|
|
|
|
Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (1. rész)
|
1989. február 19., vasárnap - Hazánkban 60 ezer azoknak a száma, akik a dolgozó nép hatalmának, a szocializmus vívmányainak és értékeinek védelmére felesküdtek, hosszú éveken át tartó önkéntes fegyveres szolgálatot vállalnak a Munkásőrség soraiban. A tagjait a magyar társadalom széles rétegeiből merítő testület megmérettetésének évről évre visszatérő eseménye a Munkásőregység-gyűlések sorozata. A januárban az egész országon végigvonuló hagyományos évzáró-évkezdő rendezvények alkalmat adnak az elvégzett munka értékelésére, és az új esztendőben a munkásőr-szervezetekre váró tennivalók átgondolására. Az idei egységgyűlések élénk vitázókedvükkel, a véleménnyilvánítás megnövekedett óhajával változásra figyelmeztetnek: a Munkásőrség tagjai nagyobb részt kérnek a felpezsdült magyar közélet formálásából. Ennek érdekében az egységek minden korábbinál árnyaltabb helyzetelemzésre, feladatmeghatározásra vállalkoztak, nyitott kapuk mellett megtartott gyűléseiken. Az év elején országszerte megtartott egységgyűlések kapcsán a Magyar Távirati Iroda tudósítója a Munkásőrség fealdatairól, céljairól kérdezte Borbély Sándort.
- A közlemények tanusága szerint az országos parancsnok az elmúlt hónapban személyesen is számos munkásőregység-gyűlés résztvevője volt. Milyen tapasztalatokat szerzett az idei tanácskozásokon; a munkásőr-közösségek értékelése szerint milyen évet zárt a testület? - Az első, amit meg szeretnék említeni, hogy az idén először a teljes nyiltság jegyében megtartott egységgyűléseken a munkásőrök mellett rengeteg ,,civil,, érdeklődő is megjelent. Tanácskozásaink, a széles körű részvételt és a politikai tartalmat tekintve túllépték a Munkásőrség kereteit, s egyfajta társadalmi tömegdemonstrációval értek fel. Hozzáteszem: nem valamiféle erőfitogtatásra gondolok, hiszen a felszólalók többségének szavaiból aggódó felelősségtudat csendült ki. Országszerte sok százan szóltak hozzá a jobbára belpolitikai kérdéseket boncolgató vitákhoz, s az MSZMP-t, általában a progresszív erőket támogató állásfoglalások születtek. A munkásőrök kifejezték: akármilyen gondokkal és nehézségekkel küszködünk is, ők a szocializmus pártján állnak, és az alkotó munkára helyezik a hangsúlyt. (folyt.köv.)
1989. február 18., szombat 16:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|