Rendszerváltás és az MTI

	Kibontakozóban a pártok versenye
Müchen, 1989. március 21. (SZER, Világhíradó) - Az SZDSZ hétvégi közgyűléséhez kapcsolódik Kármentő Imre kommentárja: - Leánynévre keresztelték újszülött fiúgyermeküket némely ifjú apák, furfangos parasztok a múlt században a Habsburgok magyar királyságában, hogy aztán legény korában el ne vigyék a gyereket katonának. Manapság a modern államokban aligha célravezető az efféle fortély. Nem hozhat eredményt akkor sem, ha a legények katonáskodása helyett egészen más a tét - mondjuk egy politikai párt betiltása, kivált nálunk a hatalmát még korántsem elvesztett pártállam viszonyai között. Ha ez az állam, ez a párt célszerűnek ítéli és elég erősnek is érzi magát hozzá, akkor be fogja tiltani a neki nem tetsző politikai szervezeteket, bármi legyen is a nevük. Ha leánynévre kereszteljük a fiút, azaz ha szövetségnek, fórumnak, uniónak nevezzük azt a független szervezetet, amelynek a politikai párt szerepét szánjuk, úgy épp a pártállamot nem téveszthetjük meg. Kőszeg Ferenc a Szabad Demokraták Szövetsége minapi közgyűlésén úgy fogalmazott, hogy az SZDSZ máris politikai pártként tevékenykedik, de azt a szót, hogy párt felesleges volna felvenni a nevébe. Egyébként nem a név a lényeg, hiszen például a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió kifogástalanul működik, mint párt, noha nem párt a neve. Ezzel az érveléssel három meggondolást lehet szembeszögezni. Az elsőre utaltam már előbb. A pártállam megtalálja a módját a betiltásnak, ebben a formai mozzanatok csak negyedórákig akadályozhatják meg. A független szervezetnek ez a szerfölött rövid ideig érvényesülő taktikai előnye csekély ahhoz a hátrányhoz mérten, amit a szélesebb közvélemény megnyeréséért folyó versenyben kénytelen elszenvedni amiatt, hogy nem nevezi pártnak magát. Ha Jóskát Bözsinek hívják, az mindig gyanús - és ebben áll a második érvem. A harmadik csak megerősíti ezt; a magyar politikai hagyományok mindig is a párt elnevezéshez kapcsolódtak. A nyugatnémet példa emlegetése emiatt nem helyénvaló. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint az a felmérés, amelyet a Magyar Közvéleménykutató Intézet végzett március elején. Amint a Magyar Nemzet március 20-i számából kiderült, a többpártrendszer közönségfogadtatását tudakoló kérdezőbiztosok csak azt firtatták, mennyiben helyeslik az emberek a nevükben is pártnak mondott szervezetek létrejöttét. A Szociáldemokrata-, a Kisgazda- és a Magyar Néppárt szóba került, a Szabad Demokraták Szövetsége nem. És tehet-e bárki szemrehányást manipuláció címén a felmérést végzőknek, amikor az SZDSZ maga sem akarja, hogy formailag pártnak tekintsék? Természetesen nemcsak a közvéleménykutatók nem tartják annak, hanem a pártok túlnyomó része sem. Ez pedig nagy hátrány az SZDSZ-re akkor, amikor pártok - igen, pártok versenye van kibontakozóban, és amikor a társadalom politizálni kívánna. Haraszti Miklós a Szabad Európa Rádióban elhangzott interjújában úgy vélekedett, hogy Magyarországon a többpártrendszerrel, a sok párttal szemben máris nagyobb ellenőrzés mutatkozik, mint Nyugaton - nem osztom ezt a felfogását. Közvéleményünkre még távolról sem a kiábrándultság, hanem a bizalmatlanság és a félelem a jellemző, ha az új pártokról van szó. Zárójelben szólva: öreg hiba fokozni a bizalmatlanságot olyan követeléssel, hogy az új pártok az MSZMP módjára kapjanak költségvetési támogatást. Az alapító mozzanat az, hogy a szerveződni törekvő társadalom létre akarja hozni a politikai céljait elszántan vállaló független szervezeteit - ezeknek párt a nevük. Már a Demokrata Fórumtól azt várták, hogy párt legyen az MSZMP-vel szemben, és ez az elvárás most az MDF országos gyűlésén is határozott nyomásként jelentkezett, arra késztetve a vezetőség habozó tagjait, hogy három hónapon belül napirendre tűzzék a párttá szerveződést. Hasonló eljárások fogalmazódtak meg már tavaly novemberben az SZDSZ alakuló közgyűlésén. Nem pusztán szóhasználat dolga, ha egy politikai szervezet nevében is pártnak vallja magát. Elszántságot, céltudatosságot tükröz és így a siker egyik feltétele, amint, hogyha kerüli ezt az elnevezést, akkor bajosan háríthatja el a vádat, hogy kertelni akar. Ez pedig a kudarc egyik lényeges oka lehet. +++ 1989. március 21., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »