|
|
 |
|
 |
A háromoldalú tárgyalások helyzetéről
|
München, 1989. augusztus 17. (SZER, Világhíradó) - Az elmúlt
néhány napban több jelét is láttuk annak, hogy az MSZMP igyekszik
nyomást gyakorolni a háromoldalú, nemzeti-politikai egyeztető
tárgyalásokra. Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettes például
kijelentette, hogy a kormány akkor is a parlament elé terjeszti a
legfontosabb törvénytervezeteket, ha belátható időn belül nem
születik megállapodás. Nem tudom hogy Kilényi, pontosabban az MSZMP
számára mennyi a belátható idő. Az azonban biztonsággal állítható,
hogy az ilyen nyilatkozatok nem segítik a megegyezést.
Ugyanakkor a Demisz, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség is
akcióba lépett, hogy mielőbb vezessék be a köztársasági elnök
intézményét. Pozsgay viszont úgy vélte, hogy a Demisz kezdeményezése
ellentétben áll a háromoldaló tárgyalások alapját képező
megállapodásokkal.
Minderről dr. Kónya Imre ügyvédet, a Független Jogász Fórum
vezetőjét kérdeztem meg:
- Úgy gondolom, hogy kétfajta értékelés lehetséges. Az egyik
értékelés az, hogy az első két akcióban, illetve nyilatkozatban -
tehát a Demisz akciójában és Kilényi Géza nyilatkozatában - az
MSZMP-nek az a szárnya lépett akcióba, amely meg akarja torpedózni a
tárgyalások eredményességét, és Pozsgay Imre nyilatkozatával végül
is az az elkötelezett, a tárgyalásoknak elkötelezett szárny
mutatkozott meg, amelyik eddig is a tárgyalások híve volt.
A másik variáció az az, hogy tulajdonképpen ez az MSZMP
tárgyalási pozícióját erősítendő, átgondolt akciósorozat volt,
aminek az volt az értelme, hogy az első két akcióban megmutassa az
ellenzéknek az egyéb lehetőségeket és az erejét, és lehetőséget
nyújtson Pozsgay Imrének arra, hogy - mint a tárgyalások
elkötelezett híve - nyilatkozzék meg. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Háromoldalú tárgyalások - 1. folyt.
|
A Pozsgay-nyilatkozattal viszont tulajdonképpen helyreállt a
tárgyalások megfelelő légköre - legalábbis én így ítélem meg -, mód
van arra, hogy tovább folyjanak érdemben ezek a tárgyalások és
mindenki érdekében mielőbb befejeződjenek.
- A következő kérdésem dr. Kónya Imréhez arra vonatkozott, hogy
van-e valamilyen taktikai, vagy stratégiai nézetkülönbség Fejti és
Pozsgay között - már ami a tárgyalásvezetés módszereit illeti.
- Bizonyára van nézetkülönbség is, és egyészen bizonyos, hogy a
két személy kétfajta irányzatot képvisel. Az azonban nem kizárt,
hogy a közöttük lévő nézeteltéréseket a tárgyalások idejére
félretették, és egy egységes tárgyalási praktikaként jelenik meg a
húzd meg-ereszd meg taktika: hogy Fejti személyében, illetőleg Fejti
vezetésével van egy töményítés és Pozsgay vezetésével pedig egy
rugalmas taktika érvényesül.
A lényeg itt az, hogy az ellenzéknek a helyzete, a tárgyalási
pozíciója egyértelműen meghatározott. Az ellenzék ugyanis azért ült
le a tárgyalóasztalhoz, hogy az MSZMP-től kicsikarja azokat az
engedményeket, amelyek a demokrácia irányába visznek. Tehát nem a
saját maga részére akart engedményeket kicsikarni - ezt erőteljesen
hangsúlyozni kell -, hanem a demokrácia érdekében akart bizonyos
engedményeket. Igaz, ezt már unos-untalan lehet hallani, a fegyveres
erők depolitizálásától kezdve a Munkásőrség leszerelésén keresztül,
a pártszervezeteknek a kivonása a munkahelyekről és a vagyoni
kérdések megoldása és a többi.
Tehát elsődlegesen ezért ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy olyan
választójogi törvény szülessék, amely valóban a közakaratot képes a
parlamentben megjeleníteani. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Háromoldalú tárgyalások - 2. folyt.
|
Hogyha ezt nem sikerül elérni, akkor az ellenzéknek úgy sincs
más lehetősége, mint: fel kell állni a tárgyalóasztaltól. Tehát a
kompromisszumok határa egyértelműen adott. Addig lehet elmenni,
ameddig biztosítva vannak az elért eredmények által a demokratikus
átalakulás feltételei. +++
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|