Rendszerváltás és az MTI

	Németh Miklós programja
(Zsillé Zoltán) München, 1989. február 4. (SZER, A munka világa) - A gazdasági kamara benyújtotta a számlát a kormánynak - jelentette a Kossuth Rádió tudósítója a miniszterelnök minapi szerepléséről. A kormányfő azonban - aki Nyugaton hajlamos gazdasági szakértőként szerepeltetni magát - elődeihez hasonlóan ezúttal is csupán vaskos szókötegekkel fizetett, és elismételte hogy mi mindent kellene csinálniuk - amiről csak annyit tudunk biztosan, hogy eddig semmit nem tettek e program megvalósítása érdekében, bár már sokszor megígérték - és hogy ez valószínűleg ezután is így lesz. A január eleji áremelések idején megjelent egy közlemény, amelyben biztosították a lakosságot arról, hogy amennyiben a szabadáras termékek ára emelkednék, kellő időben tájékoztatják a részletekről. A hatóságok ugyan nem tartották be ezt az ígéretüket sem, de ha véletlenül betartották volna, továbbra is törhetnénk a fejünket azon, hogy miféle szabadáras termékek azok, amelyek egyszerre mozognak - éspedig csakis egy irányban, felfelé - méghozzá úgy, hogy erről a központ előre tud, hiszen különben hogy volna képes előre tájékoztatni róla? Németh Miklós arról mesélt, hogy mindnyájan ugyanarra a kérdésre keressük a választ: hogyan, milyen eszközök segítségével tudunk kimozdulni a jelenlegi holtpontról? Mindnyájan - kivéve az MSZMP-t és fiókszerveit: a kormányt és a parlamentet. Mert hiába ismételgetik a gyorsan változó magyar illetékesek, hogy a piacgazdaság kiépítésére, a vállalkozások élénkítésére, az adórendszer teljesítményt ösztönző átdolgozására, a-támogatások leépítésére, a tulajdon reformjára és antiinflációs politikára van szükség, ha elszánt következetességgel teszik mindennek az ellenkezőjét. A pénz elértéktelenedésének üteménél - amellyel csődpolitikája terheit a lakosságra hárítja át a pártállam - csak a szavak inflálódása meredekebb. A rezsim ugyanis taktikát változtatott. Korábban a politikai reformok elsikkasztásával szabotálta a gazdasági reformokat -, most a szóbeli engedmények és a vitatandó politikai problémák vitatásának özönével vízágyúzza azokat, akiket elsősorban a kommunista gazdasági katasztrófa-politika érdekel, mert most az a veszély fenyeget, hogy valódi piacgazdaság helyett a bolsevik típusú politikai monopóliumot megőrizve, és azt tőkésítve, valamiféle finánckommunista osztályuralom ölt formát. Azt mondja Németh Miklós, hogy a holtpontról történő elmozdulást gátló ballasztoktól végérvényesen meg kell szabadulnunk. Egyetértünk. Ez a ballaszt nem egyéb, mint a legnagyobb válságágazat: a hatalmi monopóliummal rendelkező párt, amely csődbe vitte, és továbbra is egyre mélyebb válságba sodorja az országot. Amennyiben azonban megszűnik a hatalmi monopólium - és ezáltal megteremtődik a lehetőség a tönkretett gazdaság rendbehozatalára - készen kell állnunk olyan programokkal, amelyekről elhiszik az emberek, hogy megvalósításuk valóban előrevisz. +++ 1989. február 4., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »