|
|
|
|
Magyar változások - II. rész
|
Csernus Ákos Washington 1989. május 3. (Amerika hangja, Reggeli híradó) - Mint korábban említettük, a szimpóziumot az orosz és kelet-európai tanulmányi program keretében, a George Washington Egyetem kínai- szovjet intézetében rendezték. A hallgatóság soraiban politológusok, tanácsadói testületek munkatársai, közgazdászok, egyetemisták ültek. Házi Vencel, Magyarország washingtoni nagykövete, a szimpózium megnyitóján kijelentette, hogy országa utol akarja érni a Nyugatot, és ennek érdekében politikai és strukturális változásokat kell végrehajtania, és újabb áldozatokat kell hoznia. A nagykövet azonban amerikai hallgatósága előtt nem részletezte, hogy melyek azok a néprétegek, amelyeknek megint szorosabbra kell fűzniük az övüket. És arra sem tért ki, valójában ki a felelős, hogy Magyarország gazdaságilag és még inkább pénzügyileg a tönk szélére jutott. A magyar diplomaták alapvető retorikája lényegesen kedélyesebb és derűlátóbb volt, mint a budapesti vezetőké, például Pozsgay Imréé, aki jelentések szerint a népellenes Kádár-rezsim bűnös felelőtlenségére utalva kifejtette, hogy Magyarország 1968 óta gazdasági téren olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mint a II. világháború alatt. A John Hart, washingtoni Kongresszusi Könyvtár kutatószolgálatának munkatársa, aki egyébként a 60-as évek derekáig maga is ugyanezen az egyetemen tanított, bevallotta: annak idején soha nem gondolta volna, hogy egy kommunista országban lehetséges lesz valaha is egy Magyarországéhoz hasonló fellazulás: - Annak idején szóba került néha a piac-szocializmus, a demokratikus centralizmus, vagy a szocialista pluralizmus, de az egyik szó soha nem jelző vagy főnév volt, hanem lényegében fosztóképző. Mindaz, ami ma Magyarországon végbemegy, jó hír. Ugyanakkor nyugtalanító hír is. Amikor egy időben próbálkoznak egy hatásos gazdaság kialakításával és politikai reformok bevezetésével, az átmeneti időszak meglehetősen nehéznek fog bizonyulni. Jövedelembeli különbségek lépnek fel, bizonytalanság lesz úrrá a helyzeten. Ár reformot kell kialakítani, strukturális változásokat kell kieszközölni, el kell vágni a szubvencionált vállalatok köldökzsinórját és persze az ezzel kapcsolatos javaslatokat a parlament elé kell terjeszteni. Tehát olyan javaslatokat, amelyek az adó emelését és a vásárlóerő csökkenését jelentik. Nyugaton nincs olyan szabadon választott parlament, amelynek képviselői, akik választóik érdekeit képviselik, ehhez hasonló javaslatokat megszavaznának. Hogyan lehet tehát stabil egy olyan folyamat és hogyan lehet demokratizálni, amikor olyasmit kérnek megint az állampolgároktól, amik saját érdekeik ellen vannak. Ez meglehetősen nehéz lesz. A Kongresszusi Könyvtár Európára specializált jogtudományi szakértője, a magyar származású Radványi Miklós hozzászólásában mindenekelőtt a magyar társadalom politikai érettségét méltatta, majd megállapította: - 1956-tal összehasonlítva a nagy különbség most az: most már nemcsak a nép, hanem az uralkodó körök is érettséget tanúsítanak. A párton belül hatalmi küzdelem folyik, ami egyidejűleg zavaró tényező lehet. A nagy különbség a Szovjetunió és Magyarország között az, hogy Gorbacsovnak politikai nehézségei lesznek, ha nem oldja meg idejében a gazdasági problémákat - amíg Magyarországon a gazdaság marad a legfőbb probléma. Az Alkotmánnyal pedig az a baj, hogy túlságosan elsietik. Túl sokan, túl későn, túl sokat akarnak beiktatni az Alkotmányba. Ez éppen olyan mintha túl sok díszt akasztanának fel egy karácsonyfára, amely végül is összeroskad a súly alatt. - Ami pedig a többpártrendszert illeti: félő, hogy a kommunisták az Alkotmány megkerülésével is fenntarthatják befolyásukat a többi párt kárára. Kezdem például azzal, hogy a hadseregben a tisztek 85 százaléka kommunista párttag. Képtelenségnek tűnik az is, hogy egy küszöbön álló többpártrendszerben az egyik párt megtarthat minden ütőerőt a többi párt kárára. Az Alkotmányban ezzel a kérdéssel is foglalkozni kell. Ami pedig a gazdasági kérdéseket illeti - tekintetbe véve a deficitet, a felhalmozott külföldi adósságot, a lakosság megtakarított pénzének növekedését - mindez együttvéve csak fokozódó inflációt eredményezhet. Ha csak egy valóban nagyobb arányú külföldi befektetés nem teszi lehetővé az infláció megfékezését, és a társadalmi nyugtalanság kiküszöbölését. A legnagyobb probléma azonban Magyarországon végeredményben az, hogy magát a népet senki sem képviseli. A magyarok 85 százalékát kifelejtették a politikai folyamatból. Lehet, hogy az értelmiséget az engedményekkel felvillanyozták, de lényegesen többet kellene tenni a tömegek mobilizálására, hogy a reformokban érdekeltté tegyék őket. A Kommunista Párt teljes mértékben megbukott, egyedül Pozsgay Imre maradt meg karizmatikus figurának és ezt a párt igyekszik kihasználni maximálisan. Más kérdés persze az, hogy Pozsgay személyisége valóban képes lesz-e megmenteni a társadalmat a rázúduló nehézségektől. A kulturális attasé, Szombaty Béla, az amerikai szakértő John Hart hozzászólásával kapcsolatban elismerte, hogy jó egynéhány döntést már régen és kedvezőbb időkben kellett volna meghozni, a jelen pillanatban azonban nincs más lehetőség, mint egyszerre vezetni be a népszerűtlen intézkedéseket. Dr. Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora kihangsúlyozta: - Ami Magyarországon végbemegy, az a modell megváltoztatása. A sztálinista modell nem vezetett sikerre, egyesek szerint ez a modell már halott, amelyet nem lehet megreformálni. Két dolgot valóban nehéz egyszerre végrehajtani: megváltoztatni a politikai rendszert, és gazdasági modellt váltani. Sikeres rendszerváltozásra volt azonban precedens. Például Spanyolországban, ahol a diktatórikus rezsimből demokrácia lett, ott persze a gazdasági helyzet meglehetősen jó volt. Dél-Koreában szintén stabil gazdaság van, egy diktatúra keretei között. A kérdés felmerül: nem lenne-e helyesebb, ha összpontosítanánk a figyelmünket a gazdaságra, és későbbre halasztanánk a politikai kérdések megoldását? Nekünk azonban nincs más választásunk, mint az, hogy egyszerre birkózzunk meg a két fő problémával. Dél-Koreának könnyebb kilábalni egy monolitikus rezsimből, mivel egészséges a gazdasága. Kelet- Európának egész gazdasági alépítménye megrothadt. Dr. Csáki szerint nincs igaza Radványi Miklósnak, a Kongresszusi Könyvtár munkatársának abban, hogy a párt megbukott. A párt egyszerűen átmeneti állapotban van. A párton belül valóban hatalmi csatározások folynak, és még az is lehet, hogy ez a párt három részre szakad. Talán még a neve is változni fog. De van benne egy heterogén csoport. Pozsgay és a reformerek a pártnak csak az egyik részét képezik, és hétről-hétre vannak változások. Még nem lehet tudni, hogy ki marad, és ki megy. Csáki megállapította: - Nem lenne helyes feloszlatni a pártot. Ez veszélyes is lehet. Az ország közigazgatása nem omolhat össze, biztosítani kell az átmenetet, és, hogy a lakosságnak ne csak a húsz, hanem az ötven százaléka vehessen részt a döntéshozásban. A magyarok valóban érett módon viselkednek, ezzel a Világbanknak is tisztában kell lennie. És azt is figyelembe kell vennünk, hogy az európai status quo-t senki sem akarja megváltoztatni. Szerintem erről még az amerikai elnök sem akar hallani. Beszélnek Európához való csatlakozásunkról, de az Európai Közösség nem fogadná be Magyarországot - még a keleti tömbben sem jövünk ki a többi országgal tisztességesen. Csehszlovákiának - ahol még a régimódi gondolkodás az uralkodó - más az értékrendszere, mint a miénk. Prága úgy véli, hogy Dubceken keresztül beavatkozunk a belügyeibe. Most épp úgy van haragosunk Északon, mint Délen, és nincs szükségünk már több ellenségre. Mindig fennáll annak kockázata, hogy veszélybe sodródunk. A Kongresszusi Könyvtár munkatársának arra a kérdésére, hogy Magyarország számára mi lenne a lehető legjobb megoldás, hogy kikerüljön a csávából? - dr. Csáki így nyilatkozott: - A Nyugat részéről szükségünk lenne az elnézésre és türelemre. Rá akarnak venni bennünket olyan takarékossági intézkedések bevezetésére, amelyeket a lakosság szenvedne meg. Természetesen az lenne a legjobb, ha egy nagyobb arányú támogatáshoz jutnánk, ami ne legyen bankhitel, hanem közvetlen befektetés. Más megoldást kell találnunk a KGST-vel folytatott kapcsolatainkra is. Az árucsererendszer összeomlóban van Magyarországnak valamiféle bilaterális kapcsolatot kell teremtenie a Szovjetunióval, de miért vonulnánk ki egy olyan nagy piacról mint a Szovjetunió, ahová még Önök, amerikaiak is igyekeznek benyomulni. Az amerikai fővárosban, a George Washington Egyetemen tartott szimpóziumon elhangzott expozéknak és hozzászólásoknak nem a pontos szövegét, csak a résztvevők gondolatmenetét próbáltam lerövidítve, jegyzeteim alapján és emlékezetből rögzíteni. +++
1989. május 3., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|