|
|
|
|
A közös európai ház és a Fal (1.)
|
1989. június 5. (MTI-PRESS) - Amióta felépült, kavarog körülötte a vihar. A Berlint kettéválasztó Falról van szó, amelyet nyugatnémet provokációkra hivatkozva közel 28 évvel ezelőtt, 1961. augusztus 13-án emeltek. Akkor úgy mondták, hogy ,,ideiglenesen korlátozzák az átmenőforgalmat,,. A berlini Fal ma 160 km hosszú, négy méter magas betonkolosszus, amely teljesen körülveszi Nyugat-Berlint.
A Fal körüli legújabb szóváltást George Bush amerikai elnök robbantotta ki. A múlt szerdán Mainzban mondott beszédében egyszerűen csak ,,a kommunizmus kudarca emlékművének,, nevezte a létesítményt és kijelentette: a Falnak pusztulnia kell. Az Egyesült Államok elnöke Mihail Gorbacsov szovjet államfőnek a ,,közös európai házról,, kifejtett gondolatait fűzte tovább: nem lehet igazi otthon az, ahol az emberek nem mozoghatnak szabadon; Európának a szabad nemzetek demokratikus otthonává kell lennie. Az NDK televíziójának egyik kommentátora ,,pimasznak,, minősítette George Bush beszédének hangnemét. Pénteken pedig a berlini lapokban megjelent az NDK Külügyminisztériumának nyilatkozata: az NDK nyugat-berlini államhatárával kapcsolatban kifejtett vélemény aligha segíti elő az enyhülést. Bush elnök be óhajt avatkozni azz NDK belügyeibe, s kijelentései ellentétben vannak a Helsinki Záróokmánnyal, amely kimondja a határok sérthetetlenségének elvét - hangzott az állásfoglalás. A Junge Welt című ifjúsági lap még tovább ment: Bush ,,szellemi agressziót,, követett el a beszéddel, s nyílt támadást intézett a háború utáni Európa területi rendje ellen. Bush elnök a Berlini Falban fedezte fel a saját siratófalát - írta az újság. Az NDK most elhangzott állásfoglalásainak előzményéhez tartozik, hogy Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke nemrég kijelentette, hogy a Fal akár még száz évig is állhat az antikapitalizmus védőfalaként. A változó világban a falak is megváltozott értelmet kapnak. A ,,közös európai ház,, Gorbacsov által említett ideáját Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter az ,,emberi dimenziókkal,, foglalkozó párizsi értekezleten - amelyre ugyancsak a Helsinki Záróokmány nyomán kerülhetett sor - pénteken ezzel egészítette ki: ,,felvirradóban egy osztatlan, falak és szögesdrótok nélküli kontinens korszaka... Sevardnadzének (a szovjet külügyminiszternek) igaza van: a vasfüggöny széthullóban van,,. (folyt.)
1989. június 5., hétfő 13:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A közös európai ház és a Fal (2.)
|
A sors és a változások iróniája, hogy a Berlini Fal, amely nem is olyan régen még a kelet-nyugati szembenállás szimbóluma volt, s körülötte a hangulat érzékeny barométerként jelezte e szembenállás fokát, mára inkább csak a hidegháború korszakának ritkaságszámba menő maradványa. A nyugat-berliniek szinte hozzászoktak, a turisták látványosságként szemlélik, néhány ügyes helyi üzletember a Falból él, művészek és dilettánsok raja pedig színpompás falfestményekkel rajzolja, vési tele a betonkígy ót. Kétségtelen hogy a Fal - ha már nem is a szembenállás szimbóluma - mind a mai napig Európa megosztottságának hovatovább anakronisztikus jelképe. A kontinenst még ma is kettéosztó sokféle korlát, akadály nem csekély része kezd már leomlani - hogy csak idehaza maradjunk: a drótakadályok és a műszaki zár felszámolása nem veszélyezteti a magyar szuverenitást, az államhatárt. Az más kérdés, hogy a németek számára a berlini Fal több ennél: az ország és a nemzet megosztottságának egyelőre szilárdan álló jelképe is. Nem titok, hogy a Falnál mindmáig halnak meg emberek, s nem kevesen osztják Bush elnök most megfogalmazott véleményét, miszerint ,,brutális fal elszakítja a szomszé dot a szomszédtól, a testvért a testvértől,,. A Bild című nyugatnémet újság pénteken tette közzé annak a közvéleménykutatásnak az eredményét, hogy óhajtják-e a nyugatnémetek az újraegyesítést: 80 százalékuk igen, de csak 13 százalék hisz benne... Diplomaták, megfigyelők sem a Fallal, sem a német kérdéssel kapcsolatban nem derűlátóak. A Fal kérdése ,,egyelőre nincs napirenden,, jelentette ki Párizsban a szovjet külügyminiszter. A háború utáni elrendezés szerint ugyanis Berlin fölött mindmáig a nyugati szövetséges hatalmak (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország) és a Szovjetunió gyakorolja a legfőbb hatalmat. Így tehát valószínű, hogy még a Fal ügyét sem sikerül rendezni addig amíg a négy hatalom nem zárja le a második világháború fejezetét. +++ Fodor György MTI-Press
1989. június 5., hétfő 13:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|