 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
 |
- Beszélő 27. száma - 3. folyt.
|
A régi elit az 1956-os forradalom idején megtapasztalhatta a
társadalom erejét, és ezután több mint harminc évig félt tőle.
Miután a hatalomhoz görcsösen ragaszkodott, és az általa létrehozott
monopóliumok hatalmával nem tudott eredményesen szembeszegülni, e
félelem az ország eladósodásához vezetett.
Az új elitnek ezzel szemben nincsenek katartikus társadalmi
élményei. Tagjai 1956-ban jórészt még gyerekek voltak,
szocializációjuk egy atomizált, artikulátlan, szegregált apátiába
süllyedt társadalomban ment végbe. Szinte megváltozhatatlannak tűnt
számukra, hogy a változó komolyságú reformkezdeményezések a hatalom
felső régióiból indulnak ki. A politikailag érdekes dolgok -
legalábbis látszólag - a hatalom felső szintjein dőltek el. Ezért a
hatalmi ambícióval megáldott fiatal szakemberek úgy vélhették, elég
felfelé figyelni.
Nem a társadalomtól való félelmet hiányolom. Hiszen a régi elit
példája mutatja - és Bibó Istvántól is tudjuk -, hogy a politikában
a félelem rossz tanácsadó. Ráadásul a félelem ma már meg is jelent
az új elit tudatában. Ami hányzik, az a társadalom mély rétegeiben
zajló folyamatokra, mint politikai folyamatokra való kíváncsiság a
képesség és szándék a társadalmi empátiára, a valós társadalmi erők
figyelembevételére. Miután az új elit társadalom képe rendkívül
homályos és előítéletes, újdonsült félelmében túl sok a
kezelhetetlen, tárgytalan szorongás, társadalmi benyomásait nem
tudja igazán feldolgozni, racionalizálni. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|