Rendszerváltás és az MTI

	Munkásőrség
München, 1989. február 11. (SZER, Világhíradó) - Fele se tréfa annak az "így történt" rebesgetésnek, hogy némelyek egészen ragyogóan megélnek abból a hősinek kinyilvánított tettből, miszerint az országba érkező első szovjet járőr előtt partizánként mutatkoztak be. Aztán jött a barát - ha te azt mondod, én is ezt állítom, és ez már két partizán. Gyarapodott is a szövetség létszáma, és népmesei szókészletünkben előkelő helyre került az ellenálló, mert a maroknyi valóban harcoló mellé felsorakoztak az úgynevezett 1917-1919-es internacionalisták, a spanyolországi önkéntesek, a Magyar Frontban tevékenykedők, a Vörös Hadsereg kötelékébe sorozott hadifogoly alakulatok tagjai, meg a rádiós iskolát végzettek, az ejtőernyővel ledobottak - ki tudná felsorolni a mindahány egymást igazoló egyéni csoportot. A tényekhez tartozik, hogy amikor már nem lehetett tovább a komolytalanság veszélye nélkül partizánokat avatni, a szövetséget 1982. január l-jén átkeresztelték. Azóta Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége néven gondoskodnak a hatezer főnyi tagságról, akik közül 2400-an kapták meg a Szocialista Hazáért érdemrendet, és az ezzel járó erkölcsi, és főleg anyagi előnyöket. Az MSZMP 13. kongresszusára kiadott kötet 29. oldalán azt olvashatjuk, hogy a hatezerből ezerháromszázán vettek részt fegyveres harcban. De azt nem árulják el, hogy hol, mikor és ki ellen? Erős a gyanakvásunk, hogy java részük 1956. november 4. után a, felcsillagozott T-34-esek árnyékában, netán a tankokban rejtőzködve lőttek munka- és honfitársaikra, akkor még karhatalmistának nevezvén magukat. A Kádár-kormány ígéreteinek hitt és fegyverüket lerakott emberek gyorsan megtapasztalták a pufajkások brutális rendszerét, és a nép csöndes utálattal nézte az overallba bújtatott, svájcisapkás, vászonszárú csizmában masírozókat - az MSZMP hadseregét. Ezeket a zászlóaljakat egyedül a félelem hozta létre, hiszen a szabadság reményét melengetők azt hirdették - márciusban újra kezdjük! Ez volt az a jelszó, a "MUK", amitől rettegtek az ingatag hatalmukat féltő kommunisták. Fegyvert adtak a tegnapi AVH-soknak, a Rákosi-rendszerben kiemelt kádereknek, a gyűlölettől lihegő opportunistáknak. A párt őrei a célzásra alkalmatlan dobtáras géppisztolyt úgy becézték: "győztes". Múltak az évek, és az 1957-ben tett eskü, a minden osztályellenségtől való megvédés szövege 1962-ben a szocialista haza védelmére módosult, de a kiátkozásokhoz hasonló fogadalom még maradt. "Ha pedig eskümet megszegem, sújtson a Magyar Népköztársaság törvénye, a párt, a dolgozó nép megvetése." Ez utóbbi gyakorta volt észlelhető, mert a nyitott szemmel járkálok gyorsan észrevették, hogy a stilizált acélszürke uniformisban parádézók javarésze főleg a munkaidő kedvezményért kérte felvételét. Az értelmiségiek esetében viszont - orvosok, tanárok, mérnökök - a gyorsabb és zökkenőmentesebb előremenetel csábított. A fiatalok némelyike pedig villogás szándékával jelentkezett, hogy fegyverük lehessen. Propagandistáik kifelé azt hirdették, hogy a Munkásőrség más fegyveres erőkkel és testületekkel együtt részt vesz az állam- és közbiztonság védelmében és fenntartásában. Néha látványosan valóban bevetették őket elcsavargott kisgyermekek felkutatásához, de valódi feladatukról keveset beszéltek a nyilvánosság előtt. Azt meg pláne tilos volt javasolni, hogy szereljenek le az önkéntesek, hiszen fenntartásuk - nem számítva a gyakorlatozás miatt kiesett munkaórákat - egymilliárd forintjába kerül a dolgozó népnek. A Tisztelt Ház honatyái előtt idén januárban megpendített lehetőség komoly vihart kavart. De a védekezések, támadások nagy nyilvánosság előtti disputáiban végre megtudhatták a téma iránt érdeklődők, hogy az országos parancsnok, Borbély Sándor 1985-től altábornagy, és fizetése a most legmagasabb, 60 százalékos adósávba tartozik. A Magyar Hírlap február 1-i számában még arról közöltek tudósítást rövid interjú formájában, hogy ötödször módosult a munkásőr-eskü. Ez bizony nem semmi, mondják az ilyesmire a pesti aszfalton. Mert ugyebár egyszer-kétszer még csak lehet változtatni, ám ezzel a gyakori módosítgatásokkal elgyámoltalaníthatják a nehezebben tanulókat. A mostani szövegből kimaradt az, hogy "az ellenséggel egyetértésbe nem bocsátkozom", továbbá az is, hogy "hazánk felvirágozását szolgálom". A jelenlegi, nem éppen bokrétás időszakban ez érthető. Az viszont némi magyarázatra szorul, hogy ha a Munkásőrség költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá, mozgósításukat a kormány, illetve annak elnöke rendelheti el, és a haza belső békéjének őrzését kell feladatuknak tekinteni, akkor miért szerepel az új, immáron ötödik fogadalomban az a mondat: "a nemzetközi munkásosztály vörös, és hazánk nemzeti zászlajához mindig hű leszek." Az esküszöveg változtatásai kifejezik a párt ideológiájának módosításait. Csak az nem világos, hogy aki például 1958-ban esküdött fel, az másra kötelezte el magát, mint aki mondjuk 1988- ban. +++ 1989. február 11., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »