|
|
 |
|
 |
Pótválasztások
|
München, 1989. július 24. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - Karl
Gustav Ströhm Kelet-Európa szakértő a nyugatnémet Die Weltben
tájékoztatja az olvasókat arról, hogy a négy magyarországi
pótválasztás közül egyhelyütt elsöprő győzelmet aratott az ellenzéki
jelölt, a többi három helyen viszont a választóknak még az 50
százaléka sem szavazott, és így a pótválasztást meg kell ismételni.
Ströhm a történtekből a következő konzekvenciát vonja le:
- Magyarországon ugyanaz a tendencia érvényesül, mint
Lengyelországbn. Ha az emberek nem félnek, akkor nem kommunistákat:
az eddigi rendszer ellenzőit - választanak meg. Sok magyar nem tesz
különbséget kommunista és reformkommunista között. Még olyan
reformerekről mint Pozsgay és Nyers is, gyakran hallani
Magyarországon, hogy személy szerint népszerűek ugyan, de pártjuk
iránt nincs bizalom.
Magyarországon is vannak persze emberek, aki hasznot húztak az
eddigi rendszerből - látni is lehetett őket Kádár temetésén. Nem
lehet azonban még megállapítani, hogy szavazataik több mint 5
százalékkal esnek-e latba, mint ahogy Lukács György 1956-ban
jósolta. Sokkal több súlyuk biztos nincs - fejti ki Ströhm a Die
Weltben, majd úgy véli: helytelen alábecsülni a magyarországi
ellenzéket.
Ha az ellenzéki pártok egyelőre a rossz szervezés benyomását
keltik is, ha nincs is pénzük, ha nem is áll módjukban a
tömegtájékoztatási szervekre és begyakorolt apparátusra támaszkodni,
mint a kommunista pártnak, mégis elképzelhető, hogy jövőre
parlamenti demokrácián alapuló, nem kommunista kormány jöjjön létre
Magyarországon - írja Ströhm a Die Weltben.
A szintén nyugatnémet Franfurter Rundschau szerint
Magyarországon feltartóztathatatlan a reformfolyamat. (folyt.)
1989. július 24., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Pótválasztások - 1. folyt.
|
A müncheni Süddeutsche Zeitung fontosnak látja kidomborítani,
hogy a politikai életet nem lehet ott folytatni, ahol a kommunista
hatalomátvételkor abbamaradt, mert közben az emberek tapasztaltak
egyet és mást: megtanulták, mi az, hogy vagy bólogatnak, vagy a
legjobb esetben visszahúzodnak a magánéletbe.
A politika kiszáradt talaját újra be kell ültetni fákkal - írja
a Süddeutsche Zeitung.
A francia sajtó idevonatkozó megjegyzéseiből párizsi
munkatársunk, Albert Pál ad ízelítőt:
- Hír, bővített hír, rövid kommentár itt meg ott a francia
sajtóban az 1947 óta tartott első, szabad magyar választásról,
melyen az ellenzék is részt vehetett, akkor is, ha ez most csak
szerény méretű, csupán néhány jelöltet érintő pótválasztás,
részleges választás volt - így a hír, várhatóan Libérationban. És
dehogy baj, ha meglepőbben, valamivel bővebben a kommunista
pártlapban a L" Humanitében is. Jóval hosszabban a Figaróban: az
ellenzék első győzelme - vastagszedésű címe alatt -, kitérve a
gödöllői nyertes, Roszik Gábor személyére, és megemlítve, hogy az ő
jelöltségét nemcsak az MDF, de a Szabad Demokraták Szövetsége és a
Fidesz is támogatta.
A Figaro cikke visszhangozza az MTI jelentésének fordulatát,
hogy a mostani, részleges választás, amely 42 év kommunista
monopoliumot tört meg, afféle főpróbája lehet a jövő évi, júliusi
országos választásoknak.
Végezetül egykolumnás, afféle belső vezércikket közöl A
pártfunkcionárisok elvetése címmel a Quotidien de Paris, párhuzamot
is vonva a márciusi, szovjetunióbeli és a júniusi lengyel
választásokkal. És kissé orvosi hasonlatokkal találgatva, hogy
meddig lehet elmenni a kommunizmus üszkösödő fekélyeinek, a
sztálini, utósztálini apparátusnak kivágásában, meddig? - pekingi
súlyos vérzés nélkül? - Albert Pált hallották, Párizsból. (folyt.)
1989. július 24., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pótválasztások - 2. folyt.
|
- A magyar képviselőházba is megérkezett az ellenzék. Az
ellenzék embere első ízben a magyar parlamentben. Az ellenzék
Magyarországon bevonul a parlamentbe - ilyen, s ehhez hasonló
címekkel érzékeltetik az olasz újságok a négy magyar városban
szombaton lefolyt képviselőválasztás első eredménye lényegét.
A címek alatt olvasható, általában rövid jelentések ismertetik a
részleteket. A választás és kimenetele jelentőségét egyrészt abban
látják az olasz újságok, hogy - amint az Il Giornale írja: azóta,
hogy a kommunista párt 1947-ben magához ragadta a hatalmat, a
magyarok most első ízben szavazhattak az ellenzék jelöltjeire.
Másrészt pedig abban, hogy ez volt a főpróbája a jövő június 8-ikán
esedékes általános politikai választásnak.
A Corriere della Sera is aláhúzza Roszik Gábor képviselővé
választása jelentőségét, rámutat azonban egy másik szempontra is:
nem szabad szemet húnyni - írja - a választásban való részvétel
alacsony hányada előtt. A csekély részvétel, amelyet hivatalosan
szép időjárásra vezetnek vissza - folytatja a milánói újság -
vészcsengőként szól az ellenzéknek, amelynek a fővároson és a
nagyvárosokon kívül gyenge a mozgósító kapacitása, és amely inkább
az értelmiségiek egyetértésére számíthat, semmint a munkásokéra és a
parasztokéra.
Az Il Temponak nincsenek ilyenfajta aggodalmai. Ha a most
érvényre jutott irányzatot - írja a római újság - megerősítik a jövő
évi általános választás eredményei, akkor a kommunistákra súlyos
vereség vár. +++
1989. július 24., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|