|
|
 |
|
 |
Emlékünnepség Nagy Imre kaposvári szülőházánál (1. rész)
|
1990. június 17., vasárnap - Nagy Imre mártírhalálának 32.
évfordulója alkalmából katonai tiszteletadással emlékünnepséget
rendeztek vasárnap Kaposvárott. A néhai miniszterelnök emléktáblával
megjelölt szülőházánál elsőként Király Béla országgyűlési képviselő,
az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka köszöntötte a megjelenteket,
köztük Nagy Erzsébetet és családtagjait, Szabad Györgyöt, az
Országgyűlés megbízott elnökét, valamint a politikai élet Somogy
megyei és kaposvári képviselőit.
Beszédében utalt rá, hogy Nagy Imre valós és követendő öröksége
az a szellemiség, amelynek jegyében Magyarországon és
Kelet-Közép-Európa országaiban az egész világ figyelmétől kísért
politikai fordulat az utóbbi egy év alatt végbement. A Nyugat
szimpátiáját és segítőkészségét csak úgy tudjuk megőrizni - szögezte
le Király Béla -, ha a rendszerváltás és demokratizálódás
folyamatában továbbra sem térünk le a Nagy Imre által kijelölt
útról. Kritikával illette azokat a politikai erőket, amelyek
manapság az 1946-1990 közötti jogfolytonosságból kihagyják 1956-ot
és történelmünkből ki akarják rekeszteni a forradom hőseit, köztük
Nagy Imrét is.
Az ünnepség szónoka Szabad György, Nagy Imre igazságkereső és
igazságosztó szerepét méltatta bevezetőjében. Egy szenvedésekkel,
igazságtalansággal, emberi és nemzeti megaláztatásokkal teli
világban a munkásmozgalom keskeny ösvényén indult el, de rá kellett
döbbenie, hogy ezt az utat a diktatúra a maga hatalmának kiépítésére
használta fel. Nagy biztonsággal ismerte föl azt a történelmi
pillanatot, amikor a viszonylagos igazságok helyett a teljes
igazság, a valódi demokrácia, az ország önrendelkezése reális
lehetőséggé vált. Első 1953-as fellépését még visszaszoríthatták a
diktatúra erői, de 1956-ban, amikor a nép az ő személyében találta
meg szabadságtörekvéseinek vezető egyéniségét, Nagy Imre minden
felelősséget és kockázatot vállalva a nemzet élére állt. Bár a
forradalom bukása az ő sorsát végképp megpecsételte, a vereség csak
átmenetinek bizonyult - szögezte le Szabad György, majd a jelenlévők
tapsától kísérve kijelentette, hogy ma, Nagy Imre és mártírtársai
nyomdokán haladva leverhetetlenek vagyunk. (folyt.köv.)
1990. június 17., vasárnap 16:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|