|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
|
Gyászszertartás - Kimmel Emil nyilatkozata
|
1989. július 14., péntek - Kádár János személyiségéhez méltó a gyászszertartás - foglalta össze a végső tiszteletadás első napi tapasztalatait Kimmel Emil, az MSZMP helyettes szóvivője az MTI munkatársának pénteken a kora reggeli órákban. - A tisztelgők tízezrei nemcsak elköszönnek, hanem köszönetet is mondanak mindazért, amit Kádár János tett az elmúlt 32 esztendő alatt a párt vezetőjeként az ország érdekében. Ezt az időszakot méltán lehet elnevezni korszaknak arról, aki előtt fejet hajtanak. A kegyeletadók mai nehezebb anyagi helyzetükben is gondolnak a 60-as, 70-es évek folyamatosan javuló hangulatára, közérzetére.
E benyomások nemcsak a személyesen megjelentek száma és méltóságteljes magatartása alapján alakulhattak ki - mondta Kimmel Emil -, hanem a táviratok ezrei nyomán is, amelyek Kádár János halála óta szünet nélkül érkeznek a Központi Bizottsághoz és az özvegyhez. Nyilvánosságra hozataluk terjedelmi okok miatt lehetetlen. Ugyanígy virágok, koszorúk érkeznek azoktól, akik valamilyen ok miatt nem tudják személyesen leróni kegyeletüket. Megrázó élmény volt, amikor éjszaka az egyik utolsó látogató azzal a kéréssel fordult a rendezőkhöz, engedjék meg, hogy megsimogassa a koporsót. A 20-30 év közötti, farmernadrágos fiatalember hosszú percekig zokogott Kádár János ravatala előtt, s a rendezők, akiknek torka napközben is sokszor elszorult, talán most érzékenyültek el legjobban. (MTI)
1989. július 14., péntek 08:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|