|
|
|
|
1989. augusztus 6. (MTI-PRESS)
|
1989. augusztus 6. (MTI-PRESS) - Elment a prédikátor. Bekövetkezett, amire sokan nem számítottak: megtelt a Népstadion, összejöttek annyian, amennyien e nevezetes helyen az utóbbi évtizedekben szinte alig. Néhány órán át tartott a varázs - ekkora tömeg békés, derűs együttléte óhatatlanul bizonyos emelkedett érzést okoz -, aztán a lelátók kiürültek, a neves vendég repülőre szállt, s magunkra hagyott minket - példaértékű vitáinkkal.
A nyilatkozat-háború voltaképpen már április végén elkezdődött, szinte percekkel azután, hogy az első budapesti sajtóértekezleten bjelentették Billy Graham jövetelét. Három magyar lelkész nyílt levélben támadta meg őt, mint aki - szerintük - romániai szereplésével eljátszotta a hitelét, mert dícsérte az ottani politikát és nem állt ki az üldözöttek védelmében. A megtámadott rögtön cáfolt - és ezzel aztán kezdetét is vette a látogatás időpontjának közeledtével mind sistergőbb oda-visszamondogatás. Újra és újra elhangzottak vádló nyilatkozatok, köztük olyanok is, amelyek általában is rosszallták, hogy a prédikátor látványos fellépéseivel diktatórikus, kommunista rendszereket legitimál, és követelték, hogy e korábbi lépéseitől határolja el magát - amivel egyidőben mind határozottabban beindult a grandiózus esemény propagandisztikus előkészítése. És fokozatosan kialakult az a helyzet, hogy a vendég még meg sem jött, máris szenvedélyes politikai-ideológiai-erkölcsi viták kellős közepén találta magát. Ettől válik az ügy valahol oly tipikusan magyarrá, közép-európaivá - jelenséggé. Az alaphelyzet ugyanis önmagában borzasztó egyszerű és könnyen átláthatóvá lett volna: adott egy, a hazájában - s a világban is sokfelé - népszerű lelkész, aki az itteni, közép-európai hagyományokhoz és értékekhez képest szokatlan, netán visszatetsző utat választott arra, hogy híveket toborozzon, hallgatóságot találjon - igét hirdessen. Mint a példák mutatják, ez sokfelé működött és működik: tíz és százezrek hallgatták és hallgatják meg őt, nyilván sokak hasznára. Azoknak hasznára is, akik tényleg igénylik az igét, a hitet, a vallást és az együttlétet; a vendéglátó egyházakéra is, akik a nagy esemény várható sikerétől nyilván nyájuk szaporodását várják; a vendéglátó politikusokéra is, akiknek sejthetően nem közömbös egy Fehér Házba bejáratos vendég látogatása, miként általában is jól jöhet az ország image-ének javítása az amerikai közvélemény előtt - és valahol bizonyára a szervezők is megtalálják a számításaikat. Legalábbis rá biztos nem fizetnek az önmagában pedig sejthetően igen költséges produkciókra. (folyt.)
1989. augusztus 6., vasárnap 12:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|