|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
|
Szabaddemokraták
|
München, 1989. március 29. (SZER, Kommentár nélkül) - Az egyperces néma felállás után, amellyel a küldöttek arra emlékeztek március 19-én a Corvin moziban, hogy az ország 45 éve idegen megszállás alatt szenved, Tamás Gáspár Miklós tartotta meg a Szabad Demokraták Szövetségének programbeszédét. - Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Szabaddemokraták! Kicsi a bors, de erős - tartja a közmondás. A Szabad Demokraták Szövetsége kis párt, de akik részt vettek vitáiban, jól tudják, hogy majd szétveti a szellemi energia, majd szétpattan a gondolatoktól. Bár kívánatos volna, hogy az egy szabaddemokrata főre eső politikai Ötletesség mennyisége gyorsan csökkenjen - oly módon, hogy taglétszámuk meghúszszorozódjék, mégse röstelljük, hogy 4-5 átlagos magyar kispártra való politika szorult beléjük. Ennek a hatalmas politikai energiának azonban ki kell szabadulnia, máskülönben megárt. Magyarországon ma többféle ellenzéki mozgalom létezik. Mielőtt osztályoznám őket, engedjék meg, hogy futtában visszautasítsam a tömegkommunikációs bürokráciában a kiagyalt az alternatív jelzőt, amellyel bennünket a (...) lármafaragó rock-bandákhoz csapnak -, holott mi emezeknél sokkal dallamosabbak vagyunk. No de, van olyan magyar ellenzéki párt, amely nem tudja, mit akar, de azt nagyon akarja - és oly sikeresen köti át a három divatszínben ragyogó pántlikával, hogy olykor magam is elhiszem, van a zsákban macska. Van olyan ellenzéki párt, amely történelmi nevére bízza a politikai munkát. Ezek a mágusok pártjai. A mágus így szól: ha egykoron lehetett e néven tömegmozgalom, akkor ma is - csiribí-csiribá - lehet, föltéve, hogy erősen koncentrálunk, lehunyjuk a szemünket, és nem gondolunk Berecz Jánosra. Van olyan ellenzéki párt, amely viszont nem arra épít, hogy emlékszünk a múltra, hanem arra, hogy elfelejtettük. Elfeledtük volna, hogy nemcsak gumibot, betiltás, gumicella, kirakatpör és gumiparagrafus létezik a demokrácia kordában- és karbantartására, hanem manipuláció, csalás, szalámi-vagdosás, beugratás és baksis. Van végül olyan ellenzéki párt, amelynek az olykor elvékonyodó harsogása annak a magányos erdei sétálónak a fütyörészésére emlékeztet, aki félénken tipeg Jó csönd herceg előtt. Mindezek a pártocskák a teljesen, félig- vagy sehogyan sem leküzdött félelem pártjai. A félelemé, amely nemcsak a cselekvést, de a gondolatot és az álmot is elfojtotta János király Magyarországán. A pár éve még szégyenletesen népszerű Kádár azzal lopta be magát az ő általa halálra ijesztett nép szívébe, hogy elhitette: ő a legeslegkisebb rossz. Azóta kiderült, hogy van még nála is kisebb rossz -, de az se jó semmire. Itt van azután az állítólagos kormánypárt: övé az ország, a hatalom és a dicsőség, na meg 700 ezer tag. De ami kérdéses volt 10 esztendeje, jelesül: hogy vannak-e közte kommunisták? - kérdéses ma is. Az uralkodó állampárt is több párt ma föltehetőleg. Az egyiktől levelet kaptam március 17-ikén. így szól: "Lógni fogtok." Újságból kivágott betűkből volt összeragasztva a szöveg. Fölteszem azért sértették a magyar helyesírást - lógni -, mert az aznapi Népszabadság címbetűi között nem akadt hosszú ó. - Engedjék meg kedves hallgatóink, hogy egy megjegyzés erejéig megszakítsam Tamás Gáspár Miklós fejtegetését. Névtelen levelet, a "lógni fogtok", vagy hasonló fenyegetéssel, az SZDSZ mintegy 40 vezetőségi tagja kapott a közgyűlés előtt. És most ismét Tamás Gáspár Miklós. - Tömör bírálat ez Tisztelt Tagtársaim -, és én megszívleltem. Mit is jelentsen az, hogy lógni fogunk? A névtelen levélíró párt úgy véli, hogy kifogyott az érvekből. Továbbá: a névtelen levélíró párt azt gondolja, hogyha ez így megy tovább, veszélybe kerül. Azt gondolja: számára a politika lehetőségei kimerültek, mi a hatalmat akarjuk, erre esélyünk van, és ezt esélyt megtorlásra akarjuk kihasználni. Hadd válaszoljak szelíden az NLP-nek, mármint a Névtelen Levélíró Pártnak. Minden párt a hatalmat akarja. Mi is, bármilyen kicsik vagyunk -, bár az NLP-nél, remélem nagyobbak. Csakhogy demokráciában a hatalom mást jelent, mint amire nagybecsű bírálóm, a névtelen levélíró gondolt. Tételezzük föl, hogy a szabad választások után létrejövő új magyar demokráciában az SZDSZ kormányt alapít. Tételezzük föl, hogy én volnék a miniszterelnök, és szeretném ellátni Névtelen Levélíró baját. Mit tehetnék? Elrendelhetném a nyomozást? Nem. Legföljebb magánemberként följelentést tehetnék a rendőrségen ismeretlen tettes ellen. Mit tehetek, ha a rendőrkapitány nem veszi komolyan az ügyet? Semmit. Rábírhatnám az ügyészt, ha netán a nyomozó hatóság megtalálja a névtelen levélírót, hogy vádat emeljen? Semmiképpen. Az ügyész csak a bíróságnak van alárendelve, vele szemben én, a miniszterelnök, én csak egyszerű panaszos lehetek. Ha netán az ügyész vádat emel, elérhetem a bíróságnál, hogy viszonylag súlyos ítéletet kapjon? Lehetetlenség. Befolyásolási kísérletért csúnyán megüthetném a bokámat, magam kerülnék bíróság elé. Ha mindezt nem lehet, elérhetném-e titkosrendőrségemnél, hogy zaklassák Névtelen Levélírót? Lehetetlen, hisz nincsen titkosrendőrség, sőt nincs országos rendőrség. Eljárhatnék-e a helyi önkormányzatnál, hogy uszítsa rá fogdmegjeit? Semmiképpen. A helyi önkormányzat független, nincs fölötte hatalmam. Kommunista államférfi mértékével mérve gyöngécske figura lennék bizony. Hadd üzenjem erről a szószékről: Kedves Névtelen Levélíró, a demokrácia az Ön biztonságát is szavatolja. Ugyanis Ön nem annyira azzal fenyeget engem, hogy lógni fogok, hanem attól tart, hogy Ön fog lógni. Hadd jelentsem ki: nem fog. Ha rajtunk múlik, senki sem fog egyébként, mert ellenezzük a halálbüntetést. Azt akarjuk, hogy ebben az országban senki sem féljen többé, még Ön sem - ha nem is tudunk ma még gyöngéd szeretettel gondolni Önre. De épp ez az: nem kell szeretnünk Önt ahhoz, hogy Önnek nemhogy csak semmi baja ne essék, hanem hogy azon legyünk, hadd érezze Ön jól magát, és nem bolygatjuk: helyes-e Önnek voltaképpen kiemelt nyugdíjat kapnia? Élvezze Ön a nyugdíját, és élvezze megérdemelt nyugalmát és biztonságát - de ezt nem névtelen leveleivel érdemelte ki ugyan, csak azzal, hogy Ön is honfitársunk: magyar állampolgár. Több jogcímre nincs szüksége. Mégsem szabad szemet hunynunk a fölött, miért is retteg a Névtelen Levélírók Pártja. A 70-es években szokás volt szidni a fölülről jövő reformot. A fizikai szellem munkásai ezzel szemben alulról jövő reformot szorgalmaztak. Ezt helyesen tették, csak megfeledkeztek egy fogalmi distinkcióról: nevezetesen arról, hogy az alulról jövő reform neve: forradalom. Ugyanis: a reform olyan változás, amely ugyan messzemenően átalakíthatja az adott berendezkedést, de ahhoz, hogy reformnak nevezhesse magát, két föltételt kell teljesítenie. Az egyik az, hogy fönntartja a hatalmi fölsőbbség folytonosságát - azaz ne vonja kétségbe a hatalmat gyakorló csoport hatalomgyakorlásának legitimitását, törvényességét, jogosságát - a másik pedig az, hogy a változtatást maguk a hatalom birtokosai hajtsák végre, a változtatási kényszer alulról ne zavarja őket a kényszernek való engedelmeskedésben, azaz elvben fönnmaradjon az adott hatalomnak az a szabadsága, hogy akár ne reformáljon, ha így tartja helyesnek, anélkül, hogy attól tarthatnánk, hogy kiakólbólitják. Magyarország népe - és körében mi, az új demokratikus mozgalmak képviselői - láthatólag úgy véli, hogy ez a fajta reform - a kommunista hatalom természetéből fakadó okok miatt - nem válthatja be a jó sokáig hozzá fűzött reményeket. Ez az önkényuralom nem tud úgy reformálni, hogy szabaddá tegye azokat az erőket, amelyeknek a reform érdekében áll. A kommunista hatalom nem egyszerűen bizonyos intézkedések keresztülvitelére létrehozott szükségállapot - pedig ez a diktatúrának a Római Köztársaság idejéből származó eredeti értelme. A kommunista párt egy világtörténelmi terv végrehajtására szövetkezett mozgalomból ered. A reform azt jelentené: lemondtak erről a világtörténelmi tervről. így a diktatúra visszanyerné eredeti értelmét, sikere vagy kudarca esetén szükségtelenné válnék, visszaállhatna a normális állapot. De szemben a klasszikus diktatúrával, ebben az esetben van egy maradék: maga a mozgalom. Ezért jogosulatlan a spanyolországi demokratikus átmenettel való párhuzam. Mi történjék azzal a szerkezettel, amely egyszerre mozgalom, bürokrácia, (...) sajátos világszemlélet köré szerveződött politikai kultúra. A mai tagolatlan, de hatalmas demokratikus mozgalom nemcsak egy bizonyos politikával szakít, nemcsak az államosító, újraelosztó, szervező, kiváltságokat porciózó, titkosító, cenzúrázó, utasítgató stílussal -, hanem egyrészt bizonyos emberekkel, akik ezt a szituációt természetesnek, célirányosnak, helyesnek tartják, és ennek folytán előnyeik származnak belőle -, másrészt pedig egy meggyökeresedett illúzióval. Azzal ugyanis, hogy az államhivatalnokok értelmi fölismerése többet ér, mint a laikus honpolgár puszta tetszésnyilvánítása. Azzal az illúzióval, amely szerint valaki más jobban tudhatja mi jó nekem -, ha úgy vélném ez rossz nekem: atyai joga a fejemre ütni. Mindezzel szakítani: forradalmi politika. Ám mi mindig reform és forradalom keresztútján állunk, mivel nem akarunk újabb kínokat szabadítani sokat szenvedett hazánkra. Azt szeretnők, ha békésen megteremthetnénk olyan legitim hatalmat, amelyet végre magunk bízhatunk meg azzal, hogy a kedvünkre való reformokat életbe léptesse. Az új törvényesség: az szabadelvű demokratikus magyar jogállam megteremtése - amellett, hogy önmagában helyes - arra is jó, hogy vértelen és törvényes forradalom útján végre eljöhessen a reform ideje. Örülhetünk annak, hogy kommunista ipari kapitányok bankhiteleket vesznek föl arra, hogy majd részvénypaketteket vásárolnak. Nem személyek ellen harcolunk. Ha az egykori vörös báró tőkepénzesként egy igazán szabad piac részt vevője lesz, lelke rajta, inkább játsszék a tőzsdén, mintsem szolgálati fegyverével játszadozzék. Ha a KISZ panziót nyit volt agymosó-iskolájában - ez nem az a KISZ, amely adófilléreinket ellenünk használta, csak egy az újgazdag vállalkozók között, akik kétes eredetű pénzekkel bánnak el szabad versenyben. Lelke rajta. Ha a hajlékony gerincű karrierista ma demokratikus irányban karrierista, az a demokrácia erejét mutatja. Isten hozta Önöket, karrieristák. Gyarapítsák bátran sorainkat, nem ellenezzük, hogy tollasodjanak, nem bánjuk az önök neofita túlbuzgalmát. Nagyszerű dolog, hogy Önök időben változtak: úgy hisszük érdekük a magyar nemzet szabadsága. Lelkük rajta. A kiváltságokat nem negatív módon óhajtjuk mi megnyirbálni: csak ki akarjuk őket terjeszteni az egész nép körére. Nem elvenni, adni akarunk, másoknak, magunknak, mindenkinek. Olyan világról álmodunk, ahol az egymástól tetemesen különböző erős egyéniségek vitákban is megférnek, versenyezve is összetartanak. Ahol az ellentétek a nemzetet gazdagítják, ahol nem berlini fallal és aknazárral kell megtartani a honfiakat a hazában, hanem a hon vonzereje által. Azt akarjuk, hogy miénk legyen a legizgalmasabb, a legokosabb, a legmerészebb ország a régióban, amely új szelleménél fogva mutat példát, mutat erőt, mutat kiutat. Es itt az ideje, hogy leszögezzük tisztelt szabaddemokraták: mi hazafiak vagyunk. Amikor elutasítjuk a nyáj-ösztönű nacionalizmust és az agy-egyengető államszocializmust, a magyar szabadelvű hagyományhoz térünk vissza, amely nem színtelen-szagtalan eszperantót beszélt, hanem a diéta legveretesebb magyar nyelvét. Nekünk Hölgyeim és Uraim - dolgunk van Európában. Nekünk az egész magyarságot kell kimentenünk két világháború romhalmazából. Ezt csak akkor tehetjük, ha mi leszünk a régióban, a demokrácia zászlóshajója. Nekünk nem kellenek sem a bundás indulatok, sem a haza-fitogtatás. De nem azért, mert félünk a nemzettől, hanem azért, mert mi vagyunk a nemzet -, mi is vagyunk a nemzet. Reméljük lesz ellenzéki összefogás - de ez nem lehet akármilyen. Ahhoz, hogy európai szabadelvű eszményeinket, Széchenyi és Eötvös eszményeit elfogadtassuk, meg kell erősödnünk. Hívjunk magunk közé mindenkit, aki nemcsak menetelni, hanem építeni is akar, mindenkit, akit nem riaszt a gondolat, mindenkit, akinek a szívét megdobogtatja a szabadság. Végezzünk kortesmunkát Magyarországért. Adjunk esélyt a nemzetnek, hogy meglássa: igazunk van. +++
1989. március 29., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|