Rendszerváltás és az MTI

	Egy nekrológ elemzése
München, 1989. július 7. (SZER, Magyar híradó) - Tegnap és ma Magyarországon és a világban egyaránt sok és sokféle nekrológ hangzott el arra az emberre emlékezve, aki csak kevéssel élte túl a saját nevével fémjelzett korszak határát. A Kádár-búcsúztatók szövegei közül az egyik különlegesebb figyelmet érdemel. Kasza Lászlóé a mikrofon: - Egy, a műfaját tekintve is furcsa megemlékezés jelent meg Kádár Jánosról Búcsú címmel a Népszabadságban. Az MSZMP elnökségének négy tagja írta alá névvel. Tehát nem a szokásos testületi nyilatkozat, hiszen akkor az állna ott, hogy az MSZMP Központi Bizottságának elnöksége, hanem valami más, személyesebb. Egyfajta változtatás az eddigi merev rendszerben? Minden bizonnyal. Ők négyen el akarják kerülni, hogy az MSZMP vezető testülete a társadalom szemében továbbra is névtelen, megfoghatatlan Kaffka-intézmény legyen. De hát úgy gondolom nem ez az egyedüli ok. Az MSZMP vezetősége választások előtt áll, választás lesz az októberi pártkongresszuson, továbbá - és ez lesz az igazi nagy próbatétel - új pártot, rajta keresztül új kormányt választ 45 után, reméljük először, szabadon, a társadalom. Az elnökség tagjai tudják, nekik a pártkongresszuson, az MSZMP-nek pedig a parlamenti választásokon csak akkor lesz esélye, ha egységet demonstrálnak, mert a választási harc megkezdődött, feltételezem ezt volt hivatva bizonyítani a Kádártól vett búcsúnak ez a nevekkel jegyzett formája. Most sem vagyok biztos abban, hogy szolgálja a célt ez a - számomra egyébként rokonszenves - módszer. Nem hiszem, mert nem őszinte. Most nem is arra gondolok, hogy milyen világok választják el egymástól azt a négy közösen aláíró embert. Politikában esküdt ellenségek őszinte együttműködése is elképzelhető a cél - amely személyes céljuk is - érdekében. (folyt.) 1989. július 7., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Egy nekrológ elemzése - 1. folyt.
Sokkal inkább gondot okoz, hogy milyen fontos tényeket hagytak ki az életrajzból. Kádár jelentéktelen hivatalait felsorolják, de arról nem tesznek említést, hogy 1948 és 1950 között - a Rajk- és a Mindszenty-per ideje - belügyminiszter volt. Felháborító, hogy a forradalom leverését és a megtorlást ezzel a mondattal intézik el, idézem: 1956-ban a párt vezetője lett - idézet vége. Illyés Gyula sem tud már tiltakozni az ellen, hogy barátjának nevezik Kádár Jánost. De leginkább az kérdőjelezi meg - szerintem - a sok dícséretet tartalmazó írás őszinteségét, hogy szerzői köztudomásúan nem szerették Kádárt, sőt késhegyre menő harcot folytattak ellene. Nyers Rezső gazdasági reformterveit a főtitkár semmisítette meg az 1970-es évek elején, kizárta a vezetésből, még egy két év előtti KB-ülésen is nyilvánosan bírálta. Tudjuk, Pozsgay Imre neve hallattára dühromot kapott a főtitkár, el is küldte, ahogy akkor azt mondták, parkolópályára a Népfronthoz. Németh Miklóssal nem állt szóba Kádár, mert nem értette meg egy gazdasági szakember eszmefuttatását. Grósz Károly egyetlen igazán nagy tette, Kádár megbuktatása volt tavaly májusban. Ebből következtethetünk a köztük lévő viszonyra. Biztos vagyok abban, hogy az MSZMP elnöksége olyan lépést akart tenni, amellyel használ a párt tekintélyének, de azt is gondolom, hogy ez nem sikerült, mert amit írtak nem volt őszinte. A választók pedig semmit nem honorálnak kevésbé, mint ezt. Halottról vagy jót, vagy semmit - szokták mondani. Úgy gondolom, az MSZMP elnökségének tagjai pártuk, szavahihetőségük érdekében jobban tették volna, ha semmit sem mondanak. +++ 1989. július 7., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »