|
|
|
|
Az alkotmánytervezet és a tulajdonjog kérdéseiről
|
München, 1989. augusztus 11. (SZER, Figyelő) - Az alkotmánytervezet és a tulajdonjog. A témáról két szakértő munkatársunkat Farkas Pétert és Kézdy Pált kérdezi Székely Gábor: - Az elmúlt alkalommal megvitattuk, hogy miért elengedhetetlenül fontos a piacgazdazdálkodás és a demokratikus jogállam megteremtése szempontjából a tulajdonszabadság alkotmányi szabályozása és garantálása. Megállapítottuk, hogy az alkotmánynak biztosítania kell a tulajdonformák teljes egyenjogúságát, mivel lényegében minden tulajdon - a személyi, a magán, az állampolgári, a közösségi, a társult tulajdon is - egyben társadalmi tulajdon. Mivel az alapvető tulajdoni reform ellenzői még mindig fenn akarják tartani az állami tulajdon elsőbbségét, ezért érdemes foglalkozni fő érvükkel. Eszerint az állami tulajdon nem kizsákmányoló tulajdonforma - míg a magántulajdon az, mert lehetővé teszi - úgymond - a munka nélküli jövedelemszerzést, egyesek túlzott gazdagodását. Sérti az esélyegyenlőség követelményét. Új kapitalista réteget hoz létre, sőt: kiárusítja az országot. Vagyis: egy igazi tulajdonreform megdönti a szocialista rendszert és ismét kitör a kapitalizmus Magyarországon. Igaz-e Kézdy Pál, hogy az állami tulajdon és a szövetkezeti tulajdon nem kizsákmányoló tulajdon, míg a magántulajdon az? - Nem igaz. Az a kommunista dogma, hogy a magántulajdon - úgymond - a kizsákmányolás eszköze, mert a termelőeszközök egyéni és társadalmi tulajdona révén egyenlőtlen és igazságtalan elosztást, az értéktöbblet, kisajátítását és kevesek számára a luxus, sőt pazarló fogyasztást tesz lehetővé, alapvetően téves több okból is. A magántulajdon az egész társadalom érdekeit is szolgálva, a munkaerő a termelési eszközök és a pénz jóval hatékonyabb felhasználását teszi lehetővé, mint az állami tulajdon. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 1. folyt.
|
Az állami tulajdon alapján folytatott gazdasági tevékenység során is kisajátításra kerül az értéktöbblet. Csakhogy az állam sajátítja ki, pontosabban az a kommunista pártelit, amely a civil társadalom minden ellenőrzését kizárva rendelkezik az állam irányításának a monopóliumával. Ez a társadalom és jogrend felett álló kommunista hatalmi elit - a nomenklatura - a társadalom egészétől elvont értéktöbbletet gazdaságilag veszteségesen, pazarló módon, felelőtlenül költi el. Ez szükségszerűen van így, mert döntéseiben mindenekelőtt a saját hatalmi helyzetének a fenntartása vezeti. Költi a dolgozóktól elvett pénzt a kezdettől fogva szükségtelen és ráfizetéses nehéziparra, a veszteséges KGST-exportra, a szovjet birodalmi érdekeket szolgáló hadiiparra, a hadseregre, a belső elnyomó szervekre, a szovjet birodalom perifériáján elhelyezkedő olyan kommunista diktatúrákra, mint például Afganisztán, Nicaragua, Kuba, Angola és a többi: gazdasági-katonai támogatást nyújt ezeknek az országoknak. Már van némi szerény változás, de az MSZMP jelenlegi vezetése is költi az ország pénzét a veszteséges szovjet beruházásokra, a továbbra is egyenlőtleg KGST-kereskedelemre. A KGST jelenlegi rendszerében nem lehet biztosítani az egyenlő értékek cseréjét, mert reális árak hiányában ez egyszerűen lehetetlen. A katonailag erősebb ország gazdasági önzése szabadon érvényesülhet. Ezt biztosítja az a kommunista elit, ami az államhatalmat - külső segítséggel - kisajátította. Ez a kommunista állami kizsákmányolás minden más kizsákmányolásnál súlyosabb és ésszerűtlenebb. A lakosság által megtermelt értéktöbbletet a lakosság érdekeit nem szolgáló hatalmi, politikai és gazdasági struktúra fenntartására költi. Ha tehát a kizsákmányolás az értéktöbbletnek egy kisebbség általi elvonását, kisajátítását jelenti attól a többségtől, amely megtermelte -, akkor a legkizsákmányolóbb tulajdonforma az állami tulajdon. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 2. folyt.
|
Ezért tarthatatlan az az érv, hogy azért nem lehet visszaállítani a magántulajdon különböző formáinak teljes egyenjogúságát, mert az a kizsákmányolás visszaállítását jelentené. Ellenkezőleg: a legkizsákmányolóbb, legpazarlóbb, legfelelőtlenebb állami tulajdon leépítését -, azaz egy nagy előrelépést jelentene. - Kézdy Pált hallottuk. Tudjuk, hogy már a társasági törvény ellen is sok ideológiai érvet hoztak fel, mintha a társasági törvény elfogadása egyenlő lenne egy alapvető tulajdoni reformmal. Farkas Pétert kérdezem: mennyiben jelent változást a tulajdonlás és a tulajdoni viszonyok vonatkozásában az év elején hatályba lépett társasági törvény? Rövid, vagy hosszú távon pótolhatja-e az egyébként jelentős törvény az alkotmányos szinten végrehajtandó alapvető tulajdoni reformot? - Nyilvánvalóan nem pótolhatja és nem is pótolja. De hadd tegyem rögtön hozzá, hogy a társasági törvény célkitűzése sem ez. A törvény filozófiájával vannak itt alapvető problémák elsősorban. Nevezetesen arról van szó, hogy ez a törvény a meglévő alkotmány kereteit veszi figyelembe. Ez a törvény kiinduló pontja. Abban viszont ma már valamennyi szakember egyetért, hogy ezeket az alkotmányos kereteket meg kell változtatni. Érdemes az időrendeket is figyelni. A társasági törvény hatályba lépett idén január elsején. Az új alkotmánykoncepciót nyilvánosságra hozták februárban. Tehát egy hosszú évekre szóló gazdasági alaptörvényt bevezetnek egy olyan időszakban, amikor az alkotmányos kereteket éppenhogy megváltoztatni készülnek. Az időzavarnak van egy következménye a gazdasaági szférában: a beruházó, a befektető - legyen az magyar, vagy külföldi befektető - semmit sem néz rosszabb szemmel, mint a jogi környezet bizonytalanságát. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 3. folyt.
|
Ugyanis a gazdasági megtérülésre csak hosszú évek múlva lehet számtani. Addig pedig már megmondjuk a befektetőknek előre: senki sem reménykedjen abban, hogy a mai alkotmány - akár két év múlva - hatályban lesz. Ha pedig az alkotmányt megváltoztatjuk, akkor meg kell változtatni a gazdasági alaptörvényeket is - ez nyilvánvaló. De maradjunk magánál a társasági törvénynél. Hat formát különbözetet meg: a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, az egyesülést, a közös vállalatot, a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot. Nyilvánvaló, hogy gazdasági súlyánál fogva a részvénytársaság a legjelentősebb. Ha egy gazdaság szerkezetét nézzük, akkor a nagyüzemeket kell nézni, hogy azok hogy működnek, kinek a tulajdonában vannak. Ami minket érdekel ebből az igen hosszú és bonyolult törvényből - hiszen majdnem 340 viszonylag hosszú és részletes paragrafusból áll össze ez a törvény - az most az, hogy a tulajdonformák egyenlőségét elismeri-e, vagy nem. Ugyanis ha nem ismeri el, akkor nem felel meg az előremutató alkotmánykoncepciónak. Miről van szó? Arról van szó, hogy az állami tulajdon javára megkülönböztető intézkedéseket találunk ebben az új törvényben. Hadd mondjak néhány példát:. Nyugaton nagy sikerrel működnek az egyszemélyes részvénytársaságok. Ezt a formát az új törvény, az új társasági törvény kizárólag az állami tulajdon számára teszi lehetővé. Magánszemély, belföldi beruházó, ezt a formát, ezt a gazdasági formát nem választhatja. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 4. folyt.
|
Továbbá: a részvénytársaságnál azt mondja a törvény, hogy minden részvény névértéke minimum tízezer forint kell, hogy legyen. Ez egy nagyon rossz filozófiát tükröz. Ugyanis Nyugaton mindig az vált be, hogy a névértéket a lehető legalacsonyabb összegre kell korlátozni. Egydolláros névértékű részvényt érdemes kibocsátani. Miért? Azért, hogy a társadalom legszegényebb rétegei is beruházhassanak. Áramoljon a pénz a gazdaságba -, ne pedig gátakat építsünk ki a beruházás előtt. További szabály: az alaptőke. Az alaptőkét nagyon magasan határozza meg. Egy kérdés: hogy miért van szükség alaptőke meghatározásra. Ha már szükségesnek tartotta a törvény miért határozta meg minimum tízmillió forintban? Kinek van ennyi pénze ma Magyarországon? Igaz, hogy ezt a tízmilliót nem kell okvetlenül készpénzben letenni. Lehet ingatlan, gép, vagy épület. De van egy kiegészítő szabály, ami azt mondja, hogy a készpénzbeli hozzájárulásnak legalább ötmillió forintnak kell lenni. Magyarul: ezek a szabályok a magyar egyszerű állampolgártól elvágják a befektetés, a beruházás lehetőségét. Még mindig ott tartunk, hogy az jó szemmel van nézve, hogy valaki befizessen egy méregdrága IBUSZ-útra. De hogy akár kétezer forintért egy részvényt vegyen, arra ma sem ad lehetőséget a törvény. - Ha tehát Péter, az állami tulajdon kulcsszerepe továbbra is megmaradt - mert ezen nem változtatott a társasági törvény - akkor miként lehetne végrehajtani a túltengő és veszteséges állami szektor leépítését? Ismét téged kérdezlek Farkas Péter: hogyan lehet reprivatizálni - vagyis újra magánkézbe adni - az állami tulajdont Magyarországon? (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 5. folyt.
|
- Ez a legnehezebb kérdés. És ez az egész tulajdonjogi elmélet magva, lényege: hogy keressük meg a tulajdonost, azt a tulajdonost, akit négy-öt évtizeddel ezelőtt kisemmiztek. Itt a kommunista hatalom valami olyan elképzeléstől van áthatva, hogyha államosítunk elvesszük az emberektől a kis földjüket, a lakásukat a kisüzemüket, akkor majd az országnak több vagyona lesz. Az országban ettől egy centiméterrel több föld nem lett, egy lakással több nem épült fel, csak az történt, hogy ezek az üzemek rosszul lettek vezetve, a házakat nem renoválták, és az egész ország gazdasági csődbe jutott. Ez a múlt. Mit lehet ma tenni? Mit tehet a jogásztársadalom? Egy: azt teheti, hogy a régi államosítást mindenféle jogi garanciákkal kizárja egyszer és mindenkorra lehetetlenné teszi azt, hogy aki beruházott, akárcsak egy lakást is vett -, azt tőle többet semmiképpen el ne vehesse az állam. Ugyanis mindig az államot kell korlátozni -, és az jelenti az állampolgár szabadságjogát. Konkrét javaslat: itt egyetlenegy járható út van: az elmélet mindenféle zavaros fogalmakkal operál -, például a legutóbb bedobták a kereszttulajdon fogalmát. Mintha ez valami megváltó találmány lenne. Ez azt jelenti, hogy az egyik vállalat, mondjuk A vállalat megveszi a B vállalat részvényeit -, a B vállalat viszont megveszi az A vállalat részvényeit. Eddig az A vállalat rosszul gazdálkodott saját magával, a B vállalat szintén. Most az egymás részvényeivel fognak szintén rosszul gazdálkodni. Tehát nyilvánvalóan ez nem megoldás. A megoldás egyedül abban kereshető, hogy az állami vállalatokat nagyon alacsony névértékű részvények formájában -, lehetőleg a magyar lakosságnak - tulajdonformában átadják. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 6. folyt.
|
Ebből kettős előny származik. Egyrészt: az állami tulajdonú vállalat veszteséges nemzetgazdasági szinten. És mivel a magyar népgazdaság belső adóssága eléri az 500 milliárd forintot - ez egy hatalmas összeg De hogy a laikus hallgató is megértse: ez abból áll ez az összeg, hogy a költségvetés kiegyensúlyozatlan. Az állami költségvetés mindig többet költ, mint amennyit bevesz. A hiányt úgy fedezik, hogy kölcsönt kérnek a központi jegybanktól, a Magyar Nemzeti Banktól és ez évenként halmozódik. Összeadják -, így jött elő ez az összeg. Attól persze nem kell félni, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy szép napon leállítja a hitelek folyósítását. Attól viszont nagyon is tartani kell, hogy az inflációs spirált ez a beáramló nagymennyiségű fedezet nélküli pénz egyre hajtja felfelé. Tehát akármilyen olcsón is árusítják ki az állami vállalatokat -, ez befelé folyik a költségvetésbe és nem kifelé. A kettes számú előny: a kettes számú előny az, hogy biztosítja a magántulajdon az üzemek hatékony működtetését. Ez az egyetlen garancia. És akkor ezek a vállalatok nyereségesek lesznek, és az állam is jól jár, mert - adó formájában - újabb bevételhez jut. Ez az egyetlen reális út. Hangsúlyoznom kell: ez egy időigényes út. - Köszönöm Farkas Péter véleményét. Ha megvalósul a tulajdonszabadság, akkor milyen szerepe marad az államnak a gazdasági életben? Elképzelhető-e piacgazdálkodás valamiféle állami beavatkozás nélkül? Kézdy Páltól várom a választ. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 7. folyt.
|
- Nem képzelhető el. A kommunista állam beavatkozása az állami tulajdon monopóliumával - rossz, és megszüntetendő állami beavatkozás. Erre nincs szükség. Szükség van viszont a jó állami beavatkozásra. Miből tevődik össze ez utóbbi? Mindenekelőtt a szabad piacgazdálkodás jogi és gazdasági, sőt erkölcsi feltételeinek a megteremtéséből, folyamatos fenntartásából és fejlesztéséből. Az állam feladata a szabad piac polarizáló hatásának a kiegyensúlyozása. Ezt két területen kell megtennie: gazdasági és szociális területen. Gazdasági területen monopóliumellenes jogszabályokkal és intézkedésekkel biztosítania kell a piaci verseny fenntartását mind a tőke, mind az áru, mind a munkaerő szabadpiacán. Nagyon indokolt esetben - de akkor is csak igen korlátozottan - protekcionista intézkedésekkel védhetné a gyenge belső piacot, amíg meg nem erősödik. Nemzetközi szinten viszont a protekcionizmusellenes rendszer kialakításával kell hozzájárulnia az államnak a világpiac szabaddá tételéhez, a globális szabadpiac kialakításához és fenntartásához. A nemzetközi monopóliumok korlátozásával, a multinacionális vállalatok szabályozásával biztosítani kell a globális szabadpiac zavartalan működését. A jó és szükséges állami beavatkozás társadalmilag elsősorban a szociális biztonságot szavatoló intézmények kiépítését jelenti. Minden nemzedék számára újból és újból biztosítani kell a jogi egyenlőséget, és az azon túlmenő tényleges esélyegyenlőséget. Ez a jó állami beavatkozás, amelytől a kommunista államok egyrészt tartózkodtak, másrészt fokozatosan megszüntették. A jó állami beavatkozás feltétele az állami tulajdonlás monopóliumának megszüntetése, az állami tulajdon reprivatizálása, és az államnak - mint monopolhelyzetben lévő tulajdonosnak - a kivonulása a gazdasági életből. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
- Alkotmánytervezet - 8. folyt.
|
Hatósági, piacépítő- és fenntartó szerepkörét viszont erősíteni kell. Ugyancsak erősíteni kell a szociális intézmények kialakítását és fenntartását célzó állami beavatkozást. Az első lépés azon tulajdonformák teljes egyenjogúságán alapuló tulajdonszabadság alkotmányos garantálása, amelyről már volt szó. Már csak azért is mellőzni kell a szocialista tulajdon mindenféle alkotmányos előnyben részesítését, mert ez a kifejezés önmagának ellentmondó fogalmi képtelenség. A tulajdon fogalma ugyanis kizárólagosságot, mások tulajdonától való elkülönülést feltételez: azaz ami az enyém, az nem a tied. Kié azonban a szocialistának nevezett állami tulajdon? Az vagy az államot birtokló elit csoporttulajdona, vagy pedig senkinek sem a tulajdona, hanem közpréda. A szocializmus tartalmatlan és önellentmondó fogalma sem szerepelhet az alkotmányban, még jelzőként sem. Csak a szociálisnak van létjogosultsága. - Kollégám véleményéhez csatlakozva vagy hozzátéve: ezt az alkotmányjogi elvet, hogy tulajdonjogi formák között nincs különbség, - nics tehát csoporttulajdon, nincs közösségi tulajdon, nincs szövetkezeti tulajdon, nincs állami tulajdon, nincs magántulajdon, nincs személyi tulajdon -, következetesen keresztül kell vinni valamennyi jogszabályban. Egységes tulajdonjogot kell végre teremteni a magyar polgári jogintézményekben. És ezt az egységes tulajdonjogot kell megfelelő garanciákkal körülbástyázva - óvni. Mert ez biztosítja az egészséges piacgazdaságot. +++
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
" Én már 10 nappal augusztus 21. előtt a csehszlovák ügyekkel foglalkoztam. Úgy éreztem, lesz valami, a levegőben lógott, hogy valaminek történnie kell. Igyekeztem alaposan felkészülni, mi is történt 1968. augusztus 21. előtt, azon a napon és utána is, különös tekintettel az akkori események magyar vonatkozására. Megismerkedtem Firon Andrással, a Magyar Hírlap volt újságírójával, akit éppen a '68-as ügyek miatt távolítottak el az akkori Magyar Hírlaptól...."
SZER-hallgató telefonja:
"Én ugyan katolikus vagyok, de szívből örülök Billy Graham eredményes igehirdetésének. A legalább 100.000 emberből több tízezren jelentkeztek, hogy nyilvánosan megvallják megtérésüket, mererősödésüket hitükben. Ez még akkor is rendkivüli eredmény, ha sokakban pillanatnyi fellángolás volt ez csak. Előzőleg a Sportcsarnokban Billy Graham az apostolok cselekedeteiből azt a részt választotta prédikációjának mottójául, amikor Péter és állhatatossága megtérítette a börtönőröket. Pár évre rá már a Népstadionba is alig fértünk be, és voltak közülük nyilvánosan megtért rabtartók is. Adja Isten, hogy megtérésük tartós legyen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|