|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar-NSZK tárgyalásokról - kommentár
|
München, 1989. augusztus 14. (SZER, Világhíradó) - Villámlátogatásra érkezett Budapestre Jürgen Sudhoff nyugatnémet külügyi államtitkár, hogy a keletnémet menekültekről tárgyaljon Horn Gyula külügyminiszterrel. Bár konkrét megállapodás nem szivárgott ki, mégis úgy tűnik, a magyar diplomácia előnyt meríthet abból a körülményből, hogy a nyugatnémet politikusok nem tekintenék egyértelmű megoldásnak, ha a keletnémet állampolgárok Magyarországon keresztül özönlenének az NSZK-ba. De van a kétségtelenül kényes ügynek más tanulsága is. - Szőcs Géza, budapesti tudósitónk ezzel foglalkozik: - Mikor először röppentek fel a komolyabb hírek arról, hogy Magyarország csatlakozna a genfi menekültügyi konvencióhoz, az egyik legelső kérdés, amely laikosokban fölmerült, így szólt: és vajon mi történik majd azokkal a keletnémetekkel, akik az így megnyíló lehetőségeket remélik majd kihasználni arra, hogy eljussanak a Szövetségi Köztársaságba? Abban lévén ugyanis a keletnémetek különleges helyzete, az, hogy zöld út vórja őket, s ennek az útnak mindjárt az elején egy nyugatnémet útlevél is. Lehetetlen volt nem számolni ezzel a valószínűséggel, azzal, hogy a keletnémetek tömegével fognak megindulni. A kérdés nem is annyira ez volt tehát, hanem sokkal inkább az: vajon milyen megoldást fognak kieszelni erre föl a kormányhivatalokban, a minisztériumokban és kancellári dolgozószobákban, a nagykövetségeken és a konzulátusokon? Vajon mi az a mesteri lelemény, amellyel a külpolitikusok, határőrparancsnokok, diplomaták, szóval a hasonló helyzetek professzionistái majd elejét veszik a fenyegető kritikus feszültségeknek és incidenseknek? Mert hát az lehetetlen, hogy valami furfangos, frappáns, minden felet kielégítő megoldást ne találtak volna jó előre ezek a tapasztalt, rutinos politikai profik. (folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|