Rendszerváltás és az MTI

	Magyarország - a holland sajtó tükrében
München, 1989. augusztus 5. (SZER, A munka világa) - Ott áll az amsterdami Telegraaf című újság karikatúráján a nagybajuszú kalapos Magyarország - ingben-gatyában, lábán csizma, mert a bakancs már lekopott. Helyette láncot visel, rajta horogkeresztes borjú, a nyakában géppisztolyos, több mázsás SS-tiszt ül, akit egyszer csak állon vág egy hatalmas ököl. Aztán már látjuk is a boldog folytatást: a nagybajuszú Ludas Matyit, nyakában meg több mázsás dobtáras géppisztolyos katona, kezében babérág, csizmáján sarló, kalapács, sarkantyú. Aztán a happy end: Ludas Matyi Magyarországa Ciccolina jelenlétében búcsút int az orosz tankoknak. Matyi kezében koronás-címeres zászló, a tankon felirat: domoj. Magyarországnak Hollandiában hatalmas sajtója van a Szovjetunióval, Lengyelroszággal és Romániával egyetemben. Az első kettővel mint a peresztrojka és a glasznoszty két kimagasló zászlóvivőjével, Romániával mint "a negyedik világ" felé haladás úttörőjével foglalkoznak. De vigyázat - csapongani fogok. Témánk Magyarország, de ha már a keleti szomszéd, az örökifjú dák király is szóba került, az igen takarékos hollandok igen cinikus ötlete: ne dobjuk ki a leszerelt vasfüggönyt, exportáljuk Romániába. Persze hiába a lángvágó, a vasfüggönynek, mint az éremnek, két oldala van - idézi Konrád Györgyöt a rotterdami újság, a Handelsblad. Az amsterdami kerekasztal-belszélgetésen elmondta az író, hogy a holland repülőtéren megkérkeztekor a határőrök gyanakodva végignézték és megkérdezték, van-e jegye visszafelé. Egy mérkőzésre érkező kosárlabda csapatot pedig megkérték, hogy mutassák a pénzüket: van-e elég? "Vasfüggöny-vándorlás" - ezen a kerekasztal-beszélgetésen hangozott el az osztrák dramaturg, Kurt Pen(?) szájából, hogy Ausztriában egy újfajta rasszizmus ütötte fel a fejét. Kiváltó oka: a bevásárló magyarok. (folyt.) 1989. augusztus 5., szombat
Vissza »

	- Holland sajtóvélemények - 1. folyt.
Míg az osztrák közvélemény a nyugati határok teljes eltünését kívánja, Keletre visszasírja a vasfüggönyt. De nem zavar ez minket. Minden ötödik magyar a szegénységi küszöb alatt él, az infláció 17 százalékos, az életszínvonal visszaesett az 1973-as szintre, az egy főre jutott dolláradósság a legnagyobb Kelet-Európában - tudósít a Telegraaf. - De mindez képtelen elvenni az örömöt - véli a lap. Magyarországon már maguk a pártvezetők is nyíltan parlamenti demokráciáról, többpártrendszerről beszélnek, s Magyarországot hamarosan nem hívják népköztársaságának, a címerből eltűnik a vörös csillag. Berecz János a sűllyesztöben. A hajdani pártüdülőkben nyugati túristák szaunáznak, a független pártok nőnek mint a gomba. Nagy Imrét és társait rehabilitálják, Európa legfiatalabb miniszerelnöke, a Harwardot is megjárt Németh Karl - kereszteli újra Németh Miklóst a cikkíró. Aztán: 1956 - ellenforradalom, vagy népfelkelés? - teszi fel a kérdést a cikkíró. És nemcsak ő: június eleje óta általában minden Magyarországról megjelent cikk megemlíti a forradalmat, amelynek leverése akkoriban Hollandiában is tömegmegmozdulást váltott ki. A kommunista székház akkori ostromáról is beszámol a Vrij Nederland "Nagy Imre az észt osztó" című cikkében. Akkor hangzottak az egyik székházat védő kommunista vezető szájából a történelmi szavak: "Évekig hívtuk a tömeget, hogy jöjjön hozzánk, és tessék, most itt van, és vasrudakkal kell őket távol tartanunk." Azokban a napokban a magyarországi események hatására veszítette el Sztálin útját Amsterdam is. - A most 77 éves Job Zwart így emlékszik: - Két exkommunista társammal ballagtunk, és lecsavaroztuk az utcatáblát, kiraktuk, hogy Szabadság út. Jött a rendőrség, szóltak, hogy ezt nem lehet, mi meg mondtuk, hogy már miért nem lehetne. Aztán bementünk a polgármesterhez, aki rögtön fogadott minket. Ő is azt mondta, hogy ezt nem lehet. Mi mondtuk: de lehet (folyt.) 1989. augusztus 5., szombat
Vissza »

	- Holland sajtóvélemények - 2. folyt.
Az utcát azóta hivatalosan Szabadság útnak hívják. Ez életemben az egyetlen cselekedetem, amit a hatóságok jóváhagytak - mondta Job Zwart, az exkommunista, aki 1930-ban a Szovjetunióban járt továbbképzésen, ahonnan csalódottan tért vissza. Most némi öreges optimizmussal tekint a kelet-európai változásokra. - Hajdanában még találkoztam a későb árulóként agyonlőtt Buharinnal. Őt is rehabilitálták. A végén mindannyiunknak igaza lesz. Megérte? - Nem. Igor Kornelissen 1981-ben utazott Magyarországra, hogy az akkori magyar történelem néhány nemlétező személyéről írjon cikket. Nagy Imréről és a Nyugaton ismeretlen többiekről, például Gímes Miklósról. Miért kellett ennek az újságírónak meghalnia? A szovjet megszállás utáni illegális lap szerkesztéséért - Igor Kornelissen hihetetlennek találta a dolgot, s 25 év múltán elindult Gímes Miklós életét és pályáját rekonstruálni, persze konspirálva. 1981-et írunk. Ma már Kornelissen úr is bevallja, félrevezette a magyar hatóságokat: azt mondta, hogy a magyar mezőgazdaságról kíván írni. Azt mégsem mondhatta, hogy Halda Alízt és a kivégzések tanúit kívánja felkeresni. Úgyhogy Igor Kornelissen a mai napig kitűnően tájékozott a magyar disznótenyésztésről, mert kalauzai kimerítően tájékoztatták - Nagy Imre és társai, többek között Gímes Miklós sorsáról azonban nem. Egy újabb lassított 1956 játszódik le a mai Magyarorzságon? - teszi fel a kérdést az amsterdami De Volkskrant most megjelent peresztrojka-sorozatában. - Nem, az idők változtak. Ez nem 1956, még ha a magyarok ugyanazt akarják is, mint akkor. Más a helyzet ma, amikor Gorbacsov, mintha mi sem lenne természetesebb, rábólint a magyarországi többpártrendszerre. Apropó - többpártrendszer. A Handelsblad beszámol a szabaddemokraták budapesti kongresszusáról. Szögletes mozgású, overálos mezőgazdasági dolgozó kapaszkodik az emelvényre, kezdi beszámolóját. Ő is hozzászól. (folyt.) 1989. augusztus 5., szombat
Vissza »

	- Holland sajtóvélemények - 3. folyt.
Minket vidéken, érdekel a kávéházi demokrácia. A legjobb lesz, ha megcsináljátok a programotokat egy vörös függöny mögött, és csak akkor jöttök elő, ha már kész. Egyébként amire a népnek most szüksége van, az a nyelv. A tudósító szerint intő jel: az értelmiség jelentős erőit és a hajdani demokratikus ellenzék nagy részét tömörítő SZDSZ - egyesek szerint a régi hirhedt meghatározással: urbánus társaság - felelőtlen, nem nemzeti csoportosulás. A következő lépés a hajdani rosszemlékű vita kiindulása lehet, ami a jelenlegi helyzetben súlyos következményekkel járhat, fegyverül szolgálhat az ellenzék erőit megosztani próbálók számára. Végül, sokat foglalkozik a holland sajtó két 77 éves úrnak a magyar közéletben betöltött szerepével. Az egyikük: Habsburg Ottó és magyarországi diadalútja. A kimelt, színes elemek: Mátyás templom-beli keresztelő, az "Éljen soká a király"-t és "Éljen Ottó"-t kiáltozó tömeg. A másik: a 77 éves korában meghalt Kádár János. A holland sajtót még mindíg izgató kérdés - a Vrij Nederlandban megjelölt alapos pályakép, Hamburger Mihály írása címét idézve: hogyan tudott Kádár János a magyar forradalom árulója, Nagy Imre gyilkosa, ilyen elképesztően népszerűvé válni, és azután közöny és részvétlenség közepette bukni?" - Avagy: "Árulóból a nép atyja, az ország János bácsija?" A holland sajtó képe pontos és érzelemmentes. Miért ne lenne az? Nem kezelik a bukott pártvezért egy görög tragédia hőseként, ahogy azt az ÉS vezércikkírója teszi. Nem olvasták Balaskó Jenő 1973-as "János és én" című versét sem, amit úgy érzem, e témában ma még - vagy már - jogosan idézhetünk: "Mikor az útra rátévedt, / János mindenre ráébredt. / Sokszor mondtam neki: ne félj / János, inkább zubbonyt kefélj. / Azt hitte, hogy szigorú / vagyok és jómodorú. / Olykor mindíg elém állt, / zavarában meditált. / Mindennapi élvezetem / az úttesten átvezetem. / Mikor a járdán rámréved, / János mindenre ráébred." +++ 1989. augusztus 5., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »