|
|
 |
|
 |
Matematika és reform (1. rész)
|
1989. augusztus 8., kedd - Felmérés szerint az egyetemeken egyre csökken az érdeklődés a matematikai szakok iránt; éppen ezért nem meglepő, hogy nemrégiben a Bólyai János Matematikai Társulat által készített egyik jelentés nem fest túl rózsás képet a hazai matematika-tudomány helyzetéről. A lényeg: a tanárok elégedetlenek jelenlegi körülményeikkel, amelyek végső soron meghatározzák munkájuk eredményességét, a tudomány területén tevékenykedő szakemberek pedig a romló kutatási feltételekkel nincsenek kibékülve.
A mintegy 2000 tagot - fele részben tanárokat, fele részben
pedig kutatókat - tömörítő szervezet a helyzet orvoslása érdekében
programtervezetet dolgozott ki, miként javíthatna a maga sajátos
eszközeivel a jelenlegi viszonyokon. Az alsó- és középfokú
matematikaoktatás színvonalának emelésére, a tehetségek
kiválasztására és gondozásának segítésére a társulat programot
dolgozott ki. Eszerint felül kell vizsgálni az óraszámok elosztását,
mivel megítélésük szerint a középiskola első két osztályában a
matematikát nagyobb óraszámban szükséges tanítani. A zsúfolt
középiskolai tananyagot, a tanulók terhelhetőségét figyelembe véve -
természetesen az új matematika-oktatás szemléletének megtartásával -
egészében véve csökkenteni kell. Ezen kívül nagyobb intézményes
segítségre van szükség ahhoz, hogy a tárgyat tanító tanárok
megismerhessék az általuk választható tankönyveket és
segédanyagokat, mert ezek ismeretében végezhetnek csak megfelelő
munkát; ugyanis rendkívül aggasztó az új matematikakönyvek háttérbe
szorulása az általános iskolákban. Szeretné a társulat azt is, hogy
rendszeresen adják ki a különféle régebbi
versenyfeladat-gyűjteményt, valamint más, a középiskolák által is
használható szakkönyveket. Szükséges a matematikai diákolimpiára
történő felkészülés rendszerének átalakítása, mert az utóbbi időben
magyar fiatalok nem szerepelnek olyan eredményesen a versenyeken,
mint néhány évvel ezelőtt. Erősíteni kell a matematika-szakkörökben
folyó munkát, s szerintük az itt tevékenykedő tanárok munkáját is
jobban el kellene ismerni, mindenekelőtt anyagilag. (folyt.köv.)
1989. augusztus 7., hétfő 21:39
|
Vissza »
|
|
Matematika és reform (2. rész)
|
A tehetséggondozás anyagi fedezetét a Művelődési Minisztériumnak
kell előteremtenie.
A társulatban élesen vetődtek fel a tanárok egzisztenciális
problémái is. Például az, hogy a műszaki végzettségű tanárok bérét
10 százalékkal emelték a műszaki szakközépiskolákban, míg a
közismereti tárgyakat oktatókét nem, így a matematikatanárokét sem.
Ugyancsak sérelmesnek tartják a tanárok az 50 százalékos
túlórakötelezettség bevezetését, és a túlmunka nem megfelelő
díjazását is. Problémát jelent számukra a szakmai fejlődést szolgáló
kiadások növekedése is.
Alapvetően romlottak a tudományos kutatómunka feltételei is.
Nagy mértékben visszaesett a tudományos szakkönyvek kiadása, ez
gátolja az új eredmények megismerését. A kiadók szponzorokat
keresnek, holott az alaptudományi munkák megjelentetését - a
szakemberek szerint - nyilvánvalóan állami költségvetésből kellene
fedezni. Ezen kívül szinte elviselhetetlenül emelkedtek a különféle
szakmai konferenciákon való részvétel díjai. A társulat javasolja,
hogy a szakmai fejlődést szolgáló kiadások - továbbképzések,
konferenciák költségei, a szakkönyvek, folyóiratok ára, a
nyelvtanulásra fordított összegek - leírhatóak legyenek az
adóalapból, a túlóradíjak pedig, ugyanúgy akár a szakértői
javadalmazás, adókedvezményben részesüljenek.
Egy másik gondolatmenetet követve: tény, hogy számos főhatóság a
költségek megtakarítása érdekében, éppen a reform időszakában,
matematikusi állásokat szüntet meg, és csökkenti a matematika
alkalmazására fordított eszközöket. A szakemberek viszont, éppen
ellenkezőleg, úgy gondolják, hogy az állami és a gazdasági irányító
munka hatékonysága csak úgy fokozható, ha még nagyobb mértékben
veszik igénybe az irányításban a matematika tudományának
eredményeit. (MTI)
1989. augusztus 7., hétfő 21:40
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|