|
|
 |
|
 |
Észak-Írország húsz esztendeje (1.rész)
|
1989. augusztus 10. (MTI-PRESS) - Igen széles az érzelmek skálája, amit Észak-Írország nevének puszta kiejtése az angol politikusokból manapság kivált: van, aki mélységesen elkeseredett, vagy ,,csak,, retteg, de van olyan is, aki csupa remény. Egy biztos: ezekben a napokban a szigetországban a politikusok többsége nemigen engedheti meg magának, hogy ne gondoljon Észak-Írországra. Augusztus 14-én van a huszadik évfordulója annak, hogy a brit csapatok bevonultak, azzal a szándékkal, hogy elfojtsák a protestánsok és a katolikusok elkeseredett harcait.
Az ellentétek, amelyek ezeket a harcokat kiváltották, aligha
nevezhetőek újszerűnek: a kisebbség, jelen esetben a katolikusok fél
milliós tábora a protestáns többséggel egyenlő jogokat követelt. S
persze a háttérben, mint annyiszor és annyi helyen, ott a vallási
gyűlölködés.
Akkor, 1969-ben, a legpesszimistábbak is úgy hitték: legfeljebb
tíz évig lesznek ott az angol katonák. Ma senki nem is veszi a
bátorságot, hogy jósolgasson. Tény, azóta vagy 3 ezren vesztették
életüket - köztük 400 katona - és a sebesültek száma meghaladja a 30
ezret. A viszály amúgyis meglévő forrásához csak hozzájött még egy:
a megszálló csapatok elleni izzó gyűlölet.
Van, aki azt mondja, azért nem sikerült eddig megtalálni a
politikai megoldást, mert ilyen nincs. Mindenesetre ezt a húsz évet
nem annyira a politikai megoldás keresése jellemzi, mint inkább
autóbombák, merényletek, gyilkosságok, emberrablások sorozata.
Vissza-visszatérő főszereplő az IRA, az ideiglenes Ír Köztársasági
Hadsereg. Sikereit sokan annak tulajdonítják, hogy annak idején, a
húszas évektől - miután az Ír Köztársaság független államként
kivált, s Észak-Írorszag is szívesen követte volna a példát -
rengeteg tapasztalatot szereztek az angolok ellen vívott harcban. A
tét az elszakadás volt - a módszer a bombatámadások sorozata, aminek
a második világháború vetett véget. Az IRA a háború után egy időre
beszüntette tevékenységét, ám 1956 táján már megint hallatott
magáról. A hetvenes évektől egyre több volt a tömeges halált okozó
merénylet, s a 80-as évek elejére gyakorlattá érlelődött az elv: egy
angliai robbantás felér száz írorszagival. Még sikertelenségében is
hátborzongató volt az 1984-es brightoni merénylet: a célpont
Margaret Thatcher volt - ő megmenekült, ám öten így is életüket
vesztették. A módszer tovább ,,finomodott,,: manapság egyre több a
Nyugat-Európában állomásozó brit haderők elleni merénylet - talán
mert ennek nagyobb a visszhangja, vagy mert külföldön kisebb az
éberség. (folyt.)
1989. augusztus 10., csütörtök 08:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|