 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
 |
A radikálisok kongresszusa Budapesten 1.
|
1989. március 12. vasárnap (MTI-Panoráma) - ,,Cicciolina pártja,,. A magyar köztudatban így rögződött az olasz eredetű Radikális Párt neve, hiszen éppen a magyar származású pornósztár politikai felkarolása teremtette meg számára szenzációs hírnevét a Duna partján. Az ily módon keltett visszhang azonban kicsit hangosra sikerült, és a Cicciolina-krónikák túlzott harsánysága talán elnyomta a párt valódi arculatát - tetteit és szavait.
A Radikális Párt ugyanis kerek, a szenzációhajhászáson túlmutató
politikai filozófiával küldte képviselőjét Budapestre, alapítójának,
Marco Pannellának a személyében. Azt kérte, - és el is érte - , hogy
a radikálisok soron következő kongresszusát hazánk fővárosában
rendezhessék. Nem idegen országot képviselő párt állt elő ezzel a
kéréssel: ez ugyanis ,,transznacionális,, ,vagyis mindenfajta állami
kereteken túlmutató politikai szervezet, amely ,,pártok felettinek,,
is vallja magát - nem kíván egyetlen más erővel sem versengeni a
hatalomért, az intézmények meghódításáért.
Pedig a Radikális Párt Itália túlburjánzó többpártrendszerének a
méhében fogant. A hetvenes években jött létre, és kezdettől fogva
merészségéről, szokatlan színpadiasságáról, a bürokratikus
intézményrendszerrel szembeni ,,szemtelenségéről,, lehetett
felismerni a marakodó erők sokaságában. Ha valahol csorba esett a
demokrácián, a radikálisok padsoraiból rögtön felhangzott a fennkölt
tiltakozás. Amikor a polgári demokrácia látszólag tiszta
harmóniájába hamis hangok vegyültek, a radikálisok nem haboztak
felhívni a figyelmet a fülsértő akkordokra. Amikor a jogrendszer
hézagosnak bizonyult, amikor az igazságszolgáltató gépezet be nem
bizonyított bűnökért hurcolt meg valakit, a radikálisok
,,ünneprontó,, szerepet vállaltak. Kiálltak a margóra szorultak
ügyéért, felkarolva a hamis vádak alapján bíróság elé állított
riportert, a megkülönböztetésben részesített transzvesztitákat és
prostituláltakat, éhségsztrájkba fogtak az afrikai nyomorgókért.
Nagy csatákat is megnyertek: a válási törvény bevezetése főleg az ő
nevükhöz fűződik, ezen kívül számos sikeres népszavazás
kezdeményezői voltak. Nemes célkitűzéseiket nem is vitatta senki
Olaszországban, inkább csak a meghökkentő formai megoldások hozták
zavarba olykor a közvéleményt. Utcai tüntető színjátékok szervezői
voltak, a parlament üléstermében rakoncátlan viselkedésükkel is
kitűntek, ők juttaták be a honatyák soraiba Cicciolinát, ők
ajándékoztak egy élő összvért a védelmi miniszternek, az ő vezetőjük
jelent meg télapó öltözékben az utcán... (folyt.)
1989. március 12., vasárnap 11:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|