Rendszerváltás és az MTI

	Kormányalakító parlamenti ülés (31. rész)
1990. május 22., kedd A munkálkodó nép nyugalmat, biztonságot igényel. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy a nemzeti megújhodás nemcsak a hatalom korábbi birtokosainak, kedvezményezettjeinek helyzetét ronthatja, hanem mindazokét is, akik a múlt örökségeként életképtelenné, feleslegessé váló tevékenységeket folytatnak. A munkanélküliség, az átképzés, az újrakezdés terhei, a fogyasztás átmeneti visszaesése, a gazdaság súlypontjainak átrendeződése, az infláció egyes lakosságcsoportokra - önhibájukon kívül - különösen súlyos terheket háríthat. A kormány a szent istváni intelmek, a humanista és nemzeti szolidaritás szellemében törekszik arra, hogy a megújhodás viharának méltánytalan kárvallottjai is érezhessék a társadalom törődését, együttérzését. Számít arra, hogy az átmeneti áldozatok vállalásának eredményeként a nemzeti megújhodás, a nemzeti újjáéledés programja már középtávon is teremt és mozgósít olyan fejlődési energiákat, belső és külső erőforrásokat, amelyek lehetővé teszik a jelenlegi válsághelyzet felszámolását, a jólét emelését és az ország európai felzárkózását. Ehhez azonban nem elég a program, ehhez nem elég a szándék a kormány részéről, ehhez bizalomra és türelemre van szükség az Országgyűlés, és ami még ennél is fontosabb, a magyar nép egésze részéről. Bocsássák meg, ha ismét Deák Ferencre hivatkozom, illetve egy 1848 tavaszán elmondott parlamenti beszédének örökérvényű, de jelen helyzetünkben különlegesen időszerű üzenetére. ,,Azokat is, akik a jelenlegi átalakulásnak nem barátai, igyekeznünk kell barátaivá tennünk: csak kezet fogva érhetünk célt, s ha magunk közt összebomlunk, nem is kell külső ellenség, mert az ország magát teszi semmivé.,, Az ország mai állapota, korábbi, viszonylag jobb éveinek válságosra fordulása nem a mi tevékenységünk következménye. De az örökség átvétele és megoldása nekünk jutott osztályrészül. Nehéz történelmünk üzenete: ha a nemzet létérdekeiről van szó, egymás mellett kell állnunk alapvető kérdésekben, és ez vonatkozik nemcsak a koalíció politikai pártjaira, nemcsak az általunk megbecsült ellenzékre, hanem vonatkozik mindazokra, akik e hazában élnek. Ebben a szellemben, egy megszülető modern magyar parlamentarizmus otthonában, a magyar közjogi folytonosság házában kérem erre a kormánytöbbséget és kérem erre az ellenzéket, amelynek felelőssége éppen olyan, mint a kormányzaté. Van kormány- és van ellenzéki felelősség, és úgy gondolom, ez az Országgyűlés e rövid néhány hét alatt is megmutatta Európának és a világnak, hogy működőképes, kormányzópártokat és ellenzéket befogadni képes Parlament, amely képes lesz a magyar jövő alapjait együttesen lerakni. E szellemben kérem a kormány törekvéseinek megvalósításához a nemzet és a Parlament bizalmát, támogatását. (folyt.köv) 1990. május 22., kedd 19:49
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »