|
|
 |
|
 |
A kommunista rendszerek és hadseregeik - tanulmány
|
Washington 1989. augusztus 07. (Amerika Hangja) - A kommunista
rendszerek és hadseregeik kapcsolata címmel a Wall Street Journal
tanulmányt közöl Evens Astanovich tollából, aki a szovjet
tanulmányok vezetője a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok
Intézetében. - A következőkben a cikket ismertetjük:
- A hadsereg továbbra is a miénk - mondta megkönnyebbülten Kína
vezetője Teng Peking főterének véres kiürítése után. A hadsereg,
mint utolsó mentsvár, természetesen nem újdonság a kommunista
rendszerekben. Kínában is, és egyebütt is erre támaszkodik a párt
azon esetben, ha a reformok következtében kicsúszna kezéből a
hatalom gyeplője. De a biztosítási kötvények egyik sajátossága, hogy
ezek sem örökké valóak.
Szemügyre véve a kommunista berendezkedésű országokat, most az
ötlik az emberek szemébe, hogy a hadsereg kezd elidegenülni a
párttól, és ez valószínűleg kezdete egy állandosuló folyamatnak. A
katonák a nyugtalan lakosság és az ostromlott pártvezetőség közé
szorultak, és ezt a pozíciót kényelmetlennek találják.
A szovjet tábornokot, Igor Rodjonovot gyilkosnak nevezték
szerepéért, amit Grúzia áprilisi tömegtüntetésének véres
elfojtásában játszott. Egyre többen követelik, hogy a képviselők
kongresszusa zárja őt ki tagjainak sorából.
Arra a kérdésre, hogy vajon az ő emberei a tömegek ellen
forddulnának e a parancsra, Sebők János, a magyar tábornok azon
erősködik, hogy emberei többé nem a párt hadseregéhez tartoznak, és
amennyiben azt parancsolnák nekik, hogy lőjenek fegyvertelen
tömegre, úgy nem teljesítenék a parancsot.
Lengyelország példája azt mutatja, hogy a katonák, akik a
rendszer segítségére sietnek, többféle döntésre kényszerülnek.
Jaruzelski és törzskara 1981-ben statáriumot vezetett be
Lengyelországban, hogy megmentse a kommunista uralmat. Azóta
többször is kétségbe vonták már a katonák elkötelezettségét
Lengyelországban. Máris egy maroknyi tiszt kezébe került a központi
politikai hatalom. Ezek polgári elemekből toborozzák tanácsadóikat,
nem pedig tisztekből. (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A kommunista hadseregek - 1. folyt.
|
Tavaly, amikor a közrend a fölforduláshoz közeledett, Jaruzelski
tábornok felhatalmazta Kiszczak tábornokot az akkori
belügyminisztert, hogy tárgyaljon a Szolidaritással. A kormány
elismerte partnerének a Szolidaritást, beleegyezett a választásba,
anélkül azonban, hogy a politikai kontrollt kockáztatta volna, noha
tudta, hogy a párt több vezetője megszégyenül ezen a választáson. A
végén azonban a szavazók nem csupán a párt, hanem a katonaság
vezetőit is megszégyenítették. Ez az epizód emlékezetes marad.
Tanulsága, hogy az új rendszer csakis akkor működőképes, hogy ha a
lengyel hadsereg népszerűbbé válik és számíthat a nép lojalitására,
amit a rendkívüli állapotok bevezetése óta nem sikerült
visszaszereznie.
A tábornokokra, saját reformjuk bevezetése óta óriási nyomás
nehezedik, hogy bebizonyítsák, kinek az oldalán állnak. A lengyel
péda, akárcsak a kínai, azt mutatja, hogy milyen hatalmas a hadsereg
felelőssége. Politikailag exponálttá válik és gyűlöltté, a régi
rendszer őrzője lesz, éppen akkor, amikor az összeomlóban van.
Több kelet-európai kommunista államban a tisztikar igyekszik
tisztes távolban maradni, amíg a rendszerek küzdenek a nép
kihívásával. Magyarországon például a hadsereg sikeresnek látszik
azon erőfeszítésében, hogy kivonja magát a politikából. A múlt év
vége óta felszámolták a párt Központi Bizottságának a hadsereget
ellenőrző osztályát.
Az elvtárs megszólítás többé nem olyan használatos a magyar
tisztek között, a katonai alakulatok működő pártmegbízottainak
intézménye vitatottá vált. Szó esik arról is, ahogy az ország
közeledik a pluralizmus felé, engedélyezni kellene azt, hogy a
katonák több politikai párthoz csatlakozhassanak.
Miután Magyarországot ez idő szerint nem fenyegeti zavargás, az
ottani reformista vezetőség könnyebben elfogadhatja azt, hogy a párt
ellenőrzése a hadsereg felett gyengüljön.
Merőben más a helyzet a Szovjetunióban, ahol Gorbacsov
úgyszólván minden héten valamilyen zavargással kénytelen
szembenézni, és a katonaság szerepe - ezeknek kordában tartása -
egyike a feszült vitáknak. (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A kommunista hadseregek - 2. folyt.
|
Az új kongresszus idejének jórészét azzal töltötte, hogy
megállapítsa, ki volt felelős a 19 grúziai haláláért az elmúlt
tavasszal. A parancsnok, Rodjonov tábornok kénytelen volt az
emelvényre lépni, és magát az ellene emelt vádak ellen védeni.
Bármilyen különösen hangzik is, a tábornok védekezése visszhangozta
azt, amit az antimilitaristák mondanak a Szovjetunióban.
A béke őrzése odhaza - mondotta Rodjonov tábornok - nem a
hadsereg feladata, és ezért ő maga többször elutasította a helyi
pártvezetők sürgetését, hogy jóval korábban avatkozzon be a grúziai
tüntetésekbe. Gorbacsov szintén egyetért azzal, hogy a hadsereget
hagyni kell, végezze a maga dolgát: külső támadások ellen kell
biztosítania az országot, a belső fenyegetés elhárítása nem az
kattonák feladata. Vladimir Lapjagin, aki az új legfelső, szovjet
hadsereget ellenőrző bizottságnak vezetője, azt mondja, hogy most
van előkészületben a törvényjavaslat, amely ezt az elvet lefekteti.
A grúziai incidensnek nagy volt a kihatása. Amikor törzsi
torzsalkodás tört ki Üzbegisztánban és Kazahsztánban július
folyamán, Moszkva óvakodott a katonai egységek kivezénylésétől,
helyette légihídon nagyszámú rendőrcsapatot szállított a helyszínre,
noha az ottani helyőrségben szolgáló katonákat gyorsabban lehetett
volna kivezényelni.
A Szovjetunióban állandóan fellángoló zavargások miatt Gorbacsov
nem engedheti meg magának, hogy teljes mértékben mentesítse a
tábornokokat a közrend fenntartásától. Ami rendkívül szokatlan,
július elsején országos tv-beszédében kijelentette: az erőszakos
cselekedetek terjednek, többé nem lehet őket elszigetelt
incidensként kezelni. Az élelmiszerhiány és a munkászavargások miatt
azt sem lehet mondani, hogy az erőszak kizárólag ott várható, ahol
népi torzsalkodások fordulnak elő.
Időközben a konzervatív bírálók fő vádja az lett, hogy a
peresztrojka a káosz oka. Emlékezve erre a vádaskodásra, Gorbacsov
azt mondta az új kongresszusnak, hogy végső esetben a hadsereghez
lehet folyamodni a tömegek kordában tartására. Ezt így fejezte ki:
"A stabilitás megőrzése érdekében, amennyiben ez szükséges, minden
erőt felhasználunk. Politikai, szervezeti erőket, milíciát,
pártaktívistákat, mindent". (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A kommunista hadseregek - 3. folyt.
|
Miután jöhet egy olyan válság, amikor a hadsereg segítségére
szorulhat a vezetőség, ezért kockázatos kihívni őket és reájuk
varrni a felelősséget - például a grúziai vérontásért egy tábornokot
hibáztatni. - Ezt az új hadvezetőség is hangoztatta már a
Szovjetunióban.
Valentin Barionokov tábornok, a szovjet hadsereg új parancsnoka
a kongresszusban védelmébe vette Rodjonov tábornokot és hozzátette:
senki sem tudja azt, hogyan alakultak volna az események nélküle. De
nemcsak Grúziában hanem Kazahsztánban 1986-ban, és Örményországban,
valamint Azerbajdzsánban 1988-ban.
Ennél is élesebben nyilatkozott Pankin tábornok a
belügyminisztériumból, aki az üzbegisztáni zavargások után
kijelentette: emberei féltek az erőszak alkalmazásától, mert nem
tudták, hogy cselekedeteikért megvédi e majd őket az államhatalom,
mögöttük áll-e a törvény. Éppen ezért féltek a fegyverhasználattól.
Teljes mértékben nélkülözzük a szükséges törvényes formulát olyan
esetekben, amikor nem csupán a bátorság kimutatása szükséges, hanem
az elszántság a legszélsőségesebb eszközök használatára is -
mondotta a tábornok. Magyarán ez azt jelenti: gyanítjuk, hogy
Gorbacsov nem áll majd azok mögé, akiket ő rendelt ki a rend
fenntartására.
Andrej Szaharov és többen mások felvetették a katonai
hatalomátvétel eshetőségét is a Szovjetunióban, és azt jobb nem
kézlegyintéssel elintézni. Gorbacsov igen keveset tett azért, hogy
elnyerje a hadsereg bizalmát, a tábornokok lojalitását, viszont
sokat tett azért, hogy az ő presztizsüket ne rombolja a köznép
szemében. Megnyirbálta költségvetésüket, beavatkozott az
előléptetésekbe, kitette őket a civilek zaklatásának, és legutóbb
nyilvánosan hadügyminisztere ellen döntött: újabb haladékot adott a
sorozás előtt állóknak. (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A kommunista hadseregek - 4. folyt.
|
Erre válaszolva a magas rangú tisztek éltek a glasznoszttyal, és
különböző vitákban a rend és a fegyelem mellé álltak ki, és így
közvetve bár, de bírálták Gorbacsovot. Ez a bírálat nem azt jelenti,
hogy a hadsereg nagyobb szerepet szeretne vindikálni magának. Éppen
ellenkezőleg: az a panasza, hogy túl sokat kívánnak tőle, tart a
további presztizsveszteségtől, és neheztel Gorbacsovra, mert ő
teremtette ezeket az állapotokat. Szétnézve a kommunista világban,
úgy tünik, hogy a szovjet hadsereg tisztjeinek nézeteit egyebütt is
osztják. Más kommunista országokban is aggódnak azért, hogy a reform
káoszhoz vezethet, de vonakodnak valamit cselekedni, beavatkozni.
Jugoszláviában például a katonák intették a civakodó politikusokat,
hogy tegyék rendbe házukat, de ők is vonakodnak attól, hogy letörjék
a nemzeti villongásokat és elfojtsák például az albán nemzetiségűek
nyugtalanságát Koszovóban.
A párt és hadsereg együttműködése még Kínában is kezd
feszültséghez vezetni. A nyugati hírmagyarázók talán túloztak,
amikor a július 4-i katonai beavatkozás után úgy vélték, hogy a
katonai vezetők között akkora volt az ellentét, hogy az
összecsapáshoz vezethetett volna. Annyi azonban bizonyos, hogy
akkoriban számos aktív és tartalékos tiszt írta alá a nyilatkozatot,
amely ellenezte az erőszak alkalmazását a Mennyei béke terén, és ez
a csoport nyilván céltáblája lesz majd a hadseregben várható
tisztogatásnak.
Teng modernizáló módszere - a gazdasági reformok politikai
engedmények nélkül - elkerülhetetlenül időközönkénti
összecsapásokhoz vezet, és ezért a kínai vezetőnek biztosnak kell
lennie abban, hogy a hadsereg - ha erre parancsot kap - mindenkor
kész a brutális beavatkozásra is. (folyt.)
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A kommunista hadseregek - 5. folyt.
|
Ahogy a kommunista rendszerek hatalma kezd omladozni, nem
meglepő, hogy a pártvezetőség mindenütt azt reméli, hogy
támaszkodhat a hadseregre és ez segíti majd hatalma megőrzésében.
Néha ez be is fog következni, viszont még meglepőbb lenne, ha a
kommunista rendszerek válsága nem ártana a katonák és a politikusok
kapcsolatának. Viszonyuk növekvő elhidegülése az egyik kirívó jele a
jelenkori kommunizmusnak - fejezi be tanulmányát Evens Astanovich.
+++
1989. augusztus 7., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|