 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Késő esti panoráma:
Képviselő-választás - interjúk
" - Milyen érzés a választásból győztesen kikerülni, Raffay Ernő
úr, most már mint képviselő, Szeged város képviselője?
- Az első érzés, amit érzek, a köszönet annak a 6720 szegedi
választó polgárnak, akik eljöttek ma, ezen a szép szegedi meleg
napon, és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjére szavaztak. Én úgy
vélem, hogy ma, Szegeden, Magyarországon egy viszonylag jelentős
lépést tettünk a magyar demokrácia kiépítése felé. Ugyanakkor éppen
arról beszélgettünk most a Demokrata Fórum-beli barátaimmal, hogy el
vagyunk arra szánva, hogy azon az úton, amire a MDF rálépett, végig
is fog menni. Ez azt jelenti, hogy a következő országgyűlési
választásokon is országgyűlési jelölteket fogunk állítani, sőt, a
helyhatósági választásokon is."
|
|
|
|
|
|
 |
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (8. rész)
|
Manapság sokan vannak, akik szelet vetnek. Holott magot kellene.
Persze magvetők is vannak, csak ők csendben végzik dolgukat. Olykor
meg is róják őket a hangosak, mondván: a vidéki tömeg csendes, nem
politizál
Pedig nagyon is politizál
Csak mások az értékei és más a
célrendszere. Nem az, ami a frissen támadt politikai hullámverés
tajtékos habjain kicsapódik. A ,,csendes tömegnek" markáns politikai
akarata van, de nem hangoskodik. Szilárd talajt akar érezni a lába
alatt, és biztonságos jövőt látni maga előtt. Megújulást akar, de
nem felfordulást.
A politikai szárnyalások - az elfojtások és a kötelező
egyformaság megszűnését követő tobzódó sokszínűség - idején nekünk
rájuk kell támaszkodnunk, rájuk akik két lábukat erősen megvetve
mindig is a földön álltak. S ha mozdultak, akkor is a földön jártak.
Pedig viharos erejű történelmi szelek az utóbbi évtizedekben is
többször nekiveselkedtek, hogy megforgassák és kitépjék a mélyben
kapaszkodó gyökereiket. De nem sikerült
És ez ad reményt arra, hogy
a földhöz, táptalajához kötődő magyar paraszt és az ivadékaiból lett
agrárértelmiség a jövő egyik záloga marad. Én látom bennük a jövő
igéretét
De vajon ők is látják-e bennünk saját jövőjük
biztosítékát? - tette fel a kérdést, amelyet egy továbbival is
megtoldott: Mit kell tennünk ahhoz, hogy a kérdésre a válasz
határozott ,,igen,, legyen? Ismét ki kell alakítanunk az új,
hosszabb távra szóló, eredményesen működő agrárpolitikát.
Tapasztaljuk és megelégedve nyugtázzuk, hogy az agrárpolitikáért
több - alakulóban lévő - társadalmi erő is felelősséget érez. Nem
lenne helyes, ha az agrárpolitika megújítása a politikai, hatalmi
harcok eszközévé válna. Céllá kell emelni, aminek elérését a
politikai törekvéseknek szolgálniuk kell.
Nem alaptalan a kérdés: lehet-e és szabad-e az átfogó
gazdaságpolitikai koncepció mellett külön ágazati koncepciókat
kidolgozni. Olyat nyivánvalóan nem, amely a sajátosságok és sajátos
érdekek túlhangsúlyozásával és sajátos eszközök, preferenciák
alkalmazásával keresztezi az átfogó koncepció cél- és
eszközrendszerét. De olyat igen, amely az átfogó stratégia céljaihoz
igazodva megfogalmazza az ágazat eredményes működését szolgáló
feladatokat és felrajzolja a perspektivákat.
Ezután az 1949 utáni erőszakos kollektivizálásról szólt, amely -
mint mondta -, a magyar falu mindennapi életének organikus
szövedékét pusztította el, s letarolta a közösségi intézményeket.
Kuláküldözés címén az 50-es években az egész parasztság ellen
hadjáratot folytattak. (folyt. köv.)
1989. február 24., péntek 16:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|