 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
 |
Országgyűlés - második nap (13. rész)
|
Miután hazánkban az az általános, hogy egy családon belül a férj és
a feleség egyaránt keres, és a jövedelemszerkezetben nem jelentéktelen
az előbb felsorolt pénzbeli társadalmi juttatások részaránya sem, a
családok összevont jövedelme a személyi jövedelemadóhoz képest
erőteljesen növeli az adóztatandó jövedelemalapot. Ezzel szemben
áll, hogy az összevont jövedelmeket a közös háztartásban eltartottak
létszámával - a mérhetőség kedvéért ez többnyire a kiskorú
gyermekeket jelenti - el kell osztani, és így alakul ki az egy főre
jutó adóztatandó jövedelem. Kinek kedvez ez a megoldás? A mellékelt
számítások azt bizonyítják, hogy kedvezményezik a nagy jövedelmű
családokat, azon belül is a kiugróan magas jövedelmű többgyermekes,
illetve az átlagnál magasabb jövedelmű egy és kétgyermekes
családokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi adatok alapján
az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120.000 forint jövedelem
alatti tartományban helyezkedett el. A rendszer jellemzője, hogy nem
azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb
mentesség az első gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszíven
csökken. Egyértelműen kedvezőtlen a családi jövedelemadó a
kis jövedelmű családok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülállók és a
nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők számára. Az előzetes
számítások azt bizonyítják, hogy valamivel több mint 1 millió 100
ezer, gyermeket nevelő család kisebb része lényegesen jobb, nagyobb
része valamivel rosszabb helyzetbe kerülne a klasszikus családi
jövedelemadó megvalósítása esetén.
A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen legyen a gyermeknevelés
költségeinek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés
az, hogy milyen alapon akarjuk támogatni a gyermekeket nevelő
családokat. Ha azt az alapelvet követjük, hogy ez a támogatás a
jövedelmekkel arányos legyen, azaz minél nagybb teljesítményt nyújt
egy család, minél nagyobb jövedelemmel rendelkezik, annál nagyobb
támogatást kapjon, akkor ennek legjobb megoldása kétségkívül a
családi jövedelemadó. Rögtön hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi
tapasztalatok azt bizonyítják, ilyen megoldásra csak azok a jóléti
államok vállalkoztak, ahol a létminimum szintjén állampolgári jogon
biztosítja az állam minden gyermek ellátását, és efelett már a
teljesítményekhez, a jövedelmekhez köti a kedvezményeket.
(folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|