|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
|
A hallgatók fóruma
|
München, 1989. augusztus 12. (SZER, A hallgatók fóruma) - A mikrofonnál: Károlyi Anna, Takács Antal és Lángh Júlia. Ismét és újra levélcenzúra. Egy idős, nyugdíjas postástól kaptunk kimerítő levelet Budapestről. Köszönjük a hallgatók nevében is ezt a pontos tájékoztatást, amelyet a lényeget nem érintő rövidítésekkel most közlünk: "Valami azért már mozog. Horváth István belügyminiszter a Magyar Hírlap június 9-ikei számában elismerte a levélcenzúra létezését, amit az újságírók hiába igyekeztek felderíteni a Baross téren az elmúlt hónapokban. Az üzemvezető gyorsan hazaküldte a belügyis cenzúrásokat, így mire a Mai Nap, majd az Új Idő munkatársa odaért, már üresek voltak a vasajtó mögötti helyiségek. A postás dolgozók nem válaszolhattak az újságírónak, mert ott állt mellettük a főnök, aki megtiltotta. Miért kell lehazudni a Baross téren azt, amit a belügyminiszter elismert, amikor így beszélt az újságírónak: indokolt a rendőrség jogosítványáról szóló seregnyi szabály, rendelkezés, utasítás felülvizsgálata. Ezek között említette a levéltitok és a telefonbeszélgetések titkosságának törvényes szabályozását. Vagyis: most még nincs törvényesen szabályozva, nincs nyilvános, csak titkos rendelkezés. Mégis három műszakban, éjt nappallá téve folyik a cenzúra. A 168 óra című népszerű politikai hetilap június 6-ikán és 27-ikén is közölt olvasói levelet a cenzúráról. Az első arra kérte Mester Ákos főszerkesztőt, a SZER hallgatói levele alapján foglalkozzék ezzel a témával. A levélíró kérését eddig nem teljesítette a rádió. Mester Ákossal mindeddig nem kellett vesződnie a Baross téri üzemvezetőnek, hogy átverje, félrevezesse. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatók fóruma - 1. folyt.
|
A 168 óra olvasója említette, hogy talán már nem működik a sajtóvám, vagyis a külföldről érkező sajtótermékek cenzúrája. Amikor írta levelét, még működött. Utánanéztem. Július elsején szüntették meg ezt a cenzúraágazatot, mely többek a Parlament épületében dolgozott, nemrég még Kádár Jánosné vezetésével. Nevetségessé vált, mikor az aluljárókban már minden külföldi lap - emigráns lap is - kapható szinte. A belügyis sajtóvámosokat nagyrészt azonban a levélcenzúrások erősítésére csoportosították át. Július elején pedig hírt adtak szervezeti változásokról a Belügyminisztériumban. A minőségellenőrzést még nem érte el a leépítés. Pedig július végén a Népszabadságban Földesi Jenő belügyi államtitkár is kijelentette: az országgyűlés által nyilvánosan elfogadott törvényben kell megjelölni a speciális szolgálatok: a kémelhárítás, a hírszerzés, az állambiztonsági szervezet helyét, szerepét, pontos feladatkörét. Nyilván ide tartozik a levélcenzúra is. Azt eddig az 1974. évi 17-es számú törvényerejű rendelet és a 39/1974-es számú minisztertanácsi rendelet szabályozza - olvasom a Mai Nap június 19-ikei számában. Nem leszek tőle okosabb, mert a rendelkezések titkosak. Elődeik is azok voltak. Reménykedem, hogy az újságírók nem adják fel a küzdelmet, nem riadnak meg Kovács Ernő üzemvezető hazugságaitól. A Mai Nap munkatársa is átlátott a manőverein, mikor ostoba módon arra kérte: egy másik érdeklődő újságírót ő tájékoztasson arról, hogy nincs cenzúra. Nyilván nem akarta újra hazaküldeni a cenzúrás belügyiseket." (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatók fóruma - 2. folyt.
|
"Nem vállaltam át a szerepét. Már csak azért sem, mert kollégám nem az én véleményemre kíváncsi. Elgondolkodtató ez a sajátos kérés. Ha a levélfeldolgozó vezetője biztos benne, hogy nincs cenzúra, el tudja mondani másodszor is. Ha van, ismerje el." Levélírónk igen határozott szavakkal kételkedik Németh Béla, a győri 2-es számú postahivatal vezetője szavainak igazában. A vele készült riport a Tér-Kép című hetilap július 20-iki számában olvasható, majd ezt a következtetést vonja le: "A Kapu című folyóirat elmúlt hónapokban megjelent leleplezései a postai vezetőség korruptságáról ugyancsak ezzel a háttérrel érthetőek. A belügy általában úgy fizeti meg a beszervezett embereit, hogy engedi őket sikkasztani, vagy valami címen külön juttatást fizettet nekik. Miközben a posta pénzhiányról panaszkodik és erre hivatkozik - amikor például az elmaradott telefonhálózatot szidják - tovább folyik a 80 belügyis levélcenzúrás fizetése, három műszakban, tovább közlekedik a Baross tér és a kőbányai Harmat utca között az autó, hogy vigye további feldolgozásra a már első lépésben kiszűrt leveleket. Ennek összköltsége már évekkel ezelőtt havi 50 ezer forint volt. Ma már biztosan eléri a 80 ezret is. Tessék beszorozni 12-vel és megkapjuk a közel egymilliós összeget. Csak ez az egyetlen cenzúrás kocsi az elmúlt Kádár-korszakban 32 milliójába került a postának. És akkor hol van még a cenzúrások fizetése, mintegy 80 fő? Miközben a posta pénzhiányról panaszkodik, tovább fizetik a vezetőknek a tíz-és százezres nagyságrendű nyereség-jutalmakat. Világos: meg kell fizetni azokat, akik még mindig hazugságokkal takargatják a belügyi manővereket. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 3. folyt.
|
Békásmegyeri hallgatónk Vadász Jánoshoz fordult kérve, hogy fejtse ki véleményét több időszerű ellenzéki követelésről, amelyekről a Kelet népe mozgalma nevű szervezet programfüzetében olvasott. A mikrofonnál Vadász János, aki a mai alkalommal három kérdésre tér ki, mához egy hétre a következőkre. Az első kérdés tehát az volt: felszámolni a 100 százalékos foglalkoztatási koncepciót, amely a gazdasági csőd kiinduló állomása volt. Veszteséges gyárak, téeszek fenntartása, gyáron belüli munkanélküliség, a munkamorál devalválódása és a többi. - A foglalkoztatást érintő kérdéssel kapcsolatban: a gazdaságban véleményem szerint csak olyan foglalkoztatás jogosult, amely gazdaságilag jövedelmező és hozzáteszem: a piac által elismerten jövedelmező. A jogosulatlan, gazdaságilag káros foglalkoztatást le kell építeni. A munkanélkülieket intézményesen kell támogatni. És ez tulajdonképpen nem segély, hanem jogos igény kielégítése. Egy állandóan alkalmazkodó piacgazdaság szükséges velejárója bizonyos fokú munkanélküliség, különben nem lenne lehetséges a piaci alkalmazkodás. És ennek az ára a munkanélküliek támogatása. - A második téma: tulajdonformák. Egyéni, szövetkezeti és állami tulajdonformák arányainak radikális megváltoztatása, kisvállalkozói tőkebefektetés, piacorientációjú gazdaságpolitika. - A tulajdonformákkal kapcsolatban: meggyőződésem, hogy életképes tulajdonosok sokaságára van szükség. Konkrét, egyéni és csoportos tulajdonosokra, akik a vagyonérdekeltség és a jövedelmezőség alapján működnek és éppen ezért ők képesek létrehozni egymás között egy működőképes piacot. Az állami tulajdonforma erre teljesen alkalmatlan. Arra kell törekedni, hogy fokozatosan, de következetesen az állami szektor leépüljön és legfeljebb az alapvető közszolgáltatásokban maradjon fontos szerepe. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 4. folyt.
|
- A harmadik, hallgatónkat érdeklő témakör: új földosztás, önkéntességen alapuló új szövetkezetek, a földek eredeti tulajdonosainak, illetve örököseinek térítésmentes visszaadása. A téeszek, állami gazdaságok csak vagyonkezelők, de nem tulajdonosok. Így földet el nem adhatnak. - A téeszek földjeit vissza kell adni azoknak, akiktől annak idején erőszakkal elvették, amennyiben az illetők egyénileg kívánnak gazdálkodni. A föld adás-vételét teljesen szabaddá kell tenni. És ahol az emberek szövetkezetet kívánnak, ott működjenek az államtól teljesen független, csoportos magánvállalkozásként. - Most ötgyermekes özvegyasszony leveléből idézünk, aki ausztriai látogatása során adta fel postára levelét: "Olyan régóta készülök önöknek írni, hogy már nem is tudom, mióta. Álmatlan éjszakákon mindig fogalmaztam egy-egy levelet. Aztán csak elmaradt. Hálásan köszönöm, hogy oly sokszor megerősítettek hitemben. Mindig hittem, hogy eljön egyszer egy jobb, nyugalmasabb élet. Idén, március 15-ike óta remélem, hogy ez csakugyan bekövetkezik. De újra csak kételyeim támadtak és új szorongások vesznek körül. Özvegy vagyok 23 éve, öt gyermek édesanyja. Mind élnek, hála Istennek és szépen. Sem a bíróságot, sem a rendőrséget nem foglalkoztatják. Igaz, önmagamnak akartam bebizonyítani, hogy apa nélkül is végre lehet ezt hajtani. Hogy mik voltak, azt csak az tudja, aki ezt végigcsinálta. De Isten nélkül nem lehetett volna végigcsinálni. Tudjuk. Mikor legsötétebb az ég, akkor kezd virradni. Csakhogy az öregséggel együtt fogy minden az emberben. Pedig, ha csúszómászóként élném is meg, hogy ezeknek a vörös koronája hullana a porba. Talán. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 5. folyt.
|
Otthonról már írtam önöknek, de úgy gondolom, nem nyert kézbesítést, mert nem kaptam választ. Pedig csekélység, amiben segítségükre lehettem volna. Majd odahaza személyesen. Tetszenek tudni, mindig kicsit fenntartással teszek dolgokat, nem magamat féltem, de hátha a gyermekeimnek baja származnék. Tudjuk, hogy a 12 közül egy áruló, egy kételkedő, egy tagadó volt. Akkor bizony, ha ilyen az arány, a magyarok közül körülbelül hárommilliónyian vagyunk gyarlók." - Nyugat-Németországban élő, 58 éves magányos férfi levele: "14 éves voltam, amikor bejöttek az orosz csapatok. 30 évet éltem a kommunista rendszerben. 4 évig a magyar hadsereg tisztje voltam, főhadnagy a különleges osztálynál. Megtanultam Marx, Engels, Lenin, Sztálin műveit, a bolsevik párt történetét. Ma már úgy látom ez az egész kommunizmus olyan, mintha valaki szódavízből vajat akarna köpülni. Teljesen tönkretették a mi gyönyörű hazánkat. Hárommillió koldus országának nevezték, hát fejlődött, mert mostanra kilencmillió koldus országát teremtették. Megbukott ez a rendszer. 58 éves vagyok. Eléggé szomorú, hogy el kellett hagynom a hazámat. Én itt, ahol élek, egyedül vagyok magyar. Sajnos magyarul egy szót sem tudok váltani senkivel. Nagyon szép város, de nagyon sokszor előfordul, hogy nézem este a tévét, és közben a gondolataim otthon csavarognak. Munka nélkül vagyok 4 éve. Volt egy szívtrombózisom és én már nem is fogok dolgozni. Kapcsolatom senkivel nincs. Teljesen egyedül élek. Sok ismerősömmel levelezek, ez minden boldogságom, örömöm. Írok néha verseket is mindenről. Az édesapám a fronton eltünt, édesanyám bombázás áldozata lett, 13 évesen szülők nélkül maradtam. Nagybátyámat Szibériába hurcolták a neve miatt, Sálnak hívták, szemét sváboknak nevezték őket." (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 6. folyt.
|
- Reméljük, hallgatja az adást. A rádió néha jót tesz egy kicsit magányosság ellen. Most egészen más téma, párizsi élményeit meséli egy magyar: "Esti városnézésen voltunk német ismerősökkel. Teljes kivilágítás, nagy forgalom, turista autóbuszok egész Európából. Körülbelül este tíz óra fel az Etoal téren torlódás, öt-hat sorban a kocsik között. Arra lettem figyelmes, hogy egyesek kuncognak. Kinézünk. Mellettünk áll egy Ikarusz busz. Expressz, Eger Széchenyi út van ráírva. Benne az összes férfi ing nélkül, a sofőr is. Az ablakok kétes tisztaságúak. Úgy látszott, hogy bent többen voltak, mint ahány az ülőhely, és még tele rendezetlen csomaghalmokkal, ruhákkal, nagy összevisszaságban. Szóval nem illett bele az ünneplő Párizs panorámájába. Néztem a többi turistabuszt. Azokban mind rendesen öltözött emberek voltak. A sofőrök nem mezítelen felső testtel, hanem fehér ingben, nyakkendőben. Kellemetlenül éreztem magam. Úgy néztek rám az ismerőseim, hogy na hát itt vannak a tieid a Balkánról. Gondolom fel lehetne hívni a figyelmüket, hogyha már hála Istennek ki tudnak végre menni Nyugatra, akkor meg kellene próbálniuk úgy viselkedni, hogy a Széchenyi út felirat a busz oldalán ne piruljon miattuk." - Esztergomi hallgatónktól kaptunk egy szép kis füzetet. Ifjabb Szilas László: Esztergom templomainak és kápolnáinak rövid története. A 19 éves szerző saját kiadása, megjelent 100 példányban. 15 templom és kápolna történetének a rövid leírását adja, kép nélkül. A bevezető szövegéből idézünk: "A múlt elhanyagolásával sem a jelen, sem a jövő nem tökéletes. Az első szent király itt született, s azóta szent város ez. Szent és gyámoltalan." (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 7. folyt.
|
A fiatal szerző szeretné szebb kiadásban érdeklődő turistákra, mint esetleges vevőkre számítva megjelentetni munkáját. Levelében kéri: "Ki tudna segíteni nekem, mert úgy érzem szégyen, hogy városomról nincs szép német nyelvű kiadvány. De akárhová fordultam anyagi támogatásért, mindenütt elutasítottak, hogy nincs pénz. Pedig egy gyönyörű album érdekelné a külföldi turistákat, de hiába. Ha valaki tudna anyagilag segíteni az eladott könyvek hasznának 60 százalékát átadnám számára. Nevetséges, hogy a magyar Lyon ilyen szegényes legyen, hogy egy könyvet nem tud önmagáról bemutatni az érdeklődőknek." - A 19 éves esztergomi diák reméli, akad valaki valahol, aki szintén szívügyének tekinti az esztergomi templomok és kápolnák történetét és méltó bemutatásukat. Éliás András és Vajda György: Himnusz című darabja kacsán a Magyar Televízió műsorpolitikájával foglalkozik levelében. Emlékeztet arra, hogy a darabot három évvel ezelőtt Kerényi Imre rendezésében, Segítség címmel mutatták be. Ezt a színházi előadást is felvette akkor a televízió, de azóta sem sugározta. Éliás András leveléből: "Egyesek szerint nem helyes, hogy az alkoholista főhős éppen a Himnuszt énekli. De a kritikák többsége szerint ez nem sérti nemzeti önérzetünket. És például nekem is tetszett, vélhetően sokakkal együtt. Ezért tavasszal 25-30 aláírással ellátott levélben fordultam Pozsgay Imre államminiszter úr titkárságához kérve, hogy gyakoroljanak nyomást a Magyar Televízióra a darab bemutatása érdekében. Természetesen ez nem olyan nagy horderejű kérdés, így a levelet a tévének továbbították, ahonnan válaszként igen színvonalas és a tévések több problémáját érintő levelet kaptam. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A hallgatók fóruma - 8. folyt.
|
Sajnos arra nem történik utalás, hogy várható-e a Himnusz Segítség bemutatása. Sajnálatos különben, hogy a hetente több krimit sugárzó tévé két műsorába havonta csak egy-egy színházi előadás fér bele. Mivel a filmekhez hasonlóan a színházi előadások témája is változatos, zenés darabok, vígjátékok és krimik is vannak, érthetetlen, hogy miért nem lehet hetente elővenni egy színházi előadást. A tévétől kapott levél szerint a Magyar Televízió jelenleg negyven színházi előadás felvételével rendelkezik. Arról már nem a tévések tehetnek, hogy az előfizetési díjakat lenyelte a költségvetés, és az e célra fizetett pénzünk ellenére éppen most került nehéz anyagi helyzetbe a televízió. És a takarékoskodást persze megint a művészeteken, például az új tévéjátékokon kezdik." - És az Országgyűlések közvetítésével folytatják - tenném hozzá, de ez még nem véglegesen lezárt ügy. Telefonon érkezett a kérés: "Szeretnék belépni a Magyar Radikális Pártba, de nem tudom a címét. Nem tudom a módját, hogyan lehet jelentkezni. Azt sem tudom, hogy vidéki lehet-e a párt tagja. Örülnék, ha segíteni tudnának ebben az ügyben." - Nem tudom elképzelni, hogy vidéki ne lehetne a tagja. Miféle párt lenne az, amelyik kizárná a vidékieket. Próbáltam hívni a budapesti 188-808-as telefonszámot, amely a Radikális Párt megalakulása idején közzé tett - de akkor ideiglenesnek mondott - száma. Nem vették fel a kagylót. Talán elköltöztek, de talán csak nyaralnak. Megadom önnek az ugyancsak ideiglenesnek meghirdetett címet is: Budapest, V. kerület, Váci utca 19-21. Magyar Radikális Párt. Ha időközben megtudom, hogy új címük van, közlöm önnel ebben a műsorban. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|