|
|
 |
|
 |
Pozsgay Imre látogatása Tolna megyében (2. rész)
|
A nyilvános politizálás hiánya alakította ki azt a szokást, hogy az
elhallgatott információkat spekulációkkal pótolják az emberek.
Pozsgay Imre hangsúlyozta: sem kamikáze-akció, sem
partizán-hősködés szándéka nem vezette, amikor az új tények és
összefüggések ismeretében népfelkelésként értékelte az 1956-os
eseményeket. Ez a formula felel meg leginkább annak az állapotnak,
amikor egy megsértett és megalázott nép kitombolja haragját. Nem
vitatható, hogy ilyen forrongó helyzetben óhatatlanul felbukkannak
restaurációs és ellenforradalmi vonások is. Ezért azoknak sem kell
szégyenkezniök, akik az ilyen jelenségekkel szemben felléptek. Ma is
valamennyien öntudattal vállalhatják szerepüket.
A népfelkelés formuláját - még ha bizonyos érzékenységeket sért
is - a forradalom, ellenforradalom szélsőségei közt reálisnak, a
nemzet többsége számára elfogadhatónak, végső soron egységteremtő
meghatározásnak ítélte Pozsgay Imre. Ezzel együtt - hangoztatta -
bár a párton belül senki sem késztette véleményének
megváltoztatására, s maga sem érezte az önkritika szükségességét,
elfogadja a Központi Bizottság állásfoglalásának kompromisszumos
meghatározását, mivel amögött a pártegység megőrzésének szándéka
munkál.
Pozsgay Imre délután a paksi sportcsarnokban rendezett
nagygyűlésen találkozott a város lakosságának mintegy ezer
képviselőjével. Beszédében az előzetesen hozzá intézett kérdésekre
válaszolva részint megismételte a Központi Bizottság ülésével és
állásfoglalásával kapcsolatos véleményét, s részletesebben
kifejtette, milyen indítékok és célok vezérelték az 1956-ra
vonatkozó kijelentéseit.
Azt a meggyőződését hangoztatta, hogy közelmúltunk reális,
tényeken alapuló újraértékelése nélkül nem tudunk megszabadulni a
sztálinizmus máig működő hatalmi mechanizmusától. A
tekintélyuralommal kikényszerített monolitikus egység kudarcát mi
sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ország mai helyzetét
előidéző helytelen döntések kivétel nélkül egyhangú határozatokkal
születtek. A vitás kérdések megkerülése, elhallgatása egyben a
felelősség elkenését is jelenti. Ilyen körülmények között az ország
kormányozhatósága is kérdésessé vált. A kormányzati szándékok és a
népakarat között másfél-két évtizede nincs összhang, a törekvések
ellentétes irányban hatnak.
A pártnak fel kell készülnie arra, hogy politikai befolyását
nyílt küzdőtéren őrizze meg. (folyt.köv.)
1989. február 15., szerda 20:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Augusztus első vasárnapján az országban néhány helyen képviselői pótválasztásokat tartottak. A választásokon rendre az MDF jelötjei futottak be, néhol más ellenzéki pártok támogatásával. Ez több, mint figyelemre máéltó fejlemény volt. Az EKA-n belül erősítette a Demokrata Fóriumot. Az MSZMP reformereit még inkább a Pozsgay-féle hatalomátjátszási-pozíciómegőrzési modell felé terelte."
SZER-hallgató telefonja:
"Közvéleménykutatást végeztem Kádár halála alkalmából. íme néhány érdekesebb vélemény. Egy harmadéves lakatostanuló véleménye: nem volt rossz fej az öreg csak baj, hogy nem játszott kölyökkorában kézigránáttal. Mire a barátja rávágja, lehet, hogy játszott, csak arra is hülye volt, hogy egy kézigránátot kibiztosítson. Erre a harmadik haver megjegyzi: na azért nem volt olyan ostoba, csak azért nem, mert nem kapott rá Moszkvából utasítást. Egy tiszántúli volt gazdálkodó jelenleg nyugdíjas rakodómunkás. Egy rühes patkányt kellene mellétemetni, különben kidobja magából a föld. Egy 50 éves szaftos megjegyzése: kár ,hogy az anyja .. nem volt szecskavágó, mikor kibújt belőle."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|