|
|
 |
|
 |
Az időközi választások mérlege
|
London, 1989. augusztus 7. (BBC, Panoráma) - Mint ismeretes, az
újabb magyar időközi képviselőválasztás során ismét a Demokrata Fórum
jelöltje jött be -, immár harmadízben. Vajon azt jelzi-e mindez, hogy
a jövő évi általános választáson olyan vereséget szenved az MSZMP,
mint amelyet Lengyelországban szenvedett el a Kommunista Párt a
Szolidaritás képviselőjelöltjeivel szemben? Pártos Gábor írja:
- A jövő évi választások előkészületei során a kommunistáknak egy
nagy hátrányuk mindenképp van: az évek folyamán rosszul vizsgáztak
vezetőképességből. Őket hibáztatják az egyre rosszabb gazdasági
helyzetért. Hibáikért most fizetik meg az árat. Ezért jelentős az
ellenzéki jelöltek győzelmi aránya az időközi választásokon: Raffay
Ernőé Szegeden 61 százalékos volt, Kecskeméten Debreczeni Józsefé 70
százalékos.
Tény azonban, hogy a választópolgárok meglepően jelentős hányada
maradt távol az urnáktól, és ebben az összefüggésben merül fel a
kérdés: mekkora győzelem a három képviselő bejuttatása az ellenzék
számára? Ugyanis megállapítható bizonyos depolitizálódás, a politika
iránti érdektelenség Magyarországon. Oly sok év előre meghatározott
eredményt hozó, vagy egyjelöltes választásai után az emberek egy
része már nem bízik abban, hogy érdemes élni szavazati jogával.
Hiszen ezúttal nem volt kötelező kivonulni a szavazőhelyiségbe, és a
távolmaradás újsütetű joga sokak tetszését nyerte el.
Hozzájárult az érdektelenséghez, hogy a jelenlegi parlamentet -
amelyben a kommunisták és a nem igazán demokratikusan megválasztott
képviselők olyannyira dominálnak - már halódófélben lévőnek tekinti a
szavazók jórésze. Az, hogy bekerült - és még bekerülhet -, a
feloszlatás előtt néhány ellenzéki képviselő, nem igazán változtat a
parlament jellegén. (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Időközi választások - 1. folyt.
|
Mindezt annak ellenére érzik az emberek, hogy a parlament egy
ideje igyekszik hatékony és demokratikus testületként működni. Az
igyekezet azonban a lényeget nem változtatja meg: a magyar parlament
továbbra is "fejbólintó" jellegű. Végül hivatkozhatunk még arra, ha a
távolmaradók nagy számának az okait firtatjuk, hogy sokan elmentek
nyaralni.
A lényeg viszont az, hogy a kommunista képviselőjelöltek súlyos
vereséget szenvedtek annak ellenére, hogy erőteljes korteskedést
folytattak. Szegeden például hatszor annyi pénzt költött az
MSZMP-jelölt korteskedésre, mint az ellenfele. Az eredmény tehát
komoly figyelmeztetés az MSZMP számára. Mint ismeretes: a
kommunistáknak az ellenzékkel folytatott kerekasztal-tárgyalásai az
utóbbi időben megfeneklettek, és az MSZMP fenyegetőzött, hogyha az
ellenzék nem hajlékonyabb, nélküle hozzák meg az új törvényt a
demokratizálódásról. A választás azonban oly világosan mutatta meg az
ellenzék erejét, hogy emiatt bizonyára óvatosabb hangra váltanak a
kommunisták a tárgyalások során.
A választási győzelmek erősíthetik továbbá a radikális reformerek
táborát az MSZMP-n belül -, tehát azokat, akik a pártot nyugati
típusú, a szociáldemokratákhoz hasonló politikai szervezetté
szeretnék átformálni. Ezek érvelhetnek azzal, hogy csak egy ilyen
pártnak lehet esélye az ellenzéki pártokkal szemben az 1990-es
választáson. Ez a szárny nagyobb súllyal léphet fel tehát az októberi
pártkongresszus vitái során. Elvégre a kongresszus egyik feladata
éppen a párt felkészítése a választásra.
A magyar ellenzék jelenleg sok pártra oszlik, tehát nem könnyű a
feladat, amit a választások előtt meg kell oldania: mozgósítania kell
az úgynevezett csendes többséget, a passzív tömegeket. Meg kell
értetnie ezekkel az emberekkel, hogy itt az idő, most kell
bizonyítaniok, hogy valódi alternatívát képezhetnek a hitelvesztett
kommunisták legyőzése révén. (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Időközi választások - 2. folyt.
|
- A leghosszabb, öthasábos cikket Leslie Colitt írta a Financial
Times-ban. Szerinte a választási győzelmek erősíteni fogják az
ellenzék önbizalmát és népszerűségét. Eddig - írja Colitt - nem
tudtak elég nagy tömeget maguk mögé toborozni az ellenzéki pártok -
talán azért, mert főleg értelmiségi aktivistákkal dolgoztak, és így
nem volt megfelelő kapcsolatuk az utca emberével.
Pedig sokmindenről kellene meggyőzni a tömegeket. Colitt úgy
értesült, hogy a munkások tartanak a gazdasági reform
következményeitől, úgy látják, hogy a reform tömeges
munkanélküliséget okozhat.
A Guardianben Susan Beat budapesti beszámolója olvasható. Ő azt
emeli ki, hogy az ellenzéki csoportosulások közül a Demokrata Fórum
látszik a legerősebbnek. Nagyobb tömegeket mozgósíthatna, ha
programja népszerűsítésére és megismertetésére több időt kapna a
tv-ben és a rádióban.
A Times riportját Earnest Beck küldte. Ő a szegedi kommunista
vereség után a helyi párttitkárt idézi, aki bizalmi válságról
beszélt, arról, hogy a kommunisták 40 éves hatalmi monopóliuma
tunyává tette őket: elvesztették a lendületüket.
Az Indipendent David Lewisnak, a Reuter hírügynökség
munkatárásának budapesti jelentését közli. Ő a lengyel Szolidaritás
elsöprő győzelmére és a magyar ellenzék mostani sikerére utalva azt
jegyzi meg: Kelet-Európában még a reformkommunizmus sem kell az
embereknek. (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Időközi választások - 3. folyt.
|
Ugyancsak ő küldött másként szövegezett és másként súlypontozott
riportot a The Daily Telegraph-nak is. Ebben a választási győzelmet
arató Demokrata Fórum alapító tagját, Jeszenszky Gézát idézi, aki
örömmel nyugtázta a tényt, hogy az emberek végre kezdik felismerni:
van esély gyökeres változásra Magyarországon. +++
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|