99 Szolidaritás képviselő ül. Igaz, hogy ennek a felsőháznak kisebb joga van, mint a szejmnek, vagyis az alsóháznak, ugyanakkor a vétójog a kezében van. És ez egy nagyon hatékony fegyver. - Hadd tegyek itt egy megjegyzést: - de a kezében. - Hát a kezében, de a vétóját a szejm ismét leszavazta. - Nem szavazhatja le. - De - Nem. Tudniillik ez az érdekes a dologban. A nevezetes megállapodás úgy szólt, hogy a szenátus vétózhat, vagyis a vétót semmissé teheti a szejm újabb határozata, amennyiben kétharmados többséggel hozza meg. És ez azt a feltételezést hordozta, hogy a kommunista párt és szövetségesei a kijelölt és biztosított 65 százalékon kívül legalább 1,7 százalékát még megszerzik a szejm szavazatainak, mandátumainak, de azt sem szerezték meg. - Igen. - Tehát a szejmben nincs kétharmados többsége a rezsimnek. És ez is mutatja, hogy a társadalom annyira egyértelműen szavazott, hogy még ezt is tulajdonképpen megváltoztatta, azt, amit a kerekasztal megállapodásban kialkudtak, és ezen aztán már nem is lehetett változtatni. - Ezért ez azt jelenti, hogy a kommunista hatalom egyetlen egy törvényt sem tud elfogadtatni, ha betartja a saját szabályait, amelyet a Szolidaritás nem tart jónak. Akkor ez egy eredmény. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 6. folyt.
|
- Jó. Most akkor azt mondanám, hogy azt, amit a Szolidaritás elért ezzel a választási kimenetellel, hogy azt az eleve bekalkulált vétó megsemmisítési lehetőséget, amit a szejmnek bekalkuláltak, nos akkor még ezt is a népnek köszönheti a Szolidaritás, és az ő egyezménye ellenére született ez gyakorlatilag. - Persze. Kasza László, most felvetem azt a kérdést, hogy lehetett volna tulajdonképpen egy jobb kerekasztal megállapodást kötni? - Hogyne. - Utólag könnyű azt mondani, hogy ez nem volt jó, de lehetett volna-e arra számítani, hogy egyáltalán bármiféle választásra kerül sor, ha nincs ilyen kerekasztal megállapodás? - Igen, ez egy teljesen jogos kérdés. - Vagy az az ígéret, hogy a következő választás már valóban pluralista lesz, tehát ott nem lesz ilyen kialkudott manőverezés, hogy a hatalomnak biztosítanak a szejmben egy többséget. - Hát azért azzal vigyázzunk Jaruzelski a választások után már olyan nyilatkozatot is tett, hogy azért arról nem volt szó, hogy a legközelebbi választások teljesen szabad választások lesznek. Ezt is mondta már a választások után, és a megyezés után is Jaruzelski. De vissza az eredeti kérdéshez. Persze abban teljesen igazad van, hogy ettől kezdve most már csak találgatás az, hogy mit lehetett volna csinálni, és hogyha akkor azt csinálták volna, akkor az jobb lett volna, de... Én úgy gondolom, hogy akkor az volt a tét. A Szolidaritás vezetői azért egyeztek bele ebbe az egyezménybe, mert ellenfizetésként a Szolidaritás legalizálását kapták. Ez teljesen világos. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 7. folyt.
|
- Illetve kapták azt a helyzetet ami most kialakult, és azért azt nem lehet tagadni, hogy azért a társadalom szempontjából ez a helyzet azért kedvezőbb, mint mondjuk a fél évvel ezelőtti, vagy az egy évvel ezelőtti. - Annál kedvezőbb, de megintcsak azt - A kilátások azért mégis feltétlenül sokkal jobbak. Korántsem tökéletesek természetesen, még csak nem is igazságosak, és nyilván a társadalom sok tagja úgy érezheti, hogy a szavazata tulajdonképpen mit ér, amikor ez a kimenetele, hogy Jaruzelski végeredményben maradt köztársasági elnök. - Ugye én ezt válaszoltam a kérdésre. Hogy van-e buktatója, ez volt az eredeti kérdés, hogy van-e ennek a helyzetnek buktatója. - Feltétlenül van. - Van buktatója, mert a nép hite elveszik abban, hogy van értelme annak hogy egyáltalán elmondja a véleményét. A Szolidaritás. Én nem tudom azt, hogy akkor lehetett volna-e Lengyelországban jobb megoldást hozni. De azt tudom, hogy már akkor is voltak - mindjárt a megegyezés napján - olyan hangok, amelyek nagyon megkérdőjelezték ennek a sikerét és a kilátásait, ennek az egyezménynek. És akkor is már úgy gondolták, hogy ez bizony nagyon nagyon sok buktatót rejt magában. Mások meg azt mondták - és talán ezt is szem előtt kell tartani, talán nem helytelen ezt is szem előtt tartani -, hogy egy kicsit, és most ez nem vádlón mondom a katolikus egyházzal szemben, hiszen hogy a katolikus egyháznak milyen jelentősége van Lengyelországban, erről nem kell beszélni, de azt megemlíteném, hogy egy kicsit azért a katolikus egyház keze vonását, vagy az ideológiáját érzem én ezen a megegyezésen, amit annak idején a kommunista párt és a Szolidaritás megkötött egymással. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 8. folyt.
|
- A katolikus egyház egy hierarchikus szervezet, amelynek mindig az volt az alapelve, hogy a hatalommal egyezkedni kell, a fő és elsődleges cél a hierarchia felépítése. Tehát arról van szó, hogy a katolikus egyháznak meglegyen a feje, hivatalban legyen, a papságot, tehát a hierarchiát megtartsuk, ezt a mázat, és akkor aztán majd kinyitjuk a templomajtókat és a hívek jönnek. Ugyanezt érzem itt is ebben a megegyezésben is, hogy mi itt megegyezünk egymással - Szolidaritás és kommunista párt -, bizonyos kapukat teremtünk, amelyiken bejöhet aztán a nép. A népnek a megkérdezése nélkül. - Igen. - A különbség csak az, csak hogy befejezzem a gaondolatot, hogy ezt a katolikus egyház megengedheti magának, mint hierarchikus szervezet. Ő nem is mondja, hogy demokratikus. - Ez a kérdés egyik oldala. A másik az, hogy a katolikus egyház végeredményben egyértelműen támogatta a választási kampányt, a Szolidaritást, és nem kis része volt ennek abban, hogy ilyen elképesztő, elsöprő arányú volt a Szolidaritás nyeresége. - Most a megegyezésről beszélünk, Vadász János. - Ott mondtam, hogy ott érzem a katolikus egyház ideológiáját egy kicsit ezen a megegyezésen. - Ami a magyarországi tanulságokat illeti, Magyarországon is van eg folyamat. Egészen más folyamat, mint Lewngyelországban, és amikor azt kérdezem, hogy itt mit lehet a lengyel tapasztalatokból hasznosítani, vagy mit tanácsos elkerülni, tudatában vagyok annak is, hogy itt ezeket a recepteket nem lehet nagyon cserélgetni, mert mindkét országban mások az előzméények, mindkét ország más pályán halad. Ugyanazon cél felé halad, de más pályán, más körülmények között, tehát kétes, hogy egyáltalán bármilyen pozitív vagy negatív tanulságot alkalmazni lehet-e. De mégis, kíséreljük meg Kasza László: (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 9. folyt.
|
- Hogyha egy kicsit plakatívan akarok válaszolni a kérdésedre és egy mondatban, akkor azt tanulhatjuk belőle, hogy így ne csináljuk, ahogy Lengyelországan csinálták. Persze hozzá kell azonnal tennem, hogy erre semmi veszély nincs is, mert a feltételek, a kiindulási helyzet, a szereplők hozzáállása egészen más, és a lengyelországi helyzet nálunk Magyarországon ma már teljesen meghaladott. - De azt nem mondhatjuk, hogy egy választást nem előzhet meg valamiféle elrendezés a hatalom vezérletével, vagy legalább a hatalom erre irányuló kísérlete. - Ez nem feltétlenül egy olyan természetű számszerű alku, ami Lengyelországban volt, de ennek a lehetősége fennáll. - Én nem hiszem, hogy ennek a lehetősége fennáll. Pontosabban: talán egy kicsit remélem, hogy ennek a lehetősége nem áll fenn. - Én reményben osztozom veled, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez nem következik be. - Én hadd higgyem el azt, amit a vezetők, mindenekelőtt Pozsgay Imre, Horn Gyula, Szűrös Mátyás ismételten és ismételten mondott az utóbbi időkben is, hogy semmiféle előzetes megkötő egyezményt nem tartanak elfogadhatónak Magyarországon. Magyarországon egy szabad választást kell csinálni. - És persze megint hozzá kell mondani azt, hogy az ellenzék - talán sokkal inkább, mint Lengyelországban, és joggal - tudatában van annak, hogy nincsen mandátuma a társadalomtól. Tehát ezek a pártok, az Ellenzéki Kerekasztal, amely tárgyal az MSZMP-vel, teljesen tisztában vannak azzal, és ez is a hozzáállásuk, hogy nekik nincs mandátumuk, még őket nem választották meg demokratikus úton arra, hogy ezt a tárgyalást folytassák. Ők csak arra vállalkoztak, hogy az átmenet mikéntjét közösen kidolgozzák az MSZMP-vel. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 10. folyt.
|
Egyébként azt az MSZMP kényszerítette rá az Ellenzéki Kerekasztalra, hogy belevegyenek még gazdasági kérdéseket is a mostani tárgyalásokba, mert az Ellenzéki Kerekasztal úgy érezte, hogy őnekik erre nincs feljogosításuk. Az egyedüli dolog, amiről ők tárgyalni szerettek volna, az átmenet mikéntje. Pont. Kész. - Farkas Péter: - Na most, ha a tanulságokat vesszük sorra, én azt hiszem , hogy a mai magyar helyzet kevéssé alkalmas a tanulságok levonására. Ugyanis a szerveződő és egymással küzdő és belharcokat vívó pártok túlságosan el vannak foglalva a saját mindennapi politikai harcaikkal, holott a helyzet, a lengyel helyzet nagyon sok tanulságot kínál - dacára, hogy az alap fejlődési vonal különböző. Lengyelországban a nép harca, a nép szerveződése alulról indult, szakszervezeti vonalon futott. Magyarországon sokkal inkább fölülről építkező szerveződésekkel állunk szemben. Pártok alakultak ki, s ezeket a pártokat tetszik, nem tetszik, az értelmiség tartja kézben, az értelmiség vezeti. A tanulságokat sokkal inkább a konkrét jelenségekben látom. Csak hogy egy tegnapi példát emeljek ki a sok közül. A köztársasági elnök megválasztásának módja. Az új alkotmány is tervbe veszi: Magyarországon köztársasági elnök lesz, talán túlságosan is kiterjedt jogkörrel. Ha erős köztársasági elnök mellett dönt az új alkotmány, akkor például lehetősége lesz ennek a köztiszteletben álló személynek a rendkívüli állapot kihirdetésére is. Tehát messzemenően nem díszelnökről van szó, aki kegyelmet oszt és fogadja a külföldi nagyköveteket, hanem valóságos hatalomról van szó. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 11. folyt.
|
- Na de itt rögtön közbevetek valamit, Farkas Péter, illetve mindkettőtöktől kérdezem ezt, hogy nem az-e, ha egyáltalán tanulság lehet, az egyik tanulság nem az-e, hogy itt a köztársasági elnök funkciója, hatásköre ez tulajdonképpen nem egy későbbi feladat kell vagy kellene hogy legyen? Az első feladat egy pluralista parlament létrehozása szabad választások útján? S ez a parlament hivatott később egyáltalán nem is a személyről, hanem először arról dönteni, hogy a köztársasági elnöknek mi legyen a funkciója. Legyen egy erős hatalmú köztársasági elnök, vagy pedig csak egy amolyan díszfigura? Ez az egyik kérdés. És utána jöhet a személy. De nem ez a helyes sorrend, és nem ez az egyik tanulság? - Ez az egyik tanulság. - Pont az, amit nem is fogadtunk meg. Mármint hogy Magyarország. - A sorrendiség. Tehát előbb választunk egy demokratikus parlamentet, és aztán ez a demokratikus parlament fogadja el az alkotmányt, határozza meg a köztársasági elnök funkcióját, és a legvégén akár népszavazás formájában döntenek arról, hogy ki is legyen ez a köztársasági elnök. Most visszatérve még a konkrét példára. Itt azért felmerült tegnap egy nagyon érdekes dolog. Nevezetesen az, hogy a szejm és a szenátus együttes ülésén kérdéseket tehessenek fel a megválasztandó köztársasági elnöknek egy meghallgatás formájában. Hogy mi is a köztársasági elnök politikai programja. Ugyanis ilyennel Jaruzelski nem rendelkezik, holott ő ellenőrzi a hadsereget, az ő kezében van Lengyelország külügyeinek irányítása, és végül a harmadik ütőkártya: ő jelöli ki a miniszterelnököt és nem tudjuk, hogy milyen politikai programja van. Szavaztak erről a kérdésről, hogy legyen-e meghallgatás, feltehessenek-e neki kérdéseket? - Például? (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 12. folyt.
|
Mindent megtettek az elmúlt hetekben annak érdekében, hogy Jaruzelski megváltoztassa a véleményét, ami nem tudom, hogy mennyire volt manipulatív vagy nem volt manipulatív. Odaállították azt az embert és így imádkoztak, hogy: Úr Isten, csak nehogy valami baj legyen És ki merte volna tegnap feltenni a szejmben azt kérdést, hogy: De uram, Jaruzelski úr Magának milyen proogramja van? A Szolidaritás lett vola az utolsó, amelyik megkérdezi ezt. Már attól is be voltak gyulladva, hogy az az egyetlen szavazat, ami a végén megmentette az ő helyzetüket is. (...) - Azért ne feledjük el, hogy a Szolidaritás képviselői, vagy az óriási többségük Jaruzelski ellen szavazott ezen az együttes ülésen. Ezért ezt tegyük hozzá. - De hogyha eggyel több szavazat (...) - Ez a dolognak az iróniája, hogy a Szolidaritás egyrészt tulajdonképpen elfogadta elvben azt, hogy a kommunista párt jelöltje legyen az elnök, de ugyanakkor a Szolidaritás mégis, ha nem is egyemberként, ezt nem lehet ellenőrizni, de az óriási többsége ellene szavazott. Azért Magyarországon az előre megbeszélt választásnak egy sokkal enyhébb, de mégis egy formája lehet a koalíció. Az előre megbeszélt koalíció. Olyan helyzetben, amikor azért ne feledjük, hogy nem egyenlő partnerek tárgyalnak esetleges koalíciós lehetőségekről. - Ez igaz. Ez a veszély, amiről nem tudom egészen pontosan, hogy veszély-e, ez fennáll. De még egyszer csak azt szeretném mondani, hogy ez a demokrácia ügyét nem ássa annyira alá, vagy a szavahihetőségét a demokráciának nem ássa annyira alá, mint egy eleve lekártyázott választási kimenetel, amit Lengyelországban csináltak. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 13. folyt.
|
- Fel kellett volna tenni azt a kérdést: Jaruzelski úr Hogy vélekedi k Ön arról, hogy adott esetben újra feloszlatja a parlamentet, megszünteti a saját pártját is és bevezeti a rendkívüli állapotot? Milyen gazdasági programja van? stb. stb. És ez a meghallgatási intézmény az új magyar alkotmány koncepciójából is hiányzik. Tehát mmegválasztható az új terv szerint is egy olyan személy, akinek a politikai programja ismeretlen a nép előtt. Ez lehet az egyik tanulság. - Hadd mondjak rögtön egy másikat. Helyes intézkedéseket is - ha azt akarjuk, hogy azoknak foganatjuk legyen - időben kell bevezetni. Lengyelországban hoztak nagyon jó jogszabályokat, például felszabadították a magántőkének az úgynevezetett lehetőségét. A mai jogszabályok szerint Lengyelországban akár 100-150 munkást foglalkoztató középüzem is lehet magántulajdonban. Igyekeztek megszüntetni a kettős árfolyamot, a dollár fekete és hivatalos árfolyamát. Csakhogy ezekkel az egyébként helyes intézkedésekkel egyszerűen elkéstek. A lengyel gazdaság egyszerűen szétzilálódott. Ez lenne a másik fő tanulság. Ne várjunk Az inflációspirál Magyarországon is beindult. Mindegy, hogy 15-20, vagy 25 százaléknál tartunk. A számokról lehet vitázni, a sprirálról azonban nem. Lengyelországban tartanak 100 százaléknál, és ott ezek a gazdasági intézkedések már nem funkcionálnak. Tehát nincs idő, nem lehet várni. Ezt kéne felismeri, méghozzá mielőtt. - Igen, én teljesen egyetértek ebben veled és az az érzésem, hogy tulajdonképpen csak megerőstetted azt, amit én mondtam, hogy azt úgy ne csináljuk, ahogy a lengyelek, mert nagyon mély benyomást tett rám a Jaruzelski-példa. Döbbenetes. Ez az, amit én mondok, hogy itt van - most kérem szépen odatenni a következő szót ahová való - a bűne, a Szolidaritásnak azzal a bizonyos megegyezéssel ott a kerekasztalnál, hogy eleve elfogadták azt, hogy ez az ember lesz az elnök, nem jelöltek külön jelöltet, azt akarták, hogy igenis a Jaruzelski legyen. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 14. folyt.
|
Elképzelhető, és nagyon sokan vannak Magyarországon ma olyanok, az ellenzékben is, akik úgy gondolják - hadd ne mondjam, hogy szerintem igazuk van-e, vagy nincs -, hogy igenis, az elkövetkező években helyes lenne, hogyha az MSZMP hatalomban maradna más párttal koalícióban, hiszen az MSZMP-nek van az apparátusa, ők az ismertek, külföldi szerződéseket ők írtak alá. Hogyha itt most nézem, például a ma reggeli első vélemény Nyugat-Németországban az volt, hogy jó, hát akkor ugye Jaruzelskit megválasztották, tehát akkor azok a szerződések, amit eddig megkötöttünk, akkor azok érvényben vannak. Tehát elképzelhető egy ilyen külföldi reakció is, hogy igenis hát fontosnak tartják egyelőre egy átmenti állapotban az MSZMP vezetését. Ez nem az én véleményem, ez egy memgfontolás, amit nem lehetett lesöpörni az asztalról. - Persze ilyen alapon akkor soha nem lehetne kormányváltozás még Nyugaton sem, hiszen mindig joggal hivatkoznak erre a kormányok, pláne ha hosszú ideig vannak hivatalban, hogy tulajdonképpen itt már egy jól lefektetett rend bolydul meg, hogyha ez a kormány megváltozik, de szerencsére ezt általában azért nem méltányolják a választók, ezt az érvet szabad választások esetén. Még egy észrevételem van, de inkább átengedem ezt a lehetőséget Farkas Péternek, mert még egy percünk van. - A tanulságok sorát akkor nagyon röviden eggyel hadd egészítsem ki. Szükség van arra, hogy a választópolgár ne csak azt tudja, hogy kire szavaz, hanem - milyen politikára szavaz. Hogy az ő képviselője majdan a parlamentben kire és mire adja a voksát. Ez Lengyelországban most nem így volt. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 15. folyt.
|
- És ezt a tanulságot kell levonni a magyar politikai pártoknak. Álljanak ki világos és egyértelmű programmal, hogy a választópolgár tudja (...) - (...) Mondják meg, hogy (...) - Ezt mondják meg előre, és nem utólag egyezzenek meg a választópolgár feje fölött és adott esetben akarata ellenére is. - De a koalíciós program akkor is legyen világos, hogy ez a program hogyan állt össze, tehát az egyes koalíciós partnerek milyen engedményeket tettek az egyes partnereik javára. Mi szerepel az ő programjukból a közös porgramban és mi nem. - De ezt mondják meg világosan. - Mert így világos és egyértelmű a dolog. - Köszönöm a közreműködéseteket. +++
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Halló Szer? Szeretnék egy magánjellegűnek látszó dolgot elmondani ha lehet. Ugyanis én ez év márciusában jöttem NSZK-ba. Német származású vagyok. Itt rokonaim vannak. Egy ezzel kapcsolatos kérelem el lett küldve, ami eltarthat talán egy évig is, tovább is, hogy elfogadnak németnek vagy nem. Minden a legnagyobb rendben van itt. Lakásom, hivatalos munkahelyem van és egy dolog aggaszt. Sok mindennel nem vagyok tisztában, ezért kérem világosítson fel. Ugyanis olyan dolgok történtek Magyarországon a családdal, lehet hogy meg sem tudom várni a döntést velem kapcsolatban. Mire számíthatok Magyarországot hátrányt figyelembe véve, hogy pl. hogy mehetek vissza, útlevelem lejárt, nem tudok semmit sem, pl. 28 év folyamatos munkaviszonyom van M.o-on az elveszett? Tehát nem tudom, hogy ha ez bekövetkezik, hogy tudok visszamenni, mit kell tennem. Köszönöm, ha választ kapok a rádióban, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|