|
|
 |
|
 |
- Jelcin és a pártortodoxia - 2. folyt.
|
A Központi Bizottság rendkívüli ülésén azonban kiderült az is,
hogy egyesek részéről milyen ellenállásba ütközik a párt hatalmának
feladása. Sokan élesen bírálták a szovjet hírközlő szerveket, melyek
szerintük aláássák a párt tekintélyét. Egyikük pedig odáig ment, hogy
azzal vádolta az új parlamentet: túlságosan nagy demokráciát
fitogtat. Pontosan ez a magatartás az, mellyel szemben Gorbacsov maga
is síkraszállt, amikor a pártapparatcsikok ellen felemelte szavát.
A Központi Bizottságban egyesek most megpróbáltak a múlt régi,
bevált módszereihez folyamodni. Helyre kell állítani a pártfegyelmet,
meg kell zabolázni a sajtót, újra pártegységet kell teremteni -
kiáltották.
Gorbacsov óvatos álláspontra helyezkedett, arra, hogy a
pártegységet csak nyílt vitával lehet megvalósítani. Főideológusára,
Vlagyim Medvegyevre hagyta, hogy lefesse a zord képet: mit jelentene
a visszatérés a cenzúrához és a vasfegyelemhez. Óvakodjanak attól -
intette Medvegyev hallgatóságát -, hogy ösztönszerűen reagáljanak a
nonkonformizmusra. Manapság nem lehet a közvélemény semmibevételével
hozni döntéseket, és a tömegkommunikációs eszközökre igenis szükség
van e közvélemény alakításában. A glasznoszty korlátozása egyenlő
lenne a lakosság bizalmának elveszítésével.
Medvegyev stílusában szinte nyoma sem volt pártfrázisoknak. Azt
az új realizmust tükrözte, amihez a lojális párttagoknak hozzá kell
szokniuk a párt új identitásának, új szerepének és új önbizalmának
megteremtési módjait keresve. Választaniuk kell, türelem és
véleménykülönbségek még akkor is, ha ez kihívás a párttal szemben, ez
megújúlást és sikert hozhat, avagy a régi pártönkényuralom, ami
elidegenedést és annak a pereesztrojkának a kudarcát - amit az ország
felépülése érdekében dogmatikusak és radikálisak, egyaránt
szükségesnek tartanak - így Medvegyev. (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|