|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
|
Romániai útijegyzet (1.rész)
|
1989 július 16. /MTI-PRESS/- Friss hír a statisztika világából: drasztikusan, 32 százalékkal visszaesett a Romániába kiutazó magyarok száma. Alábbi írásunk szerzője nem tartozik azok közé, akik itthon maradtak: igaz, látogatása hivatalos volt. Élményeinek egy szeletét az alábbiakban megosztja a nyilvánossággal.
- Mario vezet. Az ébredező városban helyenként 110-re is felgyorsít. Bár errefelé - a korlátozó intézkedések miatt - az otthoninál kisebb a forgalom, azért a mutatványt így is sokan megcsodálják. Az üzletek előtt kígyózó sorokból megtört tekintetek merednek utánunk. A járdákon, az útkereszteződésekben a közrend őrei, akikből annyi posztol ebben a városban, hogy az először erre járó idegen rendkívüli állapotot sejt. De Mariót ez nem zavarja. A rendőrök ugyanis, ahelyett, hogy üldözésünkre indulnának, már messziről tisztelgésre emelik a kezüket. Ez persze nem nekünk szól. A kocsi, amit Mario vezet, piros, elöl-hátul rikító szinű sóárga rendszámtáblával. Az pedig a kiválasztottaké, akiknek minden, vagy talán még ennél is több - megengedett. Legalábbis erről sustorognak nekünk helyi kísérőink, mindig biztos távolságra az illetéktelen fülektől, a besúgók hadától. Mario biztosan vezet. Stílusán érződik, hogy nem valamiféle egyszerű tanfolyamon kapott kiképzést. Időről-időre gumibotot dug ki a nyitott ablakon - azt meséli egy rendőrtől ,,szerezte,, - és kaszáló mozdulatokkal szorítja le az útról a szembejövő járműveket. Mario apró termetű, fekete szemű, fekete hajú, 40-esnek tűnik. Nemcsak jó pilóta, hanem kiváló pszichológus is. Amikor vidékre megyünk, nappal is bekapcsolva tartja a fényszórókat. Ha a távolban feltűnik egy-egy rendkőrkocsi mellett vigyázó egyenruhás - és ez elég gyakori látvány, hiszen ebben az országban a rend és a fegyelem a két legfontosabb jelszó -, Mario felgyorsít és veszettül nyomja a dudát. A rend őre láthatóan elbizonytalanodik. Aztán a legegyszerűbb módszert választja. Haptákba vágja magát. A következő őrt álló, néhány kilométerrel arrább, már messziről tiszteleg, nyilván URH-n értesítették a rikító rendszámtáblájú kocsi érkezéséről. Mariot még sohasem merészelték megbüntetni gyorshajtásért. Azt mesélik róla, gyakran a rendőröket is szidalmazza és azzal fenyegeti őket, hogy hamar megszabadulhatnak váll-lapjaiktól. Mariot csak egyvalaki állíthatja meg. A városban, ahol elszállásoltak bennünket, napról-napra, a legváratlanabb időpontokban lezárják az utcákat. Ilyenkor a forgalom félórákra-órákra megbénul. Az autóbuszokról és a villamosokról fürtökben lógnak az emberek. (folyt.)
1989. július 16., vasárnap 10:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|