 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Straub F. Brunó búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Straub F. Brunónak a
Mező Imre úti temetőben elmondott beszédét. Keretet később adunk.
x x x
Tisztelt Gyászolók, Családtagok
Államférfiútól búcsúzunk, századunk nagy magyar politikusától,
századunk nagy magyar politikusától, történelmünk különös sorsú,
tragikus hősétől, akinek a poklokat is meg kellett járnia, hogy
azután teremteni, alkotni tudjon, és akinek végnapjai shakespeare-i
sorokat juttatnak eszembe:
,,A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.,,
Nem a túlélők kíméletlensége idézteti velem ezeket a szavakat,
hanem a megrendültség és a tapasztalat. A megrendültség, mert egy
magányos és nagy fa dőlt ki mellőlünk, aki már sejtjeiben érezte
kikerülhetetlen pusztulását. És a tapasztalat szól belőlem, mert a
közeljövő mindig átlép az elődökön, olykor érzelmekkel telítetten,
olykor közönyösen, sőt cinikusan, de nagyon gyakran mindenképpen
igazságtalanul.
Ha Kádár János még közöttünk volna, a maga fanyar
bölcsességével, népi ihletésű józanságával bizonyára ugyanezt
mondaná. Talán hunyorítana is hozzá, tudván, hogy a halál épp oly
kikerülhetetlen, mint az utókor önigazoló ítélkezése azok fölött,
akik a legnehezebb időkben mertek szerepet vállani a történelemben.
És Ő azok közül való volt.
Azt a harmincnál is több esztendőt, amit hazánk első embereként
élt meg, immár végérvényesen Kádár-korszakként őrzi meg a históriai
emlékezet. Neve egy hosszú és tanulságos időszak jelzője lett. Ez
ellen már hiába tiltakozna szikár puritánizmusa, a személyiség
kultuszát következetesen elutasító erkölcsi és politikai
érzékenysége. De hát ki tudta volna nála jobban, hogy a személyes
szándéknak mindig meg kell hajolnia az élet valóságai előtt?
Hiszen
sokszor meghajolt Ő is, mert meg kellett hajolnia. Nem önmagáért,
hanem a vállalt szolgálatért. Mert Kádár János szolgált. Előbb talán
csak egy osztályt és egy pártot, majd a magyarság millióit,
bennünket, a nemzet párton kívüli többségét is. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 19:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|