Rendszerváltás és az MTI

	Mi van a kerekasztal alatt?
München, 1989. július 7. (SZER, Magyar híradó) - Miután az Országgyűlés legutóbbi ülésszaka a Btk. módosításával eltörölte a közveszélyes munkakerülés vétségét, ma szabadulnak mindazok, akik ennek a nagyon speiciálisan kommunista találmánynak, az általában kmk gyanánt emlegetett közveszélyes munkakerülés fabrikált vétségének voltak az áldozatai. A kmk vétség elleni tiltakozás is egyike volt annak a sok és sokféle kérdésnek, amelyet először a nyilvánosság előtt - azaz akkor még a szamizdat nyilvánosság előtt - az ellenzék vetett fel. A régi idők ellenzékének szívós munkája - és tegyük azért hozzá: a világpolitikai helyzet - tette lehetővé mindazokat a tárgyalásokat, amelyeket ma nemzeti kerekasztal (sic ) néven emlegetünk. Mi van a kerekasztal alatt? Szőcs Gézát hallják Budapestről: - A nemzeti kerekasztal, amelyről, mint tudjuk háromszög alakú, de négyoldalú, a legalsó szerveződés szintjén összesen 12 munkabizottság keretei között nyújt lehetőséget az érdekek, nézetek és szempontok ütköztetésére, vagyis a kompromisszumkereső dialógusra. E 12 albizottság közül, amelyből 6 politikai, 6 pedig gazdasági témákat tárgyal, nem feltétlenül mindegyikben sikerül majd a konszenzusig eljutni, végül talán megelégednek majd az egymáshoz legközelebb eső szempontok higgadt tisztázásával és kijelölésével, más csoportokban viszont parázs feszültségek kísérhetik végig a tárgyalásokat. Ilyennek tűnik mindjárt az 1/1-es munkabizottság, amely az alkotmánymódosítás, az alkotmánybíróság kérdéseivel, a köztársasági elnök intézményével foglalkozik. Az ellenzék a maga részéről leszögezte, mint egységes álláspontot, hogy semmiképp nem tartja célszerűnek és nem helyesli az elnökválasztást az általános parlamenti választásokat megelőzően. (folyt.) 1989. július 7., péntek
Vissza »

	- Mi van a kerekasztal alatt? - 1. folyt.
Más politikai tényezők azonban nyilvánvalóan, és bevallottan ennek az ellenkezőjét szeretnék elérni és e kérdés úgy tűnik jelenleg minden egyébnél inkább alkalmas a kedélyek borzolására. Sima, egyszerű, zökkenőmentes megoldásban nem sokan reménykednek. Ezekben a napokban még két olyan téma van, amellyel kapcsolatban jól érezhetők, egyértelműek az emóciók is, nemcsak az érvek. Az egyik az, hogy mi történjék az úgy tűnik végzetesen meghasadt és identitásválságba került szociáldemokratákkal. Mármint hogy ki, mennyi és milyen szinten képviselje a szociáldemokratákat a Kerekasztalon. Ennek eldöntésére három hét áll a szocdemek rendelkezésére. Ha ez alatt nem tudják rendezni soraikat, az Ellenzéki Kerekasztalnak kellene majd - ha nem is szívesen - jószolgálati bizottságot kiküldenie a kérdés tisztázására, ami persze újabb presztízsvesztés lenne a Szociáldemokrata Párt számára. A másik nem csak napirenden, hanem úgy tűnik, hogy forrón tartott kérdés: részt vehet-e az egyelőre csak a háromszög negyedik oldalán, azaz megfigyelői státuszban jelenlévő néhány szervezet a Kerekasztal albizottságainak munkájában? Elsősorban a Magyar Függetlenségi Párt, valamint a Politikai Foglyok Országos Szövetsége szeretne részt venni a tárgyalásokon, de úgy tűnik a többiek nem kívánják a konszenzus viszonylagos esélyeit - vagyis a tárgyalási erőteret esetleges, és részben ismeretlen, de talán illuzórikusnak, vagy nem konstruktívnak érzett igények, szempontok miatt destabilizálni. +++ 1989. július 7., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »