 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
 |
Új elképzelések az intézményes érdekegyeztetésre - Kik legyenek a résztvevők? (2. rész)
|
Így megmaradna az a hármas tagoltság - munkaadók, munkavállalók,
kormány - amely leginkább megfelel az érdekek legfelsőbb szintű
egyeztetésének, s a szövetségeken keresztül az új szervezetek
bekapcsolódása a tárgyalásokba sem jelentene gondot. A tárgyalófelek
egyenranguságát az fejezné ki, hogy a három főszereplő - a
munkáltatók és a munkavállalók szövetsége, illetve a kormány -
mindegyike egyforma, egyharmados szavazataránnyal rendelkezne.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács ehhez hasonló átalakítására
már történtek kezdeményezések, ami azonban eddig a résztvevők
ellenállásába ütközött. Az OÉT-ben jelenleg közreműködő szövetkezeti
képviseletek nem szívesen adnák fel önállóságukat, ugyanakkor a
kivülrekedtek, elsősorban a SZOT-tól független szakszervezetek egyre
jobban nehezményezik, hogy nincs lehetőségük a tárgyalásokon való
részvételre. Minden új jelentkezőt viszont önálló félként, önálló
szavazati joggal nem lehet felvenni a tanácsba, mert az
döntésképtelenséghez vezetne, arról nem is szólva, hogy maguk a
résztvevők sem fogadnák el, ha egy kisebb, néhány ezer vagy tízezer
fős szervezet szavazatának ugyanolyan súlya lenne, mint egy
többszázres, milliós tagságot tömörítő képviseletnek.
A szervezeti, formai kérdéseknél azonban ma még sokkal inkább az
befolyásolja az érdekegyeztetés eredményességét, hogy a
tárgyalófelek tisztázzák magukban, kit is képviselnek igazán, s
erről nyíltan színt is valljanak. A felek egy része ugyanis ma még
aszerint lép fel munkaadóként vagy tagságának munkavállalói
képviseletében, hogy éppen milyen téma van terítéken, de sokszor még
egy kérdésen belül is ellentmondásba keverednek saját magukkal.
Ugyanígy kevés eredmény várható a legfelsőbb fórumoktól, ha
nincsenek meg azok a középszintű, akár ágazati, akár területi
egyeztetési lehetőségek, amelyek az országos szintű megállapodásokat
magukra nézve elfogadnák, s azokat további, a helyi körülményekhez,
sajátosságokhoz igazodó tárgyalásokon realizálnák. Márpedig azok a
szervezetek, amelyek feladata lenne e középszintű fórumok
kialakítása, egyelőre csak szavakban - bár egyre nagyobb hangsúllyal
- sürgetik létrehozásukat. A szakszervezetekkel szemben a munkaadói
szervezetek, a vállalati vezetők nagy része még csak szükségességét
sem látja a középszintű érdekegyeztetéseknek, mert abban önállóságuk
korlátozását, az államigazgatási irányítás burkolt átmentését vélik
felfedezni. Ezzel ellentétben a munkavállalók körében tapasztalható
bizonytalanság, amely egyre gyakrabban sztrájkkövetelésekhez vezet,
éppen a nyilvános megállapodások hiányából, a döntéshozatalból való
kizárásukból fakad. (MTI)
1989. augusztus 5., szombat 18:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|