|
|
|
|
Hajléktalan tartalékosok a szovjet hadseregben
|
Washington, 1989. augusztus 10. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Milyen problémákkal néznek szembe a szovjet hadsereg tartalékos tisztjei? A kérdésre Benedek Gábor munkatársunk válaszol európai szerkesztőségünkből. - Mihail Gorbacsov államfő és pártvezér tavaly december 7-ikén nagy beszédben jelentette be, hogy a szovjet hadsereg félmillió katonájának elbocsátására vesznek irányt. Ez a bejelentés nyugtalanságot keltett a hivatásosok soraiban, és sajtóhírek szerint a leszereléstől tartó tisztek és altisztek szinte pánikszerű riadalommal tekintenek a nap elé, amikor kísérletet kell majd tenniük a civil életben való megélhetésre és - ez talán a legsúlyosabb probléma - lakás szerzésére. A lakásnyomor általában a reálszocializmus egyik rákfenéje, és nem újdonság, hogy a szovjet hadsereg tisztjeit és altisztjeit is sújtja. A hadsereg lapja nemrég hosszabb cikkben foglalkozott az üggyel, és közleményének A kétségbesés küszöbén címet adta. Az újságcikk arról számol be, hogy Uljanovszk Volga-parti városban tisztek és tisztjelöltek csoportja már 1988 tavaszán egyesületet szervezett, amelyet - halálos komolyan - hajléktalan katonatisztek tömörülésének keresztelt el. A sötét gond tehát nem Gorbacsov említett beszéde nyomán hatalmasodott el. Az uljanovszki egyesület egyik alapítója - alezredes és nagyra becsült rakéta-specialista - elmondotta, hogy első ízben 16. szolgálati esztendejében kapott saját hajlékot a hadseregtől -, egy egyszobás lakást. A hivatásos tisztek jórésze családostul kaszárnyaszerű otthonokban húzódik meg, és akit nyugállományba helyeznek, lakásigényével szinte leküzdhetetlen akadályok elé kerül. A hadsereg csak igen-igen ritkán nyújt segédkezet. Brezsnyev idejében valamivel jobb volt a helyzet, akkoriban kultusz-félét űztek a hadsereggel, és olykor előfordult, hogy a helyi lakáshivatalok kivételes bánásmódban részesítették - különösen a magasabb rangfokozattal nyugdíjazott - jelentkezőket. (folyt.)
1989. augusztus 10., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Hajléktalanok a szovjet hadseregben - 1. folyt.
|
Újabban azonban az normális, hogy a nyugalmazott katonatisztet a közönséges halandók igénylési lajstromára teszik, és évekig várhat amíg esetleg sorra kerül. Szerencsésnek számít, aki rokonokhoz költözhetik. Nyugati újságírók megfigyelése szerint az utóbbi időben a kommunista apparátcsikok befolyása alatt álló helyi közigazgatási szervek szinte sportot űznek abból, hogy hanyagul kezelik a leszerelt katonák ügyét. Mintha szántszándékkal reformellenes hangulatot igyekeznének kelteni, azzal a hátsó gondolattal, hogy nesze nektek peresztrojka. Hasonló jelenség tapasztalható magában a hadseregben -, amit a napokban a legfelső szovjetben is szóvátettek. A hadsereg létszámcsökkentésének folyamán a reformmozgalom irányában bizalmatlan főtisztek azon vannak, hogy - látszólag véletlenségből - azokat a fiatalabb tiszteket bocsássák el, akik nyíltan helyeslik a glasznosztyot és kiállnak a peresztrojka mellett. Ugyanakkor nélkülözhetetlenség címen előszeretettel tagadják meg az elbocsátást olyan tisztektől, akik magas szintű műszaki kiképzést kaptak és azt remélhetik, hogy ennek alapján jobban el tudnak majd helyezkedni a civil társadalomban. A peresztrojka mélyvizének áramában emiatt újszerű műörvénylések lépnek fel. Nem egy kiválóan kvalifikált tiszt megy át trükkös ellentámadásba, és olyan szolgálati vétségeket követ el, amelyek miatt felettesei végülis kénytelenek kitaszítani a hadseregből. +++
1989. augusztus 10., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|