Rendszerváltás és az MTI

	Kádár János életútja
Köln, 1989. július 6. (Deutschlandfunk) - Életének 77. évében elhunyt Kádár János, az MSZMP sokéves vezetője. A magyar politikus életútját és pályafutását egyik munkatársunk a Nyugat nézőpontjából méltatja. - A kommunista országokban a karrier legmagasabb lépcsőfokáig eljutni kétes értékű siker. Aki a sztálini időszakban elvesztette az egyensúlyt, arra csaknem törvényszerűen a halál várt. Az áldozatoknak hosszú a sora, Zinovjeven, Kamenyeven, Buharinon, Radeken át egészen Trockijig és Berijáig vezet, magyar részről Kun Béla is ide sorolható. A következő nemzedékek története már kevésbé véres, de tulajdonképpen Hruscsov éppen úgy eltűnt a süllyesztőben, mint Gomulka, Dubcek vagy Walter Ulbricht. Az egykori kommunista egyeduralkodók neve igen gyorsan elhalványult, gondoljunk csak Rákosi Mátyásra, vagy Leonyid Brezsnyevre. Kádár János sorsa mintha annak a tételnek az ellenkezőjét bizonyítaná, hogy a forradalom feltartóztathatatlanul elpusztítja saját szülötteit. Kádár János az ötvenes években - a vesztőhelyet éppen megúszva -, ötvenhat novemberében árulóként került a Magyar Szocialista Munkáspárt élére, és a sztálini diktatúránál is hosszabb ideig, 32 éven át maradt hatalmon. A közvéleményben kialakult képe ezekben az évtizedekben nagy változásokon ment át. A forradalmárok hóhérától a nemzeti közmegegyezés kovácsáig szélesült a profil. Kádár adta ki a jelszót: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ennek a János-királyi tézisnek köszönhetően a hetvenes évek végétől egészen a nyolcvanas esztendők derekáig honfitársai körében olyan népszerűségnek örvendett, hogy egyetlen kommunista vezetőként még a teljesen demokratikus választásoktól sem kellett volna tartania. 1988-ban azonban leváltották pártvezetői tisztségéből, és az azóta eltelt idő alatt tevékenységéről is merőben más kép alakult ki. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kádár János életútja - 1. folyt.
Nem mondhatnánk, hogy elfeledve halt meg, de mindenesetre nimbuszától megfosztva. Politikai szerepének meglehetősen merev kontúrjai elhomályosultak, mintahogy Kádár maga is a homályból bukkant elő. A huszas években kitanulta a szerszámgép-lakatosi szakmát, és belépett a kommunista pártba. "Barna" fedőnév alatt funkcionárius lett, és hamarosan megismerkedhetett a Horthy-korszak Magyarországának börtöneivel. Ezekben az években kötött szoros barátságot Rajk Lászlóval, akinek 20 esztendővel későbbi kirakatperét és kivégzését már mint felelős politikus élte meg. Kádár szerepe e sötét tragédiában mindmáig tisztázatlan, csakúgy néma csend uralkodik abban a kérdésben is, hogy Rákosi börtönében valóban kínozták-e őt. Homály fedi annak okát is, hogy Kádár a népfelkelés drámai napjai után miért hagyta cserben Nagy Imrét, miért minősítette a kezdetben dicsőséges forradalomnak kikiáltott 1956 októberét, később sötét és reakciós ellenforradalomnak. Kádár János egy életen át vakbuzgó katonaként követte a párt vélt parancsát, tartotta magát a fegyelemhez, bárki is képviselte a hatalmat. Moszkva nyomásának valamelyes lazulása után sok gyakorlati leleményességgel kiépítette az egyensúlyt a merev ideológia és a nép reális létszükséglete között, és - bár katasztrófális eladósodás árán - utat nyitott egy szerény politikai és gazdasági csoda számára a létező szocializmus keretein belül, sőt gyakran közvetítő szerepet töltött be a Nyugat és a Kelet között. A Gorbacsov-korszak azonban Kádárnak már épp oly kevéssé biztosított helyet, mint a Sztálin utáni korszak Rákosinak. Kádár János világképétől a glasznoszty és peresztrojka már igen távol esett, attól a jelentől, ahol a munkások újra legálisan sztrájkolhatnak, és ismét hivatalosan megünnepelhetik március 15-ikét. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kádár János életútja - 2. folyt.
Magyarországon gombamódra szaporodnak a különböző pártok és tömörülések, az életszemléletet pedig messzemenően az egyén boldogulása határozza meg. Ebben a megváltozott légkörben Kádár János személye útjában volt Nagy Imre régen esedékes rehabilitálásának. Az egykori pártvezető felett eljárt az idő. Csaknem vak engedelmessége - a láthatatlan hatalommal, a párttal szemben - személyét egy letünt kor kövületévé tette. Hosszas, makacs hallgatásával megfosztotta önmagát attól az esélytől, hogy egy drámai időszak koronatanújaként vonuljon be a történelembe. Kádár János ezért hozzátartozóin kívül elsősorban a történészek gyászolják. +++ 1989. július 6., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »