|
|
|
|
Bepillantás a császár bunkerjába (1.rész)
|
Tokió, 1989. augusztus 6. vasárnap (MTI-Panoráma) - Macusiro kisváros felé a japán Alpok többmillió éves csúcsai között vezet az út; a két-háromezer méteres hegyek a földtörténeti őskorban még a tenger mélyen szunnyadtak, míg egy elemi erejű földkéreg-mozgás a magasba nem emelte őket. A legnagyobb japán fősziget, Honsu közepén - Tokiótól jó 200 kilométerre délnyugatra, a Japán-tengertől vagy 60 kilométerre - fekvő kisváros szélén, egy meredek hegyoldal tövében három barakkszerű földszintes épületsor húzódik. A bejárattól jobbra vezető folyosóról két kis szoba nyílik, ablakaiból fenyőfákkal borított hegyoldalra látni.
Ez a látvány tárult volna Hirohito japán császár elé, ha valaha is szüksége lett volna arra, hogy itt húzodjon meg a háború vérzivataros időszakában. A szobáktól néhány lépésnyire egy - kizárólag a császár számára épített - alagút vezet a sötétség birodalmába. A hegy mélyében 1944-ben háromkilométeres alagutrendszer épült, a császári hadsereg főhadiszállása. 100 méterrel a földfelszín alatt alakították ki a császár óvóhelyét, ahol azonban Hirohito soha nem járt. A császári család tagjai sem. Az alagútrendszert teljesen nem fejezték be. 1947 óta állandó lakói vannak a barakkoknak, kivéve a két császári szobát. A földalatti alagútrendszer munkahely: Japán 127 szeizmológiai állomása közül a legnagyobb. Ebbe a különös világba Mori Tosio, a földrengés-megfigyelő és vizsgáló kutatóközpont igazgatója kalauzolta el a külföldi újságírókat. Ez a megfigyelő-állomás a maga nemében a világon a legnagyobb és a legkorszerűbb; itt rendkívüli keménységű és szilárdságú a kőzet, állandó a hőmérséklet, a partokat ostromló tenger a messzi távolban morajlik, közúti forgalom nincs, így minimális a rezgési és a zajhatás. A barakokban és az alagútrendszerben elhelyezett műszerek a rezgéseket egymilliószor erősebbekre tudják felnagyítani, érzékelhetővé és elemzehetővé téve minden jelzést, ami a föld mélyéből érkezik. Egy-egy száz méteres, kifeszített szeizmográffal figyelik az észak-déli és a kelet-nyugati irányú mozgásokat. Egy függőleges alagútban is ilyen berendezést helyeztek el, a föld besejéből feltörő erőkitörések észlelésére. Az olvasztott kvarccső ezeknek a 100 méteres berendezéseknek a lelke, a legparányibb rezgésre is reagál, beleértve a föld tágulásából és zsugorodásából származókat is. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap 12:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|