Rendszerváltás és az MTI

	Munkahelyi érdekegyeztetés
Budapest, 1989 július 17. hétfő (MTI-Press) - Azután, hogy a parlament megalkotta a sztrájkról szóló törvényt, számolni kell azzal, hogy a munkavállalók adott esetben élnek is e jogukkal. De mint oly sokan és oly sokszor hangoztatták, a sztrájk végső eszköz. A konfliktusok rendezésére sokkal alkalmasabb az egyeztető tárgyalások sorozata. Hogy ezt miként képzelik el ma a szakemberek, arról szól az alábbi írás. Ha ellentétek támadnak a munkaadó és a munkavállalók között, akkor ezeket valami módon fel kell oldani. Sőt korábban is fel kellett, amikor még nem volt sztrájkjog. S mivel a körülmények egy jogszabály becikkelyezésétől alapvetően még nem változnak meg, ezért gyakran ma is a régi metódusokat használják. Ami, mondanom sem kell, abból áll, hogy az ellentétek elsimítására kívülállókat kérnek meg, legtöbbször úgy, hogy egy magas beosztásban lévő funkcionáriust arra próbálnak rávenni, hogy szerezzenek a vállalatnak az államtól különböző előnyöket, kedvezményeket, preferenciákat. Akkor aztán meg lehetett emelni a béreket, javítani a munkafeltételeket, megszüntetni a konfliktusokat. alc. Nem jó a legmagasabb szint E módszerrel csak az a baj, hogy a helyi konfliktusokat is gyakran a legmagasabb szinten rendezi, aminek következtében olyan döntések születnek - merthogy nem ismerik pontosan a körülményeket - amelyek sem a munkaadónak, sem a munkavállalóknak nem jók. Nem egyszer megtörtént, hogy az ágazati szakszervezetek fogadatlan prókátorként avatkoztak be e vitákba, s vitték a szükségesnél magasabb fórumra a döntést. Azaz már akkor megszületett az ítélet, amikor a kérdésben a helyi szakszervezeti bizottság vagy a vállalatvezetés még nem is nyilatkozott. (folyt.) 1989. július 17., hétfő 13:38
Vissza »

	Munkahelyi érdekegyeztetés 2.
E meglehetősen paradox helyzetet igyekeznek most feloldani azzal, hogy a foglalkoztatáspolitikáért felelős szakemberek kimunkálják a munkahelyi konfliktusok megoldására hivatott tárgyalások rendszerét. Mi történik a klasszikus esetben? A munkások valamilyen követelést támasztanak, ezt a vállalati vezetés nem fogadja el - például azért, mert a kezét megkötik a jogszabályok, vagy mert az igények teljesítésére nincs pénz, de még további okokat is lehetne sorolni -, mivel hogy ma már joguk van a dolgozóknak sztrájkolni, hát beszüntetik a munkát. Az elkézelések szerint ekkor indul be az egyeztetési mechanizmus. A munkáltatónak és a helyi szakszervezeti bizottságnak asztalhoz kell ülnie, hogy kinyilvánítsák az álláspontjaikat. Ha nem tudnak megegyezni, akkor kerülhet csak eggyel magasabb szintre a békéltetés. Addigra nyilván azt is tisztázzák, hogy a követelések teljesítésére miért nincs mód. Hogy az akadályok jogiak, pénzügyiek, vagy más jellegűek-e. alc. Három fordulós egyeztetés A békéltetésben ekkor már részt vesz az illetékes középszintű szakszervezet, a Magyar Gazdasági Kamara megfelelő tagozata és természetesen a vitában álló felek. Közöttük megpróbálnak aztán az érdekképviseleti szervek közvetíteni. Ha megint nincs megegyezés, akkor jön a harmadik forduló: ilyenkor az Országos Érdekegyeztető Tanács kijelöl egy szakértői bizottságot arra, hogy ismét csak próbálkozzék meg a közvetítéssel. E testület tagjai között már ott találjuk az ÁBMH, az ágazati minisztérium, valamint a megfelelő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek szakértőit is. Természetesen a békéltetésben részt vesznek a középszintű egyeztetés szereplői is. A bizottságnak 15 napon belül ki kell szállnia a helyszínre, ott vizsgálatot tartania, s majd ennek megfeleleőn javaslatot tennie az ellentétek elsimítására. Ha ezt az ajánlást nem fogadják el, akkor javasolhatják az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, hogy tűzze napirendjére az adott kérdést. Persze ennek elsősorban akkor van értelme, ha a megállapodás útjában valami olyasfajta jogszabály áll, amelynek fenntartása ma már nem indokolt. Az OÉT ilyenkor kezdeményezheti a jogszabály módosítását. Persze ha még ezek után sem sikerülne megegyezni, mégiscsak bekövetkezik a sztrájk. De hogy ez meddig tart, azt nem lehet tudni, hiszen folytatható addig, amíg a foglalkoztatottak belefáradnak a harcba, és mégiscsak felveszik a munkát. Mivel ma a legtöbb konfliktus a munkabérek miatt robban ki, nem érdektelen megvizsgálni azt, hogy ezen ellentéteket megelőzendő, miféle tárgyalásokat lehet folytatni. (folyt.) 1989. július 17., hétfő 13:40
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Munkahelyi érdekegyeztetés 3.
alc. Ahol a tárgyalásnak nincs esélye Nyilvánvaló, hogy ott akár holnap is elkezdődhetnek e megbeszélések, ahol megfelelő munkadói és munkavállalói érdekképviseletek vannak. A megegyezések kritikus szintje a középszint. Ugyanis itt kell dűlőre jutniuk a Gazdasági Kamara és az ágazati szakszervezetek képviselőinek olyan fontos kérdésekről, mint a termelési ágon belüli minimális bérek, járadékok, pótlékok, természetbeni juttatások, a kívánatos üzemegészségügyi ellátás, stb. E megállapodások figyelembevételével aztán vállalati szintű egyezkedések is folyhatnak már. Vannak azonban a társadalomnak olyan szegmensei, amelyekben az effajta tárgyalásoknak nincs esélye. Például az állami intézmények dolgozói hiába is követelnének bármit az igazgatótól, az képtelen lenne igényeiket teljesíteni, hiszen ehhez való eszközök nincsenek a kezében. Ilyen esetben az állam képviselőivel kell megegyezni. E tárgyalások akkor válhatnak azonban általánossá a gazdaságban és a társadalomban, ha sikerül megvalósítani a tulajdonreformot, és így pontosan látható, hogy a konfliktusok során ki kivel áll szembben. E reformok azonban megkövetelik az intézményi rendszer átalakulását, kiteljesedését is, ami keretéül szolgál a fentebb vázolt egyezkedéseknek. 1989. július 17., hétfő 13:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »