|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
|
Pótválasztások - különkiadás
|
München, 1989. augusztus 5. (SZER, Világhíradó/különkiadás) - Kedves hallgatóink A Világhíradó pótválasztási különkiadását hallják. A szerkesztő a Szabad Európa Rádió 17-es stúdiójában Lengyel Szaniszló: - Most érkeztek az eredmények két pótválasztásról, a szalagcím: Két MDF győzelem. Szegeden a választásra, szavazásra jogosultak 50,22 százaléka járult az urnákhoz, kétharmaduk dr. Raffay Ernőre voksolt, a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére. Kecskeméten a szavazásban való részvétel 52 százalékos volt, a győztes dr. Debereczeni József, a Magyar Demokrata Fórum jelöltje. Kiskunfélegyházáról még nem érkezett jelentés. - Hallgassák meg a részletekről Szőcs Géza szegedi tudósítását: - Ezelőtt néhány perccel derült ki itt, a szegedi választási elnökségen, hogy körülbelül minden három választópolgár az MDF jelöltjére, dr. Raffay Ernő történészre adta ma szavazatát a szegedi pótválasztáson. Ezen természetesen a szavazóhelyiségekben megjelent honpolgárok kétharmada értendő. A számlálás még nem fejeződött be. Hogy Raffay Ernő nem két riválisával, Dobozy Levente független jelölttel és Miklós Károly kommunista jelölttel vívta az igazi küzdelmet, hanem a szavazástól távol maradókkal, arról az is tanúskodik, hogy - mint az urnák lezárásakor kiderült - épp csak, hogy meghaladták a szavazás érvényességéhez szükséges 50 százalékot. Százalékokban kifejezve 50,22 százalékos volt a részvétel, vagyis az elméletileg szükséges minimális létszámnál 47 személlyel több jelent meg leadni a szavaztát. Ezen a négytucat emberen múlott az, hogy nem marad üresen az Apró Antal lemondásával szabaddá lett képviselői szék az Országgyűlésben. (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pótválasztások - különkiadás - 1. folyt.
|
Választási győzelme utáni első rádióinterjúját Raffay Ernő a Szabad Európa hallgatóinak ígérte. Mielőtt megpróbálnám a mikrofonhoz hívni, hadd ismertessem röviden a Kecskemétről és Kiskunfélegyházáról érkezett híreket. Kecskeméten mintegy 52 százalékos részvételi aránnyal zárták az urnákat, Kiskunfélegyházán egy órával kitolták, azaz meghosszabbították a szavazási programot, de miután 20 perccel 7 óra előtt még mindig csak 46 százalékos volt a részvételi arány, 7 órára úgy tűnik nem sikerült elérni az 50 százalékot. Legtöbb - már ezek szerint nem érvényesíthető - szavazatot az eddigi becslések szerint az MSZMP jelöltje kapta volna. Kecskeméten viszont a Magyar Demokrata Fórum jelöltje, Debreczeni József nyerte el a képviselői mandátumot. - Szőcs Géza szegedi tudósítását hallották. Kedves hallgatóink, hozzá kell tennünk, hogy ezek a legfrisebb, hivatalosan még meg nem erősített eredmények. Mint Szőcs Géza az imént mondta, Kecskeméten - nem hivatalosan - a győzelmet dr. Debreczeni József, a Magyar Demokrata Fórum jelöltje szerezte meg. Vele készített interjút Szekeres László: - Két héttel ezelőtt attól tartottunk, hogy öt jelölt közül képtelenség, hogy bármelyik megszerezze az abszolút többséget, ami akkor még szükséges volt, és végül is amiatt nem lett képviselője a városnak, mert a résztvevők, a szavazók nem járultak elég nagy számban az urnákhoz. Azt hiszem, hogy ennek a helyzetnek, ennek az állapotnak a 40 év diktatúrája az oka, amelyik mindenféle politikai kultúrát kiölt, és semmiféle politikai kultúrát nem teremtett az új nemzedékekben. Az emberek számára a politika valamilyen sötét csalás, valamilyen hazugság, valami olyasmi, amitől ők semmi jót nem remélhetnek.(folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pótválasztás - különkiad. - 2. folyt.
|
Elmúlt a kényszer, amelyik az eddigi álválasztásokra elvitte őket, és most a szabadság megélésének az az első fokozata nagyon sokak számára, hogy most megtehetik azt, hogy nem mennek el. Az emberek jelentős része úgy gondolkodik, hogy azt szeretné, hogyha a bére megemelkedne, vagy az árak a felére csökkennének, és amíg ez be nem következik, addig ő semmilyen politikussal szóba nem áll, vagy aki ezt nem tudja neki garantálni. Egyszerűen az kéne, hogy megértsék, hogy ahhoz, hogy ez az állapot javuljon, ahhoz a régi hatalmat le kell váltani, a régi rendszert meg kell semmisíteni, és a régi hatalmat csak úgy lehet leváltani, hogyha mindenekelőtt eljönnek azokra a választásokra, ahol a régi hatalom emberei helyett új embereket lehet a hatalomra juttatni. - Hogy érzed, tudsz-e valamit tenni egy olyan parlamenten belül, amelyet még a régi struktúra szerint választottak meg, illetve választattak meg, és olyan emberek között, akik egészen másként gondolkodnak - legalábbis javarészében -, mint te? - Igen. Biztos vagyok abban, hogy a bekerülés ténye jelentősebb, mint a bentlét maga. Tehát az a néhány ellenzéki képviselő nyilvánvalóan nem tudja a parlamenti erőviszonyokat megváltoztatni. Egészen biztos viszont, hogy olyan markáns és radikálisan ellenzéki hangot tudunk megütni, amelyik önmagában is jelentős politikai tényezővé válhat, lévén, hogy a televízió közvetíti a parlamenti üléseket. És hát köztudomású, hogy ennek a parlamentnek kell azokat az átmeneti lépéseket megtenni, amik az igazi demokratikus átalakulásnak az előfeltételei: a választójogi törvény elfogadása, illetve a pártokat szabályozó törvénynek az elfogadása, és hát a lehetőség szerint nyilván igyekszünk - már a Roszik Gáborral és a többiekkel együtt - olyan irányba befolyásolni ezeket a törvényeket, amennyire csak képesek leszünk, hogy azok a lehető legdemokratikusabbak legyenek. (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pótválasztás - különkiadás - 3. folyt.
|
Ennek a választásnak azt hiszem, az a legnagyobb szerepe, hogy előre jelezheti a majdani nagy választásoknak az esélyeit, lehetőségeit. Ezek a választások arra is jók, hogy az emberek elhihetik azt, hogy valóban lehetséges MSZMP képvisejelöltet leszavazni, és valóban lehetséges ellenzéki képviselőjelöltet bejuttatni a parlamentbe. - Ez a parlament, amelyikbe te bekerülsz, már elég régóta együtt van. Hogy érzed, mennyire van vagy lesz lehetőséged az informálódásra, a felkészülésre? Tehát előkészülni ahhoz, hogy tényleg hasznos és aktív munkát végezhess? - Itt nyilvánvalóan óriási munkára lesz szükség, óriási felkészülésre, hiszen én történelem tanárként bármennyire is ismerem mondjuk a gazdaságnak vagy a politikának bizonyos alaptörvényszerűségeit, de olyan részletkérdésekbe menően, mint ahogy a parlamenti döntéshozatal ezt megkívánná, arra nyilván nem vagyok felkészült. Feltétlenül támaszkodni szeretnék a Magyar Demokrata Fórum szakértőire, egyáltalán a Magyar Demokrata Fórumnak az elnökségére, apparátusára a felkészítés során és az ellenzéki képviselőjelölt-társaimra. - Most a megválasztás utáni percekben, órákban - természetesen az ünneplésen kívül - mit érzel az első és legközelebbi fontos feladatodnak, már mint képviselő? - Mindenekelőtt megköszönni mindazoknak, akik engem támogattak, mindazoknak a munkáját, akik a választási előkészületek során itt, Kecskeméten az MDF-ben segítségemre voltak, és hát nagyon komolyan mondom azt, hogy néhány napi pihenés után csakugyan megkezdeni a felkészülést. - Köszönöm szépen Debreczeni József dr. képviselőnek (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pótválasztás - különkiad. - 4. folyt.
|
- Szekeres László beszélgetett a Magyar Demokrata Fórum kecskeméti vezetőségének két tagjával - dr. Páncél Gyulával és dr. Józsa Fábiánnal - is a szavazásról és egészében a választási hadjáratról: - Én azt tudom elmondani, hogy tulajdonképpen a győzelmünk az már csak egy dolgon múlik. Végső soron az első forduló is csak egy dolgon múlt, és ez a dolog a legnagyobb dolog tulajdonképpen: maga a nép. Az igazság az, hogy itt az elmúlt 40 évben ez az úgynevezett mocsárhelyzet olyan mélységessé vált, hogy az embereket nem nagyon érdekli a politika, hellyel-közzel azt is kinyilvánítják, hogy nemcsak a régi, hanem az újabb szerveződések sem. Ilyen értelemben tehát mi a népben bízhatunk, és ennek szinonímájára, illetve ehhez hasonlóan a kommunista párt sem bízhat másban, mint abban, hogy a nép ismét nem jön el kellő létszámban szavazni, illetve helyesebben választani. Ugyanis, ha eljönne, biztos, hogy mi fogunk győzni. Nekem ez a véleményem. A választások helyi állását illetően kapunk is erre azért kecsegtető adatokat, mert eddig 30-tól 50 százalékos a jelenlét. Bár nem lehetünk még abszult biztosak a dolgunkban, de ez a bizonytalanság - ismételten mondom - csak attól függ, illetve az motíválja, hogy a választók 50 százaléka eljön-e szavazni, vagy sem. Ha eljönnek, biztosan győzünk. - Ugyanehhez hadd tegyem hozzá, hogy a törvény értelmében ebben a második fordulóban, az úgynevezett pótválasztások során a jelöltnek már nem kell abszolút többséget szereznie - tehát 50 százalék plusz egy főt -, hanem elegendő egy relatív többségnek a megszerzése is. Ilyen értelemben sokkal kedvezőbb a helyzet, mint az első forduló után, akkor ugyanis öt jelölt volt, és az öt jelölt közül kellett volna egy jelöltnek abszolút többséget szereznie. (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pótválasztás - különkiad - 5. folyt.
|
Na most, a választások azt igazolták - az időközi választások -, hogy gyakorlatilag csaknem meg tudtuk szerezni ezt az abszolút többséget is öt jelölt és négy politikai szervezet között. Ez rendkívül kedvező és rendkívül biztató volt a második fordulóra nézve is, ugyanakkor azonban nagyon tanulságos volt a dolognak az a része, hogy nem tudtuk eléggé ráhangolni a polgárokat magára a választásra, nem tudtuk igazából - ezek szerint - őket a központba, a propagandánknak, a választási hadjáratunknak a központjába állítani. Na most, ebből pedig az a nagyon logikus és tiszta feladat következett ezek után, hogy a propagandákban központi helyet kellett a választóknak biztosítani, és ezt megtettük az időközi választás, illetve a pótválasztás közötti időszakban. Ha lehet, még nagyobb sebbességfokozatra kapcsoltunk, még több eszközt vetettünk be, és úgy tűnik, hogy ennek bejött az eredménye. Nagy szép a részvétel aránya az elmúlt fordulóhoz képest. Már most körülbelül annyian jöttek el szavazni, mint legutóbb az egész nap folyamán. - Előző beszélgetéseinkben az MSZMP jelöltjére szavazó választótól hallottam olyan véleményeket, hogy az MDF reklámkampánya szerintük egy kicsit túlzottan erőteljes, agresszív volt. Ehhez van-e valami mondanivalótok? - Ehhez kapcsolódva azt szeretném elmondani - és itt ismét utalni kell vissza a szavazópolgárok érdektelenségére -, hogy tulajdonképpen vállaljuk mi ezt a kifejezést is, hogy agresszív, vállaljuk a pejoratív értelem félretételével. Tulajdonképpen ez a szó jelen pillanatban véleményem szerint nemes értelmű, ha ezt el is követtük, mert igenis az embereket az eddigi tespedtségből föl kell rázni, és egyszerű szavakkal kell tudtukra adni. És mint kiderült, bizony ezek az egyszerű és célirányos szavak úgy látszik, hogy nagyon sok fülnek igen furcsán hangzottak. Például nagyon furcsán hangzott a következő egyszerű mondat: "Nem kommunistát, hanem demokratát a parlamentbe ". Ebből az egyszerű mondatból ért a magyar. (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pótválasztás különkiad. - 6. folyt.
|
Ha a magyar állampolgár ma 180 kifejezésekből is pontosan értheti, hogy miről van szó, természetesen azokat a mondatokat használnánk, és nagyon reménykedünk is abban, hogy mostantól kezdve - akár már a közeljövőben is - sokkal finomabban kell, hogy kifejezzük magunkat, megengedhetjük magunknak azt a luxust - idézőjelben -, hogy füleknek, mindenféle fülnek tetsző mondatokat alkalmazzunk, de ezt jelen pillanatban sajnos, nem tudjuk elkerülni. Az is kiderült - ugyanis ez a mi kútfőnkben termett meg ez a gondolat -, hogy ezt valójában az emberek is igénylik, hiszen oly nagyfokú, a politikai kulturálatlanság, ami egyáltalán nem csoda az elmúlt 40 évből következően, hogy végül is maga a tömeg követelte ezt ki. Nagyon sok választópolgárral én is, társaim is beszélgetve végül is kiderült, hogy egyszerűen nem értik, hogy miről van szó. Odajönnek hozzám a következő kérdéssel: "Tessék mondani az MSZMP, vagy az MDF a jobb párt? Mert én a jobbikra szeretnék szavazni". Kérdezem én, hogy hogyan lehet ilyen kérdésre válaszolni. Igenis, ilyen kérdésekre érthetően, korrekten, egyes füleket esetleg sértően, de céltudatosan, pontosan kell válaszolni, mert az emberek ma ezt igénylik. Ezért tettük ezt a propagandánkat. - Különben az összes nyugati demokratikus országban egy-egy választási hadjáratnál ezek a módszerek, sőt még ennél sokkal harsányabbak is teljesen megengedettek és természetesek. - Hadd mondjam el, hogy már a választást megelőző jelölőgyűlések során valami olyan hangulatnak, valami új szellem kialakulásának lehettünk a tanúi, amire az elmúlt 40 esztendőben ebben az országban nem volt példa. Itt valóban kibontakozott és nagyon látványosan kialakult egy politikai harc a mandátum megszerzéséért. Na most, a jelölőgyűlésen ettől néhánya megijedtek, és a szemünkre vetették azt, hogy hát itt tulajdonképpen nemzeti megbékélésre volna szükség, hát miért rontunk mi egymásra, miért vitatkozunk a kommunistákkal, a független jelölttel, akár az MDF-el is - habár náluk nagyon hasonló volt a propagálása a két független szervezet jelöltjének. Mi erre azt javasoltuk, hogy a választási harc, az nem a nagy összeborulások, nem a nagy szívmelengedések időszaka. (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pótválasztás - különkiad. - 7. folyt.
|
Ma a választásnak pontosan az a célja, hogy a programok különbözősége, az elvek és a karakterek különbözősége útján az egyes szervezetek és az egyes jelöltek megméressenek, és ki-ki ki tudja választani a neki legszimpatikusabbat, a neki leginkább tetszőt és azt, amitől egy jobb jövőt remél. Tehát ezért kell politikai harcot folytatni, ezért kell intenzív és harsány propagandát kifejteni. Na most, elhangzott itt olyan dolog is - egy barátom szájából a közelmúltban, aki megállított az utcán -, hogy azért nem nélkülöz a mi propagandánk néminemű demagógiát? El kellett ismernem: valóban, nem nélkülöz néminemű demagógiát, viszont itt ezrek életéhez próbáltunk szólni, és úgy kellett megszólalnunk, hogy mindenki értsen belőle, az egyetemi tanár is, meg az egyszerű kubikus ember is értsen belőle. Ezt nem lehet másképpen, tehát bizonyosfajta leegyszerűsítések egy ilyen propagandakampány során természetszerűen adódnak, és ez szükségszerű. De ettől függetlenül nem hiszem azt, hogy ez a mi idézőjelbe tett demagógiánk, ez bárminemű kárt okozott volna bárkinek is. - Én még azt is hozátenném ehhez, hogy ez a kifejezés, hogy demagógia, ez tulajdonképpen szintén lejáratta magát minálunk, és szintén az utóbbi időben igyekeztünk ezt, illetve igyekeztek lejáratni. Kérdezek én valamit: demagógia-e ma Petőfi Sándor verse, hogy "Talpra magyar, hí a haza, itt az idő most vagy soha"? - Ez kérem nem demagógia, ez mai aktualitás. Mi végső soron ennek szellemében propagáltunk. Petőfi Sándor soha nem lehet demagóg. Ma igazán aktuális. Ezt a demagógiát - vállaljuk. - Szekeres László beszélgetését hallották az MDF kecskeméti vezetőségének két tagjával - dr. Pánczél Gyulával és dr. Józsa Fábiánnal - a szavazásról és a választási hadjáratról. A beszélgetés még a nemhivatalos eredmény közreadása előtt készült, de tartalma - mint hallották - nem évült el. (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pótválasztás - különkiad. - 8. folyt.
|
- Dr. Raffay Ernőt kérdezem 8 óra után 5 perccel, amikor nemhivatalos jelentések szerint a szegedi szavazás eredményeképpen megnyerte a pótválasztásokat. Érdeklődöm, hogy számított-e a győzelemre? - A győzelemre természetesen számítottam. Hosszú és nehéz két hónap van mögöttünk és munkatársaink mögött. Ha hinni lehet a nemhivatalos adatoknak - körülbelül fél óra múlva várhatók a hivatalos adatok -, akkor valóban a Magyar Demokrata Fórum szegedi jelöltje megnyerte az országgyűlési választást. El szeretném mondani, hogy ezt jelentős lépésnek tartom és tartjuk a demokráca, Magyarország demokratizálása felé. El vagyunk szánva arra, hogy végig megyünk ezen az úton és példának tekintjük a mostani szegedi eseményeket a majdani nagyválasztások előtt, illetve az egész ország népe számára. - Raffay Ernő, mivel magyarázza, hogy most többen mentek el a szavazásra, hogy most nagyobb volt az érdeklődés? - Több tényezővel lehet ezt magyarázni, én most csak egyet hadd emeljek ki: a július 22-ikei választásokon, Szegeden az MSZMP-jelöltek már a jelölőgyűléseken kiestek. Nem volt MSZMP-jelölt, így egy független jelölt és egy MDF-jelölt között választhatott a választópolgár. Most egy pót-jelölőgyűlésen harmadik jelöltként egy MSZMP-tag is bejött, és most úgy gondolom, hogy hozta azt a hiányzó, körülbelül 900-980 választópolgárt, akik ezt a részvételi 50,22 százalékot biztosították. - Hogyan tovább az ön számára Raffay Ernő, mint országgyűlési képviselő, és hogyan tovább az MDF számára ezután a győzelem után? (folyt.)
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pótválasztás -különkiad. - 9. folyt.
|
- Hadd beszéljek először a Magyar Demokrata Fórumról. A Magyar Demokrata Fórum alapszabályzatában is szerepel, hogy mind az országgyűlési, mind a helyhatósági választásokon képviselőket állít. Ezt most megtettük. Úgy érzem, hogy ezzel nagy lépést tettünk előre a célunk megvalósítása felé, ami a választásokon való részvételt és a sikert illeti. Ami az én személyemre szólt a kérdéséből, meg kell mondanom, hogy én nem egyéni karrierből indultam ezen az országgyűlési választáson, hanem úgy gondoltam, mostmár másfél éve úgy gondolom, hogy a Krisztus utáni második évezredben ez az utolsó lehetőség a magyar nép előtt arra, hogy abból a válságból, abból a gazdasági, politikai, morális, kulturális válságból, amely válságba a kommunista párt sodorta ezt az országot, a magyar államiságot és a benne élő magyarságot, kibontakozhassunk. Hát én ennek megfelelően szeretnék politizálni majdan a parlamentben. - Köszönöm a beszélgetést Raffay Ernő abban a reményben, hogy a hivatalos jelentések megerősítik az eddigi nemhivatalos jelentést a győzelméről. - Köszönöm a gratulációit. +++
1989. augusztus 5., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|