|
|
|
|
A hét kérdése: miért fásultak bele a lengyelek a választásokba?
|
1990. június 1. péntek (MTI-Panoráma) - Minden idők
legalacsonyabb részvételi arányát hozták múlt vasárnap a
lengyelországi helyhatósági választások. A jogosultak mindössze 42,1
százaléka ment el a szavazni, s ezt az érdektelenséget meglehetősen
súlyos politikai figyelmeztetésnek tekintik Lengyelországban.
A 42,1 százalék mellett a kommentárok leggyakrabban egy másik számot emlegetnek: az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a lakosság vásárlóereje. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a munkanélküliek száma már 400 ezerre tehető, akkor ez a ,,számmágia,, már önmagában is komoly következtetések levonására ad lehetőséget.
A lengyelországi új hatalomnak azért is okozott kellemetlen csalódást a kongó szavazóhelyiségek látványa, mert valójában most tartották az első, teljesen szabad és demokratikus választást. A tavaly júniusi parlamenti választásokon előre megegyeztek a képviselői helyek megoszlásáról - ennek ellenére a lengyelek 62 százaléka élt akkor alapvető jogával. A Szolidaritás, amelyet ugyancsak nyugtalanít tagságának lemorzsolódása, megtett minden tőle telhetőt: a bukott rendszer teljes felszámolására, a vidéken továbbélő ,,nomenklatúra,, szétveresére hivatkozva sürgette, kérte a lengyeleket, hogy menjenek el szavazni.
A Szolidaritás számára a régi rendszer végleges lebontásán túl egy másik tétje is volt a választásnak. Május második felében a helyhatósági szavazás kérdését teljesen háttérbe szorította a tengermelléki vasutasok ,,vadsztrájkja,,. A kormánypozicióban lévő, szakszervezetnek már aligha nevezhető Szolidaritás elítélte az akciót, de a régi állampárti, most ellenzéki OPZZ szakszervezeti szövetség felkarolta azt. (A számok a két szervezet esetében is beszédesek: a Szolidaritás kezdeti 10 milliós tagságából mára csak 1,5 millióan maradtak, az 1980-ban padlóra került OPZZ pedig ma már 7 millió tagot számlál.)
A sztrájk végül - Lech Walesa személyes közbenjárására - a kormány számára megnyugtatóan zárult. A kilenc hónapja hivatalban lévő Mazowiecki-kormány azonban mégsem örülhetett, hiszen a vasutasok helyett a szavazók léptek ,,sztrájkba,,. A több mint 10 millió választópolgár távolmaradása egyértelműen arra utal, hogy a lengyel társadalom többségét nem sikerült meggyőzni a beteg gazdaság sokkterápiás kezelésének helyességéről.+++
MTI-Panoráma
1990. június 1., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|