Rendszerváltás és az MTI

	dr. Keresztes Sándor - időszerű kérdések
München, 1989. november 12. (SZER, Világhíradó) - Vadász János: - Mától kezdve minden vasárnap este világhíradónk műsorában időt biztosítunk magyarországi pártok vezetőinek, képviselőinek, hogy időszerű kérdésekről kifejtsék véleményüket. Ami természetesen nem feltétlenül egyezik meg szekesztőségünk véleményével. Első ízben dr. Keresztes Sándor, a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt elnöke lép mikrofonunk elé: - Ezen a héten számunkra két esemény is volt. Az egyik az Európai Parlament küldöttségének a látogatása. A kereszténydemokrata frakció, melyet Egon Klepsch vezetett és tagja volt Habsburg Ottó is, ők voltak, akik meglátogattak bennünket. Egy egész délelőttöt szántak ránk. A politikai helyzetről informálódtak a mi nézőpontunk szerint, s azután a párt nézetéről érdeklődtek. Ami számunkra nagy öröm volt, hogy egyrészt kijelentették, hogy bennünket tekintenek a kereszténydemokrata testvérpártnak, amelyet majd közösségükbe fognak kooptálni, másik pedig az, hogy a Klepsch elnök gratulált nekünk ahhoz és helyeselte, hogy a Nemzeti Kerekasztal egyezményét aláírtuk. Azért említettem meg, mert a másik ezzel kapcsolatos: ami a magyar közvéleményt leginkább foglalkoztatja, az a közelgő népszavazásnak a megtartása. Köztudottak az előzmények. Mi annak idején a tárgyalások folyamán egy csomagtervet láttunk, az úgynevezett sarkalatos törvényekben és annak egyik feltétele, egyik tartalma volt az úgynevezett köztársasági törvény, illetve a köztársasági elnök megválasztásáról szóló állásfoglalás. Mi amellett foglaltunk állást, hogy a köztársasági elnököt meg kell választani mielőbb, éspedig népszavazás útján. (folyt.) 1989. november 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- dr. Keresztes Sándor - időszerű kérdések - 1. folyt.
Állásfoglalásunkat azzal indokoltuk, hogy a bizonytalan idők, melyekben élünk és abban az időben még a visszarendeződésnek a veszélye sokkal nagyobb lehetőséggel fenyegetett, szükségesnek láttuk azt, hogy egy fontos közjogi intézményünk, mint amilyen a köztársasági elnök, melyet betölt az államban, rendezett legyen, hiszen Magyarországon tulajdonképpen az elmúlt időszakban a hadseregnek nem volt parancsnoka. Létezett egy honvédelmi bizottmány, vagy bizottság, amelynek a párt főtitkára volt a parancsnoka. Ebben az időben azonban a párt már széthullóban volt. Azután felmerült a parlament önfeloszlatásának a veszélye is, és egy hatalmi vákuum elkerülése miatt láttuk szükségesnek, hogy legyen egy köztársasági elnök, mely mint fix pont garanciája lehet a reform továbbfejlődésének. Tehát mi akkor, mint minden politikai alku, egy ilyen szempontból kötöttünk egy kompromisszumot, és cserében természetesen a többi aláíróval együtt a munkásőrség feloszlatását, a pártszervezeteknek az üzemi kivonulását és a pártvagyonnak a kérdését is követeltük. Most közben történt azután, miután a parlament hivatása magaslatára nőtt. Azt hiszem ezt az ország, világ elismerte, amikor tulajdonképpen a rendszerváltozásnak a törvénykezési intézkedéseit meghozta. Én azt hiszem, hogy a régi pártok, akik aláírták ezt a megállapodást, erkölcsileg és etikailag, amely azért a politikában is kell érvényesüljön, kötelezi az aláírókat arra, hogy a megállapodás minden pontja végrehajtassék. (folyt.) 1989. november 12., vasárnap
Vissza »

	- dr. Keresztes Sándor - időszerű kérdések - 2. folyt.
Tehát nagyon furcsának tartom, hogy miután a parlament és az uralomra jutott reformerők hatására megtörtént a jogalkotásban az általunk kívánt változás, akkor egy olyan megegyezési pontot, amelyet mi elfogadtunk cserébe kompromisszumként, most nyíltan ellene foglaljunk állást. Megmondom őszintén, ez egy bizalmi kérdés, és bizalmi válságot is jelenthet magunk között is. Mert hiszen hogy lehet majdan egy koalíciós kormányzat idején egymásban megbízni, amikor a megállapodásoknak a megtartására nincs meg a kellő garancia? Azután olyan szempontból is veszélyesnek látom, hogy azok a reformellenes erők, amelyek nem haltak meg, léteznek, és készen állnak a szervezkedésre köztudomásúlag, azok egy ilyen esetben, hogyha a reformot végrehajtó tárgyaló felek, amelyek lehettek bármelyik oldalán is a tárgyalásoknál, azt igazolják, hogy a megállapodásokat nem lehet megtartani, ez tulajdonképpen a visszarendeződés hívei alá ad lovat, és a saját táborukból kivált reformerőknek egy komoly támadási felületet, hogy íme, az ellenzékkel nem lehetett megegyezni, mert az ellenzék tulajdonképpen átejtette őket. Ezt kellene megfontolni a szavazóknak, és azt hiszem, hogy igenis el kell menni szavazni, és ilyen értelemben kell dönteni. +++ 1989. november 12., vasárnap
Vissza »