|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
|
Szovjet-Magyar Baráti Társaság 1. rész
|
1989. február 14., kedd - Miként lehet - lehet-e egyáltalán - ,,intézményesíteni,, két nép barátságát? Elsősorban erről tájékozódott Ivan Vaskebától, a szovjet nagykövetség tanácsosától, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének budapesti képviselőjétől Kárpáti János, az MTI munkatársa. A beszélgetés apropóját az adta, hogy 1958. február 14-én alakult meg a Szovjet-Magyar Baráti Társaság.
- Intézményre szükség van, hogy legyen, aki összefogja ezeket a kérdéseket, hogy legyen kihez fordulni. De azért ha Szovjet-Magyar Baráti Társaságról beszélünk, akkor ezt nem szabad pusztán intézménynek nevezni. Emberi kontaktusokról, az emberi kapcsolatok elmélyítéséről, szélesítéséről van szó. Itt nincs helye bürokratikus ügyintézésnek - mondja Ivan Vaskeba. A siófokiak esetét említette példaként. A Balaton-parti város Magyar-Szovjet Baráti Társaságának a napokban szóvá tették Borisz Sztukalin nagykövetnek: nehézkes, lassú még a kapcsolatteremtés a szovjet partnerekkel. ,,Majdnem felugrottam a székről. Hiszen ha hozzám fordulnak, én ezt szívügyemnek tekintem. Nem felelt a területi pártbizottság? Én majd megtalálom a megfelelő köztársaság központi bizottságát, vagy az első titkárhoz fordulok,,. Példát is hozott, ott vannak a békésiek, akiknek májusban - egyszerűen egy levéllel - segíteni tudott a kontaktus létrehozásában a penzaiakkal. ,,Sohase teszek a fiókba semmit. A nap folyamán összegyűlt cetliket este előveszem, a megírni valókat megírom, reggel már gépelhetik, postázhatják,, - összegezte munkamódszerét Ivan Vaskeba. - Ez csupán egyéni alkat kérdése, vagy függ a külső feltételektől is? A tanácsos tartózkodott attól, hogy az ,,objektív korlátokra,, hivatkozzék. ,,Úgy hiszem, még nem mindenben találtuk meg azt a módszert, azt a stílust, hogy miként lehet az emberek szívéhez eljutni, hogy nyitottabbak legyenek a barátságra. Itt is peresztojkára van szükség. Meg kell azonban mondanom: én 1973-ban jöttem Magyarországra. Azok még a pangás évei voltak. De én, úgy tűnik, akkor sem dolgoztam másként. Változik ugyan a szisztéma, de ezen a munkaterületen azért a legtöbb a személyiségen, az emberi tényezőn múlik,,. Ami a baráti, testvérvárosi kapcsolatok tartalmát illeti, Ivan Vaskeba elégedetten állapította meg: sikerült túlszárnyalni az ,,eljöttem, megnéztem, hazamentem,, szintjét. (folyt.köv)
1989. február 14., kedd 16:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Szovjet-Magyar Baráti Társaság (2. rész)
|
Gyárak és intézmények dolgozói között tapasztalatcsere alakult ki, segítséget nyújtanak egymásnak. Időszerű, szomorú példa: az örményországi katasztrófa károsultjainak segítése. Beszélgetés során szóba kerültek a Kárpátalján élő magyarok is, hiszen ők azok, akik léthelyzetükben leginkább hordozzák a szovjet-magyar barátság igényét. A Baráti Társaságnak külön kárpátaljai tagozata van, s ez különösen élénk kapcsolatokat ápol Szabolcs-Szatmár megyével. Ivan Vaskeba is említést tett arról a megállapodásról, amit ezen a héten, hétfőn ismertettek hivatalosan Nyíregyházán. Ennek értelmében hamarosan megindulhat a kishatármenti személyforgalom. A beregszászi, nagyszőllősi, munkácsi és ungvári járás lakói immár alanyi jogon, pusztán személyi igazolványuk alapján kérhetik a szovjet hatóságoktól a meghatározott időre szóló, korlátlan számú kiutazásra lehetőséget adó határátlépési engedélyt. Ivan Vaskeba kitűnően beszél magyarul, és az ő esetében ez természetes is, hiszen a 48 éves diplomata - történészi, újságírói és felsőfokú politikai végzettséggel a zsebében - 33 éves kora óta gyakorlatilag folyamatosan Magyarországgal foglalkozik. Az viszont többekben felmerülő kérdés, hogy bizony - a volt vagy a jelenlegi - magyar diákok, többnyire elég gyengén ismerik a magyar nyelvet. Ivan Vaskeba véleménye erről a következő: a beszédoktatásra kell fordítani a figyelmet. ,,Eddig jó tankönyvek sem voltak. Most már van minden: könyv, hangszalag, videószalag. Így hát az érdekeltségen és az akaraton múlik minden,, - állapította meg. Ez utóbbi tételt nemcsak a nyelvtanulásra tekinti érvényesnek, hanem arra is, amit hivatásszerűen űz: a baráti kapcsolatok ápolására. (MTI)
1989. február 14., kedd 16:11
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|