|
|
|
|
Az új erőviszonyok alakulása
|
-----------------------------
München, 1990. október 21. (SZER, Földközelben) - A magyarországi sajtó nagy része úgy véli, hogy az önkormányzati választáson súlyos vereséget szenvedtek a kormánypártok, és fölényes győzelmet aratott az ellenzék. Szerintem viszont ennek a rendszerváltást kiteljesítő kétfordulós szavazásnak nincsenek vesztesei, csak nyertesei. Hiszen a kommunista rezsim március 25-iki bukása fejeződött be október 14-ikén. Továbbá a túlságosan bonyolult, alapjaiban még az előző vezetés által kidolgozott helyi választási rendszer nyomán kialakult erőviszonyok nem is mérhetőek pontosan, és a polgármesterek, képviselőtestületi tagok döntő többsége a függetlennek nevezett jelöltek közül került ki.
Ám a községekben a pártok közül a kisgazdák végeztek az első helyen, az MDF, az SZDSZ és a kereszténydemokraták előtt. Tehát a falvak népe inkább a kormánykoalícióra szavazott - hozzáteszem, hogy a városiak már sokkal nagyobb részvételi arányban. A tízezer lakosnál nagyobb települések pártlistás választásainak összesített adatai alapján kilenc megyében szintén a kormánykoalíció pártjai kerültek az élre, ugyanannyiban, mint az SZDSZ és a Fidesz.
Egyértelmű sikert csak Budapesten ért el az ellenzék, ennek értékét is csökkenti, hogy az éllovas SZDSZ-re a választásra jogosult állampolgárok alig 10 százaléka szavazott. Nem folytatom a játékot a számokkal, mert nem ez a lényeg.
A legfontosabbat az MDF alelnöke, Lezsák Sándor fogalmazta meg a legtalálóbban, amikor a választást értékelve kijelentette: a csatát elveszítettük, de a háborut megnyertük, és ezzel nemcsak a Demokrata Fórum hat hónappal ezelőttinél gyengébb szereplésére, a sokkal kisebb részvételre célzott, hanem elsősorban arra, hogy október 14-gyel lezárult a nemzet történetének egyik legsötétebb korszaka, megszűnt a diktatúra helytartó hálózata és a szovjet mintáju tanácsi rendszer.
Rendkívül érdekes a 34 évvel ezelőtti párhuzam, illetve az összefüggés ilyetén vizsgálata. A csatát 1956-ban is elveszítettük, de a háborút ebben a vonatkozásban éppen most, az évforduló küszöbén nyertük meg. (folyt.)
1990. október 21., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|